A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-07-18 / 29. szám

Következő számunk tartalmából: Miklósi Péter: Ml VAN A POGGYÁSZBAN? Gál Sándor: SZÁZÉVES GYÓGYFÜRDŐ Zolczer János: EMBERRŐL -EMBERHEZ Fister Magda riportja PERBETÉRÖL (PRIBETA) Lacza Tihamér: CSEREPEK Jaroslav Bartl: EGY KÖZSÉG, AMELY KÉTSZER SZÜLETETT Lovicsek Béla: HULLÓ CSILLAG Címlapunkon M. Borsky, a 24. oldalon Prandl Sándor felvételei. A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 890 44 Bratislava, Obchodná ul. 7. Telefon: 332-865. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 893 36 Bratislava, ul. Cs. armády 35. Főszerkesztő: Varga János. Telefon: 334-134, főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla. Telefon: 332-864. Grafikai szerkesztő: Král Péterné. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlace, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. Nyomja a Vychodoslovenské tlaciarne, n. p. Kosice. Előfizetési díj egész évre 156,- Kcs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. yy ENSZ, az UNESCO és az Egész-Ejk^F ségügyi Világszervezet közös felhívás alapján az idei esztendőt a rokkantak nemzetközi évévé nyilvánították. Jó alkalom ez arra, hogy a megszokottnál többet foglalkozzunk egészségügyileg károsult polgártársaink mindennapi gondjaival, rokkantellátás problémáival, a rokkantak érdekképviseleti szövetségének tevékenységével. Beszélgetőtársaim: JÁN CICHOLES mérnök, a Szlovákiai Rokkantak Szövetségének elnöke és VOJTECH KONKOLY, a szövetség vezető titkára. Elöljáróban mit tudhatnánk meg a rokkantak országos szövetségének céljairól és feladatairól, küldetéséről és eddig végzett munkájáról? — Szövetségünk csaknem harminc évvel ezelőtt, 1952-ben jött létre. Megalakulásának előzményei vannak, hiszen több kisebb érdekképviseleti szervezet egyesülésével hoztuk létre a rokkantak egységes, országos szövetségét. Ezzel egy időben alakultak meg szövetségünk kerületi és járási bizottságai is. A tagiétszám gyors növekedéséből arra következtethettünk, hogy a mozgássérültekben, a vakokban és csökkentlátókban, a süketekben és nagyothallókban élt, és ma is él, a közösség iránti igény. Elsősorban olyan közösség iránt, amelyben önmagukra és saját problémáikra ismernek; de ami ennél is fontosabb: útmutatást, esetleg konkrét orvoslást kapnak gondjaik megoldásában. Érthető hát, hogy nálunk összpontosulnak a rokkantak rehabilitációjának társadalmi és lélektani kérdései. Az állami szervekkel szoros együttműködésben törekszünk arra, hogy lépésről lépésre javítsuk, színvonalasabbá tegyük a rokkant-ellátást; hogy a lehető legrugalmasabban megoldódjanak a rászorultak egészségügyi, szociális és kulturális igényű gondjai. Legfontosabb célunk azonban, hogy az egészségügyi rehabilitáció mellett, megfelelő munkalehetőségeket biztosítsunk szövetségünk tagjai számára. — A rokkantak legsúlyosabb, lélektanilag legnehezebben feldolgozható élménye az elszigeteltség. Például a mozgássérült újra és újra átéli, hogy mindaz, ami az ép ember számára természetes közeg, megszokott mozgástér, tehát az utca, a közlekedési eszközök, a többszintes áruházak, szórakozóhelyek számára elérhetetlenek. És itt nemcsak a fizikai értelemben vett elszigeteltségről van szó, mert a mozgássérült az emberi kapcsolatok jelentős részéből többé-kevésbé kirekesztődik. Ha nem tud közlekedni, nem tud munkába járni, akkor aligha vannak kollégái, útitársai, véletlen találkozásai. Nincsenek társai, akikkel együtt sportol, barkácsol; nincsenek partnerek, akikkel együtt szórakozik. És ha mégis el-eljut egy-egy ilyen helyre, akkor akaratlanul is módja nyílik az összehasonlításra, és mondani sem kell azt, hogy mindig ő az, aki alulmarad. Ezért van szükségük a rokkantaknak is a közösségre, hogy ők is újra meg újra átérezhessék az összetartozás tudatát. Az efféle vágy mindnyájunkban él. Az egészséges emberekben éppen úgy, mint a rokkantakban, sőt, az utóbbiakban talán még hevesebben. A Szlovákiai Rokkantak Szövetségének fő feladata ezért az érdekképviseleti tevékenység; alapszervezeteink, különböző szakköreink s egyesületeink legfontosabb célkitűzése pedig az, hogy közösségeket teremtsenek, hogy igyekezetük eljusson a nehezen mozgó emberekhez, hogy könnyítsenek a rászorultak létfeltételein. E célkitűzések miként válthatók valóra? — Rendszeres, ötletes és szívós munkával. Elsődleges szándékunk, hogy a társa: dalmi élet valamennyi területén kaput nyissunk a rokkantak számára is; hogy ne csak feloldjuk, de elejét vegyük az elzárkózás legkisebb veszélyének. Egyik legfontosabb feladatunk ezért, hogy az elszigetelten élő, visszahúzódó mozgássérültekben vagy csökkentlátásúakban fölébresszük az aktivitást. Tapasztalataink azt bizonyítják, hogy sokakban megvan erre a készség, amit szeretnének is önmaguk, illetve a közösség számára kamatoztatni. Másokban pedig fel lehet, sőt fel is kell kelteni az erre vonatkozó hajlamot. A munkalehetőségek biztosítása mellett, szövetségünk olyan klubokat, köröket, előadásokat szervez, amelyek gazdagabbá teszik a rokkantak életét; amelyekben az érdekeltek tulajdonképpen maguk döbbennek rá, hogy mit tehetnek saját boldogulásuk érdekében. — A rokkantszövetség munkájának sikerei és kedvező társadalmi visszhangja bizonyítja, hogy érdemes erőfeszítéseket tenni; hogy a testileg fogyatékos személyek közül is szinte mindenki tud adni valamit, képes valamire, tehát a léte nem haszontalan, nem fölösleges. Törekvéseink jelszava: nemcsak létezni — hanem élni! Közben olyan emberi tartalékokat tárunk föl, amelyek különben egyszerűen veszendőbe mennének. AZ EGYÜTTÉRZÉS NEM ELEG - III. 2