A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-11-21 / 47. szám

Petrozavodszk szovjet város honismereti múzeumának kiállítási tárgyai közé tartoznak azok az óriásbombák, amelyek a városra hullottak a nagy honvédő háborúban. Olvastuk, hogy nemrég mindkét Hemingway unoka Rómában járt, ha nem is egyidöben. A tizenkilenc éves Muriel, a Manhattan című Woody Allen film egyik főszereplője ezúttal mint manöken dolgozott az amerikai Harper's Bazar divatlap számára. A nagyobbik Hemingway lány, Margaux (képünk) szintén manöken volt, mégpedig az egyik legjobban fizetett, de a Lipstick cimü filmje bemutatása után búcsút mondott a divatszakmának, annyi filmszerződést kapott. Rómában Adriano Celentanóval, a neves énekes-színésszel A szerelmes örült cimü film forgatását beszélte meg, amelynek egyik főszerepét alakítja. Aműteremben látszólagos összevisszaság. falhoz támasztott Lörincz Gyula képek, rámázatlan Gály kompozíciók, az állványon egy most elkészült önarckép .. . — Amióta műteremben dolgozom, jobban megy a munka. Évekig egy apró szobába kényszerültem, s bizony a helyszűke idegesítő a képzőművész számára, nagyobb munkának szinte neki sem foghat — meséli Gály Kati, miközben letelepszünk néhány egymásnak támasztott kép „tövébe". Körülnézek, végigjártatom a szemem legújabb képein ... Gály Kati még keresi egyéni stílusát, de már érett művész. A megfelelő forma keresésének útvesztőiben biztos pont vitathatatlan tehetsége. Szerencsés alkat, mert ma is olyan önfeledt örömmel rajzol, fest, akár gyermekkorában. Hosszú évek óta ismerem, s tudom róla, hogy amióta először vette a kezébe a ceruzát, később az ecsetet, szinte minden nap rajzolt, festett. Sohasem kény-Az Antibes-ben megrendezett virágkiállításon hatalmas feltűnést keltett a Red Success (Piros siker) nevű rózsa, amely — mint a fotón is látható — tizenöt napon át pompázik vázába téve is. anélkül, hogy akár egyetlen szirma lehullana. szeritette magát az alkotásra, természetes volt számára az, hogy szebbnél-szebb ábrákat, képeket varázsoljon a papírra. A gyermeki önkifejezésnek olyan formája volt ez, amely — mint később kiderült — elválaszthatatlan egyéniségétől. — Gyermekkoromban a festés, a rajzolás olyan természetes volt számomra mint az, hogy létezem. Varázslatos időszak volt ez. Most visszagondolva rá ... — mélázik el — szinte minden nap rajzoltam, festettem, maszatoltam, de mégsem ez volt a lényeg, hanem az, hogy az általam kiötlött színes, fordulatos, s a babáimmal már eljátszott történeteket „képileg" is rögzítsem. Valahogy így kezdődött... Most már tudatosan alkotok, de a belső indíttatás, kényszer ugyanaz. Egyszerűen: csinálnom kell, dolgoznom kell... Persze azért volt az életemben egy olyan időszak is, amikor eltökéltem, hogy egyetlen vonalat sem húzok. Nehezen bírtam ki, de kisfiam születésekor fontosabbnak tartottam a gyerekkel való törődést, mint a festést, rajzolást, meg aztán dolgozni csak nyugalomban lehet, nem lett volna értelme az ideges kapkodásnak .. . — Persze ez korántsem elpazarolt idő ... — Gondolkoztam, tervezgettem közben. Sok kép „megérett" bennem, s most már csak a vászonra „varázslásuk" vár rám, de ehhez sok idő kell... — mondja, s közben az egyik sarokból előveszi legújabb tusrajzait. — Az a fajta ember vagy, aki munkájában nehezen befolyásolható. Belső törvényeid, indulataid, hited, tehetséged által vezetve keresed a számodra legmegfelelőbb formát. Első önálló kiállításodon nemcsak festményeidet, grafikáidat, kombinált technikával készült kompozícióidat, de kisplasztikáidat is láthattuk. Most úgy tűnik újabb időszak kezdődött munkádban, hiszen egy nálunk kevéssé elterjedt „technikával" próbálkozol... — Textillel, pontosabban flór-dekorral — meséli, s már mutatja is. Három-négy kisebb-nagyobb méretű textíliát terít szét a műterem padlóján. — Arcképek, figurális kompozíciók textilben ... Eléggé szokatlan ... — Valóban szokatlan, de maga a flór-dekor is kevéssé ismert. Én máris megszerettem. A lényege az, hogy a színes bolyhokból a vázlat alapján összeállított kompozíciót bizonyos eljárással a textíliába préselik. Számomra nagyon izgalmas ez a munka. Úgy érzem ez a forma újabb lehetőségeket tartogat a számomra. A dunaszerdahetyi Csallóközi Múzeumban december 10-én megnyíló kiállításom „gerincét" is ezek az alkotások képezik majd. — Hosszú szünet után ismét festettél egy olajképet — mutatok az állványra —, ha jól látom ez egy önarckép, amelyről kissé komoran, visszafojtott indulattal tekintesz a világba ... Kati elneveti magát. — Említettem, hogy volt egy időszak az életemben, amikor nem festhettem. Rögtön utána készült ez a kép, teli voltam izgalommal, feszült várakozással ... — Miközben nagyobb formátumú képeken dolgoztál „ujjgyakorlatként" sok tusrajzot is készítettél, amelyek véleményem szerint nagyon sikerültek. Minek érzed magad valójában, grafikusnak, festőnek vagy . .. — Festőnek, mert izgatnak a színek. Úgy érzem, hogy olajjal festeni nehezebb, ez az igazi feladat számomra, s talán ezért vonz jobban ... — Rajzolsz, festesz, textillel dolgozol, keresed a megfelelő formát. Téma szempontjából kevésbé vagy „kísérletező". Meglepő, hogy kizárólag az emberi test, az emberi arc érdekel. Miért? Azért talán, mert tőzsgyökeres városi vagy? — Az, hogy Bratislavában nőttem fel és itt élek, s ezáltal tisztes távolban a természettől, nem oka annak, hogy mint képzőművészt inkább az ember érdekel. Már gyermekkoromban, buszon, villamoson utazva szívesen figyelgettem az embereket, megpróbáltam kitalálni rejtett titkaikat. Persze ez csak játék volt, de tény, hogy egy-egy arc nagyon sokat elárul az emberről. Kimeríthetetlen „téma". Persze ez nem jelenti azt, hogy a jövőben sem foglalkoztat majd mondjuk a természet, vagy más dolgok ... — Szabad foglalkozású képzőművész vagy, két éve tagja a Képzőművészeti Alapnak. Főiskolai tanulmányaidat nem fejezted be. Nem érezted-e azt, hogy bizony fáradalmas volt tanárok nélkül mesterségbeli tudásra szert tenni? Bár nálad a tehetséghez szorgalom is társult.. . — Kétségtelen, hogy nehezebb így, de az ember sokkal inkább megőrizheti egyéniségét, eredetiségét. Persze én magamból indulok ki. Mint minden, ez is az egyéntől függ. Meg aztán én nagyon sokat köszönhetek nevelőapámnak, Lörincz Gyulának, aki hoszszú éveken át irányított szeretettel, féltő gonddal. DUSÍK ÉVA (Prandl Sándor felvételei) n