A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-11-21 / 47. szám

Innen-onnan Hallottuk-olvastuk-láttuk Mephisto Szabó István filmjének forgatókönyve Klaus Mann — Thomas Mann fia — 1936-ban írt regénye alapján készült. A rendező Dobai Péterrel közösen irta a forgatókönyvet. A történet a nácizmus kibontakozásának éveiben, pontosan 1933-ban játszódik. Hőse (?) Henrik Höfgen (Klaus Maria Brandauer, osztrák színész játsza zseniálisan) felhagy politikailag balos múltjával és a berlini Állami Színházhoz szerződik, ahol rá bízzák a Faust főszerepét. A karrier útjai most már megnyíltak előtte. Képes-e a nagy tehetséggel megáldott színész a fasiszta métellyel fertőzött Németországban politizálástól mentesen, csak a művészetének élni? Vajon elkerülhetö-e, hogy ne „üvöltsön ő is együtt a farkasokkal"? Klaus Mann nem fiktív személyeket vonultat fel e müvében, hanem a valóságos figurákat: Göring, Gründgens Gustaf — K. Mann nővérének. Erika Mann-nak volt férje —, Goebbels vagy a neves filmsztár Elizabeth Bergner is megjelenik a műben. Mivel Klaus Mann szubjektív regényben foglalta össze a nácizmusról formált művészi állásfoglalását, műve haragvó, elragadtatott. Szabó István tiszteletben tartva a regény vázát, mondanivalóját, sikeresen eltért ettől a hangtól. A higgadtabb, filozofikus megközelítés lett filmjének egyik nagy értéke. Kottái Lajos, a képi megjelenítés mestere. Színei, fény-árnyék tónusai oldalakon keresztül elemezhetőek. A film nemzetközi szinészgárdája is remekel. A címszereplő oldalán Krystyna Janda, Bánsági Ildikó, Katrin Boyd, Cserhalmi György, Major Tamás látható. Az idei Cannes-i filmfesztiválon a film elnyerte a legjobb forgatókönyvnek járó díjat. Kétségtelen tény: Szabó István filmjének kedvező nemzetközi sikeréhez a művészi minőség mellett nem kis mértékben járult hozzá a téma örök jelenidejüsége. Jóllehet Klaus Mann regényét nem sorolhatjuk a világirodalom remekei közé, de a tragikus sorsú— 1949-ben öngyilkos lett — Mannutód müvéből készült film remekmű. Szabó István e munkájával tarthat számot a film-világ osztatlan elismerésére. Kíváncsian várjuk, mikor kezdik vetíteni a hazai mozik. Úgy tudom, megvettük forgalmazásra ... Kiss Péntek József TELEVÍZIÓ Panoráma Még szeptember elején Hollandiában járva láttam ennek a riportfilmnek egyes képeit, amelyet most teljes terjedelmében sugározott a Magyar Televízió Panoráma című műsora. A nyilatkozó Samuel Cohen, a neutron bomba feltalálója, akit a holland tévések látogattak meg amerikai otthonában, családja körében. Cohen professzor előbb „művészi ábrázolás"-ban vázolta fel 1958-ban feltalált bombája „működését", majd ez irányú munkáját lenyűgözőnek, kihívásnak nevezte. S miután az egyik kérdésre elmondta, hogy számára a világon a legkedvesebb lény a kutyája, azt taglalta, hogy zseniális találmánya csak az embereket, élőlényeket öli meg, a vagyontárgyakat épségben hagyja. Bizonyára, amikor ezt kimondta, sem kutyájára, sem a haditengerészetnél szolgáló fiára nem gondolt, akárcsak családjára, vagy önmagára sem. Márcsak azért sem, hiszen a „leghatásosabb szelektív fegyvert" európai felhasználásra képzeli csak el, méghozzá kontinensünknek is az innenső, keleti részén. Sőt, agyában már egy III. világháború képe is megszületett, amit megint csak európai kiterjedésre korlátoz; beleéli magát egy csatába, egy gépesített háborúba, ahol, úgymond, fene jó dolguk lesz a katonáknak, nem kell holmi szuronyosdit meg efféléket játszani. Kiderült a filmből, hogy gyermeki közönynyel fogadták apjuk találmányát. Lánya: „Apámat látom benne s nem egy szörnyeteget, aki bombát csinál" ... S erre az apa: „Az emberek mind szörnyetegek, mert megölik egymást. Minden ember szörnyeteg, mert aki fizikailag nem is öl, az öl gondolatilag". Lánya: „Te is szörnyeteg vagy?". Apa: „Igen". Riporter: Tudósnak tartja magát? Cohen: „Nem. Humanistának tartom magam". Mint ahogy eddig még N-bomba sem volt, úgy egyszerre humanista-szörnyeteg ember sem. Most már van mindkettő: Cohen professzor és neutron-bombája „személyében". Elképedve hallgatom Cohen szavait, miközben a képen azt látom, hogy főz, ebédel, autót vezet, sportol: éli mindennapi békés életét. De miért hiszi azt, hogy ha netán bombáját valahol bevetik, az ö békéje továbbra is béke marad ...? -zolczer— KÖNYV Kövi Pál: Erdélyi lakoma Kövi Pál könyve (mely a bukaresti Kriterion Könyvkiadó gondozásában jelent meg) bizonyítja, hogy mennyire gazdag az erdélyi művelődés tárháza. A szerző ma az egyik legelegánsabb New York-i étterem, a „Négy Évszak" vezetője, de Erdély iránti szeretete ennek a könyvnek a megírására késztette öt. S nem is akármilyen könyvnek a megírására, hiszen „szűkebb hazájának" gasztronómiáját foglalta össze az Erdélyi lakoma c. könyvben. Célja, hogy összegyűjtse az Erdélyre vonatkozó gasztronómiai adatokat: recepteket, az étkezési kultúrával kapcsolatos régi könyveket, szokásokat, hagyományokat. A könyvből megtudjuk, hogy az erdélyi konyhaművészetnek óriási hagyománya van, hiszen a gasztronómia-történelem három nagykonyhát ismert: a francia-észak-olasz, a kínai és az erdélyi. Az erdélyi konyhaművészet tehát híres az egész világon. Ez valójában nem is csoda, hiszen magyar, román, szász, örmény, zsidó élt itt együtt hosszú évszázadokig, mindegyik gazdagítva természetesen a másik konyhaművészetét. Két példán keresztül viszont jól elkülöníthető a magyar és a román konyha közötti különbség is. A magyar konyha a levesek, mártások (ez utóbbiak különösen kedveltek Erdélyben) legfontosabb dúsítójának a rántást használja, addig a román konyha a rántást nem kedveli, leveseinek párolt zöldség az alapjuk. Vagy amíg a román étolajjal főz, addig a magyar ember kalóriaforrása a disznózsír. Erdély étkezési kultúrájában ma is hagyományőrző vidék. Tovább élnek itt a magyar nyelvterület más helyein már feledésbe merülő fűszerek, így a kakukkfű, a csombor, a koriander, a fenyömag, a tárkony vagy a gyömbér. Végezetül el kell még mondanunk, hogy a kötetet a „Tűzhelytől tűzhelyig" és „Az étel tisztessége" c. fejezetekben írók, szerkesztők és kutatók (pl. Bálint Tibor, Szőcs István, Csávossy György, Romulus Guga) irásai teszik még színesebbé. Trugly Sándor Törzsi művészet ..Mig a világ messzi tájait járó etnológusok munkássága nyomán egyre több etnográfiai tárgy került a múzeumok tárlóiba, s egyre több leírás mutatta be a távoli népek alkotásait, az európai művészetben is jelentkezett az egzotikus munkák iránti érdeklődés ... A lényegében saját kultúrájuk körébe zárt európai művészek legfogékonyabbjainak, azoknak, akikben megvolt a tehetség arra, hogy a hagyomány bilincseit széttörve új stílusban fejezzék ki önmagukat, kinyílott a szeme erre a gazdagon kitárulkozó idegen világra" — írója Bodrogi Tibor, a Törzsi művészet, e kivitelezésében is mintaszerű két kötet szerkesztője. Ennek az összefoglaló kiadványnak aligha találjuk párját a magyar könyvkiadásban, de világméretekben is pártját ritkító egy ilyen teljességre törekvő album. Ausztrália, Óceánia, Afrika - ez az első kötetben, Amerika, és Ázsia — a másodikban. A szerkesztő Bodrogin kívül Boglár Lajos, Domanovszky György, Ecsedy Csaba, Kodolányi János, Lorencz József, Nagy László, Sárkány Mihály és két drezdai szakember, Lydia Schwalbe és Frank Tiesler írták az egyes fejezeteket s válogatták a több mint félszáz színes és fekete-fehér illusztrációt tartalmazó képanyagot (a szövegközi rajzokon kívül — ezeket Csalog Zsolt készítette). S hogy az elismerésre méltó teljesítmény mellett kifogásaink is akadnak e magyar viszonylatban valóban egyedülálló munkával szemben, annak mélyebb okai vannak. Egy ilyen teljességre törekvő kiadványtól '(több, mint ötszáz forintba ill. koronába kerül) joggal elvárja az olvasó, hogy mélyebb betekintést adjon e távoli világokba, a törzsi élet problematikájába s ne csak pár soros, többnyire közhelyeket ismétlő bevezetőkkel üssék el a szerzők az ismertetés munkáját s a továbbiakban végtelenül monoton és újra meg újra ismétlődő mü-leirásokkal untassák a nem szakember, de a mélyebb összefüggésekre kíváncsi olvasót. E két kötet esetében, sajnos, ez történik, s ahelyett, hogy a majd száz ívnyi szöveggel megjelent kettős-albumban ama mélyebb összefüggésekről olvashatnánk, meg kell elégednünk az amúgyis mellékelt illusztrációk leírásaival. „A sokáig primitívnek nevezett törzsi művészeti alkotásait a századelő avantgardistái, a kubisták, és az expresszionisták fedezték fel Európa számára. Az addig csupán exotikusnak tekintett, az európai művészetszemlélet számára idegen alkotásokban Picasso és társai látták meg először azokat az esztétikai értékeket, amelyekben egy öseredeti gondolatvilág öltött érzékelhető formát — olyan formát, amely megegyezett saját útkeresésükkel. Ezzel a felfedezéssel, e sokáig lenézett, a néprajzi múzeumok tárlóiban csak kuriózumként csodált alkotások részeivé lettek az egyetemes művészetnek" — olvashatjuk a fülszövegben. Örülhetünk annak, hogy részeivé lettek a magyar olvasók ismeretvilágának is, de sajnálhatjuk, hogy ez az ismerkedés ezúttal is csak felszínes maradt. (cselényi) Sergio Corbucci és munkatársai valóban csak a legcsekélyebb fáradságot veszik, hogy nagyjából összekalapáljanak egy sovány történetet (Floridában gengszterek kezében van a játékipar, nosza leplezzük le), a többit pedig rábízzák a két szeretetre méltó verekedőre: Bud Spencerre és Terence Hillre. Ök ugyanis ismerőseink, megszoktuk kedélyesen izgága társaságukat, csak nem fogunk hűtlenné válni hozzájuk. Surányi András rendező a Hunnia Filmstúdióban filmet készit az Aranycsapatról. A filmben megszólal Pelé, Beckenbauer, Walter, Rahn, Breitner, Jasin, Law, emlékeiről beszél Sir Stanley Rous, Szepesi és Vitrai, Berkesi András, és Zsolt István és Puskás Öcsi (képünkön), aki ismét a Népstadionban löhette a gólokat. Az üzbég város, Buchara egyik érdekessége az a 76 méter magas minaret, amelyet több mint ötszáz évvel ezelőtt építettek. 8