A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-11-21 / 47. szám

A Csemadok életéből Kórustalálkozó a somorjai színpadon TARTALMAS ÉVEK Ezerkilencszáznyolcvanegy október 7 ün­nepnapként vonult be a város és a CSEMA­DOK somorjai (Samorin) helyi szervezetének életébe. Hosszú-hosszú várakozás után megnyílt az új művelődési ház, amelynek nagytermében szervezetünk csoportjai a vá­ros közönsége előtt is szorgalmas, kitartó munkával elért színvonalukhoz, fejlettségi szintjükhöz méltó körülmények között lép­hetnek színpadra. Csoportjaink már évek óta színvonalas tevékenységet fejtenek ki. Buz galmukat a kultúra új, minden igényt kielégí­tő otthona a jövőben csak fokozhatja. Nem kell attól tartani, hogy a gyönyörű színháztér met, klubhelyiségeket nem lesz aki megtölt­se. Rangidős csoportunk az immár tíz eszten­deje fennáló Híd vegyeskar, amely rendsze­res, tervszerű és eredményes munkát végez. Évente több alkalommal is közönség elé lép. Kezdjük a sort az önkéntes tűzoltó egylet évzáró taggyűlésén való szerepléssel. A vá ros legrégibb szervezetével, a patinás múltú tűzoltótestülettel az énekkarnak megalakulá sa óta szoros kapcsolata van, már csak azért is, mert tagjai között sok a tűzoltó. Időrend ben a kórus batyubálja az a rendezvény amelynek eredményeképpen évről évre bö vül az énekkar baráti köre. Ezt a hagyomány nyá nemesedő rendezvényt már nemcsak a kórustagok igénylik, hanem a meghívott is merősök, barátok, rokonok is. A városunk felszabadulásának tiszteletére rendezett ün­nepi estnek szintén rendszeres szereplője az énekkar. A rendszeresség különben a kóru sok járási versenyén való részvételre is vo­natkozik. Innen aranysávos, a Kodály-napok­ról pedig aranykoszorús minősítéssel tért vissza a kórus. A Híd vegyeskar a fő szerve­zője a Felső-csallóközi kórustalálkozónak, amely az idén Bartók Béla születésének szá­zadik évfordulója jegyében zajlott, színvona­lasan, egy soproni vendégkórus részvételé­vel, a helybeli zeneiskola végzett növendéke­inek (köztük több hivatásos zeneművésznek) és tanárainak bevonásával. Az öszi hónapok műsorai közül említést érdemel a csehszlo­vák—szovjet barátsági hónap keretében ren­dezett Dallal, tánccal a népek barátságáért című ünnepi est. Az összekovácsolódott, igazi munka — és baráti közösséget alkotó kórus tagjai szíve­sen emlékeznek vissza a meghívott vendég­kórusok somorjai szereplésére, például a sárisápiaknak vagy a soproni pedagógusok énekkarának a fellépésére. Gazdag élménye­ket, szívet-lelket melegítő emlékeket, szak­mai tapasztalatot szerzett a Híd vegyeskar, valahányszor Somorján kívül lépett közönség elé, legyen szó akár Zséréről (Zirany), ahol az ottani énekkar tizedik „születésnapján" ren­dezett jubileumi műsorban szerepeltek, akár a határon túli vendégszereplésekről, ame­lyeknek sorából megemlíthetjük a székesfe­hérvári, a fertödi a sárisápi és a csákvári fellépést. A kórus karnagyának, Pokstaller László­nak, és elnökének. Pálinkás Lászlónak, to­vábbá minden egyes énekkari tagnak ez úton is őszinte köszönetünket fejezzük ki az el­múlt években kifejtett rendszeres, eredmé­nyes, sikerekkel fémjelzett tevékenységéért. Az elismerés hangján kell szólni arról a munkáról, melyet az elmúlt öt évben népmű­vészeti együttesünk, a Csalló végzett. Évente núsz-harminc alkalommal is színpadra lép­nek a dal- és táncegyüttes tagjai, akik So­morján és közvetlen környékén kívül táncol­tak már Trinecben és Svidníken a lengyel, illetve az ukrán folklórcsoportok fesztiválján, Zselizen, az Országos Népművészeti Feszti­válon, Gombaszögön, Bösön, a járási béke­ünnepségen — mindenütt szép sikerrel. Az együttes — amely a múlt évben elnyerte a C kategóriás minősítést — baráti kapcsolatot tart fenn a magyarországi Hajós község né­met nemzetiségi csoportjával és a szili Rá­baköz nevű hagyományőrző csoporttal. A Csalló művészeti vezetője és koreográfusa Czingel László, a művészeti tanács elnöke és a koreográfus asszisztense Valacsay István, a parasztzenkar vezetője Ürge Mária. Az együttes tagjai diákok, munkások, főiskolai halgatók, óvó- és tanítónők, akiket a népmű­vészet szeretete és a hagyományok meg­mentésére irányuló munka ötvöz közösség­gé. Az együttes már az induláskor azt a célt tűzte maga elé, hogy feldolgozza Szlovákia magyarlakta vidékeinek népi táncanyagát, különös tekintettel szűkebb pátriánk, a Csal­lóköz táncaira. Sikeres tevékenysége alapján az együttest az a megtiszteltetés érte. hogy Vallomás lobogással \ r A Csalló egy otthoni fellépése fa nehéz kicsiknek felkérték egy népművészeti tévéfilmben való szereplésre. Ez további jó munkára ösztönzi a táncosainkat, akik tudják és vallják, hogy a haladó hagyományok ápolása korunk embe­rének erkölcsi kötelessége. Az igényes, fárasztó próbák és a rendsze­res fellépések mellett arra is jut még ereje a Csaliónak, hogy figyelmet fordítson az után­pótlás nevelésére. E fontos feladatot szem előtt tartva alakították meg a kisebb és nagyobb tanulókból álló Csali gyermek­tánccsoportot, amely eredményei alapján szintén dicséretet érdemel. Az együttes táncház-esteket is rendez, hogy felkeltse az ifjúság érdeklődését a néptánc iránt. Terveik között szerepel egy nevelő célú kamaramű­sor bemutatása, amelyet iskoláskorú fiata­loknak szánnak. Közművelődési klubunk megalakulását te­kintve az elsők közé tartozik az országban. A kezdeti időszak lendületes munkáját — amely az akkori klubvezető, Presinszky Lajos szervező készségét dicséri — később némi hanyatlás követte. Klubestek nélküli évadot ugyan a korábbi években sem zártunk soha, a tevékenység azonban nem volt olyan folya­matos, rendszeres, amint azt szerettük vol­na. Az 1980/81-es őszi-tavaszi évadban újra helyreállt a munka rendszeressége, első­sorban Zalabai Zsigmondnak és Gyökeres Mártának köszönhetően, akiknek szervező munkája lehetővé tette, hogy neves embe­rekkel, hazai közéleti személyiségekkel, és külföldi művészekkel találkozzék az érdeklő­dő, több esetben a száz-százötven föt is meghaladó közönség, amely az 1981/82-es évadnyitón Jancsó Adrianne előadóművész népköltészeti műsorának tapsolhatott. Ez év őszén szervezetünk már a tizedik alkalommal rendezte meg a hagyományos szüreti ünnepélyt, a helyi tűzoltó testülettel és a Városi Művelődési Házzal, mint társren­dezőkkel karöltve. A nagyszámú közönséget vonzó műsorban, amelyre a Béke-park festői környezetében álló szabadtéri színpadon ke­rült sor, fellépett a Csalló, a Csali és a diószegi (Sládkovicovo) Új Hajtás táncegyüt­tes. A szervezés terén kifejtett fáradozásért Orosz Tibornak, a helyi magyar tanítási nyel­vű gimnázium igazgatójának jár dicséret. Eredményeink szépek. Tevékenységünket a CSEMADOK XII. országos közgyűlésének a felsőbb politikai és állami szervek ránk is vonatkozó határozatának szellemében vé­gezzük. Örömmel mondhatjuk, hogy a város párt- és állami szerveivel baráti, elvtársi a kapcsolatunk. Kölcsönösen segítjük egymást a Városi Népművelési Házzal is. Közösen tartjuk fenn a Hid vegyeskart és a Csalló népművészeti együttest. A Nemzeti Front tömegszervezetei közül a legszorosabb ba­rátságban a tűzoltó szervezettel állunk, de jó a kapcsolatunk a városi Úttörö- és Ifjúsági Otthonnal, a zeneiskolával, a Kék Duna föld­művesszövetkezettel, a helybeli általános is­kolával és a gimnáziummal, továbbá a CSE­MADOK dunaszerdahelyi járási bizottságával és a Járási Népművelési Központtal is. Évente hathatós anyagi és erkölcsi támo­gatást kapunk a somorjai párt és állami szervektől. Köszönetünket fejezzük ki a váro­si nemzeti bizottság tanácsának, hogy támo­gatja szervezetünk sokoldalú tevékenységét, hozzájárul eredményeink eléréséhez, s egy­ben biztosítjuk, hogy a jövőben is bekapcso­lódunk Somorja kulturális életének szervezé­sébe, az itt élö emberek eszmei és esztétikai arculata formálásának nemes munkájába. KÓSA ZOLTÁNNÉ Kontár Gyula felvételei 6

Next

/
Thumbnails
Contents