A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-11-14 / 46. szám

kaphatók a Ü CllTOggOl^AaL szaküzleteiben Ix — aeroszolos fényesítő Díava politúr Renova Trio fényesítő Lestík Colormat Parkettpaszták Tep — száraz hab Iron, Ronal, Okena, Chemazur A KARÁCSONY ELŐTTI TAKARÍTÁSHOZ AJÁNLJUK KAREL NAVRATIL: DÖNTETLEN Tizenkét perc van hátra a mérkőzés végéig. Az eredmény pedig 0 :0. Remek: a döntetlen főnyeremény lenne! Pontot szerezni egy olyan csapat pályáján, amely az első helyen áll a táblázaton! Egyik támadás a másik után gördül a kapunk felé. A labda háromszor a kapufát találja el, egyszer a kapu felső széléről pattan le. A sportszerencse mai a mi oldalunkra szegődött. Csak el ne kiabáljam! Játékosaink végső erejükből harcolnak. Hogy legalább lélegzetvételnyi szünethez jussanak, a labdát egymás után néhányszor jó messzire lövik — a lelátó soraiba. — Karel, válts fel — kér az egyik játékostársam, amikor elszalad a tartalék játékosok kispadja mellett. — Készült, Karel! — szól az edző. Tiz perccel a mérkőzés vége előtt kienged a pályára. Most jött el az én időm... Belevetettem magam a labdáért küzdő bolyba — és legott dermesztő jajkiáltással a földre rogyok. Fájdalomtól üvöltve fetrengek a fűben. Odarohan a bíró, arca falfehér, keze reszket. Határozott mozdulattal piros lapot mutat az ellenfél egyik játékosának. Az ellenkezni próbál, égre-földre esküszik, hogy hozzám sem ért. A bíró azonban nem hiszi el. Mellemből nyögés tör elő, homlokomon hideg verejték ütközik ki. A játék végéig még hat perc van hátra. Összekuporodom, és rúgkapálni kezdek. Mindez szorgos próbák eredménye. Én ebben aztán nagy mester vagyok ... Hiszen jó néhány éve szerepelek a műkedvelő társulatban. Néha még Hamletet, Otellót is játszottam, az öreg Forsythe szerepében haldokoltam ... Játékostársaim nagy reményeket fűznek hozzám. Még öt perc ... Körmeimmel kaparom a földet, harapdálom a füvet. (Akik át akarják venni tapasztalataimat, vegyék figyelembe, hogy a második osztályhoz tartozó csapatok pályáin igen óvatosan kell „legelni", nehogy az ember valamilyen mérges növényt, vagy más egyebet nyeljen le!) Hordágyon visznek ki. De még két hosszú perc van hátra. Ezért ügyesen leugrom a hordágyról, és üggyel-bajjal visszakúszom a pályára. Segíteni próbálok társaimnak a becses pontért vívott harcban. Sporthősiességem nagy jelenete a bíró, a partjelzők és a nézők idegeit borzolja. A két ápoló vissza akar cipelni a hordágyra. — Játszani akarok! — kiáltom rekedten. Ekkor felharsan a játék végét jelző sípszó. Vége a mérkőzésnek! Nemrég rábeszéltek, hogy menjek át egy felsőbb osztályba tartozó csapatba, tetőteraszos lakást is Ígértek. Hiszen nagyon értékes játékos vagyok — különösen az utolsó percekben ... Ford.: G. Gy. Eszik-e vagy isszák a csokoládét? Ahogy vesszük. Ha ma csokoládéról beszélünk, általában táblacsokoládéra vagy bombonra gondolunk. Eredetileg csak italként ismerték. Cortes emberei, a spanyol hódítók voltak az első európaiak, akik találkoztak ezzel a nagy karriert befutott édességgel. 1520 körül, amikor elfoglalták Mexikót, megkóstolták a kakaóbab magvaiból készített ita/t, amelyet „csokolatl"-nak neveztek a helybeli indiánok. Mivel a cukor használata Spanyolországban éppen akkoriban terjedt el, az édes nedű — hamarosan a spanyolok nemzeti itala lett, sőt a szomszédos portugálok is megkedvelték. Az első szilárd csokoládét állítólag egy Carletti nevű világutazó állította elő Firenzében, 1606-ban, a XVII. században már kisebb „csokoládéüzemek" is működtek Európában. Az első csokoládébolt Londonban nyílt meg, 1657-ben. Királynő-e a vezér? A sakkjáték, mintegy kétezer éves. Valószínűleg Indiából származik, és onnan terjedt el az egész világon. Őshazájában eredetileg négyen játszották, és csaturangnak nevezték (szanszkrit szó, jelentése : négy tag). Az indiaiak után a perzsák és az arabok kedvelték meg a sakkot a IV—VI. században, s arab közvetítéssel, a VIII—IX. században, Spanyolországon át került Európába. Tudjuk azt is, hogy a táblán lovak és bástyák helyett elefántok és harci szekerek küzdöttek egymással. A „királynő", szaknyelven „vezér" viszont ősrégi bábu. De ha egyszer vezér, vajon miért nevezik királynőnek is? Azért, mert a XV. századi spanyol Lucena. a világ első, nyomtatásban megjelent sakk-könyvének szerzője, az arabokat Spanyolországból kiverő Izabella spanyol királynő tiszteletére királynővé keresztelte át Igy terjedt el ez a név is, igaz, inkább csak az amatőr sakk-kedvelők között, hiszen a szakirodalomban ezt a figurát változatlanul vezérnek nevezik. Az ősmadarak királya Minden idők egyik legnagyobb madarának megkövült maradványait fedezték fel Argentínában, Buenos Airestől 160 kilométernyire az argentin Plata múzeum őslénykutatói. Az óriás teratornisz szárnyainak fesztávolsága nyolc méternél nagyobb lehetett. Testsúlya elérhette a 80 kilogrammot, testhossza pedig a csőrétől a farkáig a három és fél métert. (Összehasonlításul: a jelenlegi legnagyobb madárnak, az Andokban élő kondorkeselyűnek 17 kilogramm a testsúlya és három méter a szárny-távolsága). A tudományos elemzés szerint a kövület 5-8 millió éves. 23