A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-11-14 / 46. szám

és történelem A ZSEREI TAJHAZ A korunkban lejátszódó'gyors gazdasági és társadalmi fejlődés falvaink rohamos átalakulását is magával hozta. A korszerű igényeket kielégíteni már nem tudó munkaeszközöknek, ruháknak, bútoroknak és házaknak törvényszerűen át kell adniuk a helyűket az újnak. Az utolsó évtizedben jónéhány lelkes kultúrmunkás a falusi életmód tárgyi emlékeinek gyors pusztulását látva saját erejéből látott hozzá összegyűjtésükhöz, megmentésükhöz. A néprajzi hagyományokban gazdag Zoboralján a lédeci (Ladice 1969) és a koloni (Kolírtany, 1970) néprajzi kiállítás jó példáját követve a zséreiek (Zirany) is hasonló nemes feladatokra vállalkoztak. Egy tájház létrehozásának ötlete először a CSEMADOK helyi szervezetének vezetőségét buzdította cselekvésre. A hnb vezetősége, Gál Lászlóval az élen, örömmel fogadta a javaslatot, és ahol tudta, segítette a cél elérését. Először helyiséget biztosított a jövendő tájháznak, majd anyagilag is támogatta a munkákat. A kiszemelt épületnek rövid időn belül megkezdődött az átalakítása, majd ezt követően a gyűjtés, főként helyben. A lelkes gyűjtők munkáját siker koronázta. 1977. december 11-én több száz ember jelenlétében megnyitották a zsérei tájházat. A sikerhez nagyban hozzájárult Vanyó Gergely, Kovács László, Molnár András, Kupecsek Ferenc és a többi aktív CSEMADOK-tag áldozatkész munkája. A tájházban kiállított gyűjtemény jelenleg több mint kétszáz értékes néprajzi tárgyai ölel fel. Vannak bútordarabok, szőttesek, ingek, gatyák, szerszámok, kenderfeldolgozó eszközök, konyhai és tárolóedények. A látogató a saraglyával ellátott boltozatos ajtón át jut a „pitvarba", ahol a kenderfeldolgozásnál használatos néhány eszköz, tárolóbútorok (mint a szuszákok) és egykori konyhaedények kaptak helyet. Az ún. tisztaszobában elhelyezett bútorok, akárcsak Zsérén és a többi zoboralji faluban, a sarkos elrendezést követik. Az ajtóval szemben az udvar, és az utca felőli fal által közrezárt szögletben kapott helyet az asztal, a sarokpaddal, s szemben vele rézsútosan a pitvarból fűthető siskónak nevezett tűzhely. A szabadon maradt két sarokban áll az ágy és egy pad. A helyiség közepén található a parasztházaknál főleg télen felállított szátva. Ugyanitt kaptak helyet a fonal készítéséhez használt guzsalyak, rokkák és motollák is. A tájház mindkét nelyiségében a zsúfoltság ellenére a tárgyak elhelyezése a hagyományos zsérei kéthelyiségű parasztház rendjét igyekszik követni. Meg kell jegyeznünk, hogy az időszakosan használt tárgyak gyakorlatilag soha nem kerültek be egyszerre a házba. A padlásról és a kamrából csak azokat hozták elő, amelyekre éppen szükségük volt. Habár a tájházat nem hivatásos néprajzosok és muzeológusok hozták létre és a tárgyakról vezetett bejegyzésekben és konverzálásukban van mit pótolni, elmondhatjuk, hogy a látogató a szlovákiai magyar tájegységek egyik legértékesebb néprajzi gyűjteményét tekintheti meg. Az érdeklődök kedvéért még annyit, hogy a tájháznak nincs meghatározott nyitvatartási ideje. A kulcsa Vanyó Gergely bácsinál található. BUDAY ENDRE