A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-11-14 / 46. szám

Csak egy percre... (mik) Most lenne százéves, ha élne Kittenberger Kálmán. 1881. október 10-én született. E kerek évforduló, mint általában, alkalmat szolgáltat, nemcsak a kegyeletes megemlékezéshez, de az ö esetében kalandos gazdag élete, életmüve méltatásához is. A centenáriumi megemlékezés mindenképpen indokolt, hisz életmüve ma is sokak figyelmének, érdeklődésének tárgya, könyvei ma is keresettek, olvasottak. Ezen túl élete sem minden tanulság nélkül való, munkássága tudományos szempontból is igen figyelemreméltó. Alakja közismert, de talán kevesen tudják, hogy a nagy Afrika-kutató, állattani gyűjtő és ahogyan a legtöbben ismerik: a nagy vadászegyéniség Léva szülötte. A lévai cipészmester, Kittenberger Imre fiának páratlanul érdekes életútja a Garam partja-Elefántláb, mint szemétkosár: a kor divatja KITTENBERGER Nemzeti Múzeum állatpreparátori műhelyét, ahol felfigyelnek ügyességére, tehetségére. Bárányos József, a múzeum főmunkatársa beajánlja a talpraesett és magabiztos fiatalembert egy kelet-afrikai expedícióba. így jut el először a Kilimandzsáró őserdeibe, ahol kutatásai, vadászatai kezdődnek. Ezután már szinte a magyar vadászok utazó nagykövete Kelet-Afrikában. 1914-ig kisebb-nagyobb megszakításokkal állandóan úton van és keresztül-kasul járja Afrika vadonjait. Az I. világháború éveit indiai internálásba kell tölteni, majd e kényszerű szünet után ismét Uganda sztyeppéi következnek. Afrikai gyűjtése, trófeagyűjteménye a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményeit gazdagítja, azok becses darabjai közt tartják számon. Az 1920-as évek végétől könyvek — Munkádnak mik az alapkövetelményei ? —Lényegében a rendszeresség, a következetesség, a rugalmas döntéskészség és a határozott fellépés. De azért ismerni kell az emberek mentalitását is. mert a jó szó, a nyugodt tárgyalási stilus mindig célravezetőbb, mint az erőszakos beszédmodor. Magában az együttesben is, de az előadások körül adódó problémák gyors megoldásában is. — Hoi tanultad mindezt ? — Főképpen a gyakorlatban. A hetvenes évek elején másfél-két évig dolgoztam már ugyanebben a munkakörben, utána csaknem nyolc évig egy kereskedelmi vállalat üzletkötője voltam, mígnem tavaly visszajöttem a SZŐTTES-hez. Végtére is az együttes műsorának népszerűsítése és „eladása", képletesen szólva, szintén üzletkötés ... — Nehéz játékhelyet találni a SZŐTTES-nek ? — Ellenkezőleg, az utóbbi hónapokban már nem is tudtunk eleget tenni valamennyi meghívásnak! — Évente átlagosan hány fellépése van az együttesnek ? — Jelenleg két programmal járjuk az országot: a Mese-mese mátka cimü gyermekműsorral és az esti nagyműsorunkkal. Eredetileg ötven elődás megtartását terveztük, a valóságban azonban négy-öt fellépéssel többel zárjuk majd az esztendőt. Decemberben például mindkét műsorunkat a bratislavai Új Színpadon is bemutatjuk. — Ez az előadásszám, átlagosan, hetente legalább egy fellépést jelent. Hogy-hogy erről alig hallani? — Nincs nagy sajtónk, de számunkra az a fontos, hogy az országban bármerre visz utunk, mindenütt szeretettel várnak. És ami a legörvendetesebb: mindenütt őszinte érdeklődés kíséri műsorunkat. — Az elmúlt hónap, tudtommal, különösen mozgalmasan telt el... — Előzetesen lekötött fellépéseink mellett a bratislavai TV megbízásából filmet forgattunk Martos határában, de októberben tartottuk meg a tagfelvételt is. — Mik voltak a feltételek? — A tehetség és a néptánc iránti érdeklődés. Életkorban nincs megkötés, de a táncot jobb minél korábban kezdeni. Ezért is szerveztük újjá az Apró Szőttest. Azt szeretnénk, hogy az itt szereplő gyerekek, felnőve, továbbadják a zene, a tánc, az ének iránti szeretetüket a még fiatalabbaknak. Egy tengeri „trófea": a Neptun-kehely Egy becses vadásztrófea: Kittenberger által elejtett Egy precíz vadászezköz: valószínűleg maoroszlán koponyája iról, Kelet-Afrika vadonjain át. Nagymarosig, nemcsak tiszteletet parancsoló emlékünk, de a magyar tudományosság és irodalom szerves része is, amely megérdemli az odafigyelést. Léva nemcsak születése helye, itt kapta az első és sok vonatkozásban meghatározó impulzusokat, indíttatást, amely későbbi pályafutásában is döntő szerepet játszik. Ezért indokolt lévai éveinek legalább vázlatos felelevenítése, és később is fenntartott, szülővárosához fűződő, mondhatni bensőséges kapcsolatának hangsúlyozása. A gyermek Kittenberger, itt a szülőföldön, a Garamvölgye természeti látványosságokban nem szűkölködő tájain kezd ismerkedni a természettel. „Mackó" — ahogyan lévai iskolatársai nevezték — természetszeretete már kora ifjúságában megnyilvánul. Érdeklődése először Kriek Jenő, a lévai tanitóképző (a korabeli Magyarország egyik jó hírű tanintézménye) természetrajztanára figyel fel, és érdeklődését sikerrel irányítja a biológia felé, segít a szárnybontogatásban. Valószínű azonban, hogy kíváncsisága ekkor még csak ifjúi lelkesedés, mintsem szilárd tudományos elhatározás következménye. Kittenberger Kittenberger Kálmán afféle fenegyerek, akit a kaland izgalma is csábít. „Karrierje" csúf intermezzóval kezdődik, amely azonban végül is szerencsés módon, döntően befolyásolja élete további alakulását. Hatósági személy ellen elkövetett testi sértés miatt eltanácsolják a tanítóképzőből. Nem segit bátyja közbenjárása sem, aki maga is a tanítóképző tanára. Kevés reménnyel, de töretlen kalandvággyal indul Budapestre, ahol folytatni kívánja kényszerűen félbehagyott tanulmányait. Emellett gyakran látogatja a Magyar száj gerely (eredetileg fafogantyűval egymásba illesztve) formájában is a közönség elé tárja kalandozásai eredményeit, emlékeit. Hogy csak a legismertebbeket említsük: Vadász- és gyűjtőúton Kelet-Afrikában, A megváltozott Afrika, Kilimandzsárótól Nagymarosig. Könyvei nemcsak vadászati természettudományos, hanem néprajzi és földrajzi megfigyelései miatt is fontosak. 1939-ben meglátogatja szülővárosát, a lévai tanítóképző nagyszabású találkozója alkalmából, amelyre ö is meghívást kap. Hogy az otthon, a szülőföld mit jelentett számára, bizonyítja az a néhány igen szép ajándék, amelyet épp egykori tanára, Kriek Jenő, egyben a lévai múzeum egykori gondnoka vehetett át tőle ez alkalommal. Az elefántláb, az oroszlánykoponya, a Neptun-kehely, a benszülött gerely és még sok más egyéb, amelyeket a múzeum ma is őriz, szülőhelyéhez fűződő viszonyát dokumentálja. Huszonhárom éve, 1958. január 8-án ragadta el a halál Nagymaroson, ahová utolsó éveiben vonult vissza, és ahol ma emlékmúzeuma van. A vadászkürtök hangja kísérte utolsó útjára, az „örök vadászmezökre". HIMMLER GYÖRGY Dúshajú, kajlabajszn zömök termetű fiatal ember REICHER GEL LÉRT, a CSEMADOI KB Szőttes Népmüve szeti Csoportjánál szervező titkára. — Vajon mit jelent e a nem mindennapi> munkaköri megnevt zés? — Tulajdonképpen nagyon sokrétű és összetett feladatkört, mert napi munkám során az együttes zavartalan üzemmenetének számtalan kisebb-nagyobb gondját kell ellátnom. Az én kötelességem például a tervezett előadások játékhelyeinek biztosítása. fellépéseink gyakorlati megszervezése, több napos út esetén én rendelem a szállást, ugyancsak én számolom el a tagság napidíját; de az is például az én gondom, hogy az átizzadt vagy bepiszkolódott kosztümök időben tisztitóba kerüljenek. 22