A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-11-14 / 46. szám

ou4tA*v< Prágában a minap fejezték be Claude Weiss rendező francia—csehszlovák koprodukcióban készülő új játékfilmjének, a „Le chanson du Mal Aimé"-nek forgatását. mely a valóság és költészet keveredésével romantikus formában eleveníti meg az érdekes sorsú Apollinaire életét. Apollinaire alakiát az ismert francia művész, Rufus kelti életre. Az asszony, aki egyre kisebb lesz a címe egy amerikai szatírának; az egyenjogúságot állítólag elért nőkről készítették, akiknek immár joguk van dolgozni, pénzt keresni ... és mindazt elvégezni, amit anyáink, nagyanyáink, a „csak" háziasszonyok csináltak, azaz gyereket nevelni és a háztartással vesződni. A film elején a főszereplő Lily Tomiin még normális nagyságú, de minél több a teendője, annál kisebbnek érzi magát, a tárgyakat és a feladatokat viszont egyre nagyobbnak látja. Kissé zavarosan indult a Nudo di donna című olasz film forgatása: Luigi Commencini rendező Laura Antonellire akarta bízni a női főszerepet. Ez ellen Nino Manfredi, aki remcsak a film egyik főszereplője, hanem társírója is, tiltakozott, mert a szerepet Eieonora Giorginak (a képen) szánta. A film nem a női test, hanem a női lélek meztelenségével foglalkozik. Amszterdam belvárosában szeptember első szombatjának délutánján leállnak az autók, buszok, villamosok, hogy helyet adjanak a virágkarnevál tarka áradatának. Délután egy órától ötig-hatig tart a felvonulás, s az utakat két oldalról közrefogó nézelödők tömege szájtátva bámul: ennyi virág! Hol vettek enynyi virágot? Hiszen több tízezer szál szegfű, rózsa, gerbera és kardvirág meg egyebek díszítik a szinte véget nem érö sorban vonuló járműveket. Van itt virágból épített ház és autó, mesefigura, rózsakert-költemény, minden. Bár évtizedek óta rendszeresen megrendezik Amszterdamban a virágkarnevált — söt, kisebb méretűeket évente többet is tartanak —, de nem valószínű, hogy valaki is összeszámolta volna: hány szál virággal vonulnak fel ilyenkor a város utcáin. Azt már könnyebb kideríteni, hogy honnan kerültek ide a virágok. A karnevált megelőző napokban jártam az egyik Amszterdamhoz közeli városkában, Aalsmeerben. Alig van húszezer lakosa, de itt zajlanak naponta a világ legnagyobb virágárverései. Magának az árverésnek egy 280 négyzetméter területü csarnok ad otthont, amelyben bármerre is néz az idegen, mindenütt virágot, virágot és virágot lát. Mindenfélét, mindenféle színben és mennyiségben. A virágok legtöbbje a környékről származik, a helyi Westeinde-tónak sok-sok szigetén terülnek el a virágligetek, üvegházak. Háromezernyolcszáz kertész, illetve kertészet hordja e hatalmas csarnokba virágait, amelyeket az ide érkezésüket követő másnap- harmadnap már Ausztrália, Amerika, Afrika virágüzleteiben kínálják az eladók. A hét öt munkanapján a világ minden tájáról érkeznek ide kereskedők az egyes árverési helyiségekbe, hogy licitáljanak. Reggel héttől késő estig tart az árverés, amelyre általában naponta 1000—2200 kereskedő érkezik, s átlagosan 18 ezer üzletet kötnek. És még egy jellemző számadat: tavaly Aalsmeerben 640 millió szál vágott virágot, és 230 millió virágtövet adtak el. S ehhez a mennyiséghez képest ugyan mi az a becslés szerinti félmillió szál virág, amelyet ehhez a virágkarneválra fölhasználtak? Elenyésző mennyiség. S bizonyára kifizetődő üzlet ez a rendező szerveknek, a városnak, az aalsmeeri kertészeknek, kereskedőknek is, hiszen a karnevál nagyszabású reklámlátványosság, amelyre az utazási irodák szervezésében ezren és ezren érkeznek Amszterdamba. Reklám és üzlet. Persze, a nézelödőnek egyre megy: káprázatos látványban van része. Felvonulnak előtte hagyományos hollandi népszokások, néviseletek. Az érdeklődő összesűrítve, együtt megtalál mindent. Persze, mondják a helybeliek, már ez sem a régi. Bár nem tudom, milyen volt hajdanában, a takarékosságot megelőző fecsérlö években az amszterdami szeptemberi virágfesztivál, hiszen ez az 1981-es az első, amit láttam. De annyi biztos, ez is csillagászati összegekbe került és parádés volt. ZOLCZER JÁNOS A szerző felvételei