A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-11-14 / 46. szám

Minden eddiginél nagyobb hangsúlyt kell helyeznünk a népgazdaság nyilvánvaló tartalékainak mielőbbi hasznosítására, a gazdaságosabb és eredményesebb termelés feltételeinek megteremtésére. A jövő időszak egyetlen járható útja ez. Elért eredményeink ellenére látnunk kell, hogy a gazdasági fejlődés kívánt ütemével nem mindig tudunk lépést tartani. Ezért őszintén s nyíltan fel kell tárni a meglevő problémákat, mert csak azok alapos ismeretében várható, hogy jobb munkaszervezéssel, hatékonyabb termeléssel ki is küszöböljük őket. (A CSKP XVI. kongresszusának dokumentumaiból) A Magyar Nyelv Értelmező Szótárának ötödik kötete szerint a potyautas tulajdonképpen rosszalló jellegű kifejezés, és az olyan egyén szabálysértő magatartását jelöli, aki az ellenőrzés megkerülésével vagy kijátszásával, ingyen kíván utazni... Az efféle leleményeskedők többnyire a személyforgalomban potyáznak, míg a tehergépkocsiforgalomban — sajnos — az üres rakfelülettel, azaz potyában leutazott kilométerek százainak, sőt ezreinek lehetünk tanúi naponta. Bizonyításképpen elég néhány órára, önkéntes rendőrként betársulni a két tonnánál nagyobb hasznos terhelésű teherautók kihasználtságát ellenőrző rendőrjárőr mellé. Színhely: a Bratislavából Komáromba (Komárno) vezető országút legeleje, hiszen Jozef Celes rendőr törzsőrmesterrel és a mellé beosztott sárga karszalagos segédrendőrrel alig egy-két kőhajításnyira állunk a főváros határát jelző táblától. Délelőtt van, egymás után jönnek a kisebb-nagyobb terhelésű teherautók. A törzsőrmester és segítője egymás után állítják meg az autókat: a riporter azonban, érthetően, csupán a témába vágó dialógusokat jegyzi. Például egy dunaszerdahelyi rendszámú kékesszürke teherautó sofőrje és az egyenruhás, karszalagos járőr között az alábbi párbeszéd zajlik le: — A fuvarlevél szerint most Nagymegyerröl indult, igaz? — Onnan. — Mit gondol, mekkora távolságot tett meg eddig? — Körülbelül ötven kilométert. — Tévedés! Kereken hetvenet! Hallott már arról a rendelkezésről, miszerint az ötven kilométert meghaladó távon a tehergépkocsiknak nem szabad üresen futniuk? — Igen, hallottam, de nagyon sietős volt az utam, nem volt időm Szerdahelyen fuvart kérni. — Pedig most mégis várni fog, mert hivatalos bejelentést írunk az ügyről. A neve ?... Percekkel később a Magasépítő Vállalat tehergépkocsija fékez előttünk nagy robajjal. Jozef Celes köszön, elkéri a gépkocsivezető hajtási jogosítványát, a kocsi forgalmi igazolványát, de amikor a fuvarlevél kerül a kezébe, összevonja a szemöldökét: — Stupaváról Somorjára? — Igen. — Mit gondol, milyen távolság ez? — Úgy negyvenöt kilométerre saccolom ... — Tévedés: kis híján hetvenl — Hetven? — Ismeri azt a központi rendelkezést, miszerint ötven kilométernél nagyobb távon a teherautóknak nem szabad használatlanul futniuk? — Ismerem, de úgy tudom, hogy az építőiparban foglalkoztatott autókra nem vonatkozik ez a szabály ... — Ezt bizony rosszul tudja. Jöjjön, bejelentést írunk az esetről. A gépkocsivezető ismeri tehát a rendelkezést, de kifogást, kibúvót keres alóla, miközben tizennyolc tonna terhelésű gépkocsija valóban potyán fogyasztja a naftát. Naponta, hetente, évente hányszor... A Csehszlovák Tehergépforgalmi Vállalat billenthető platós, pótkocsit vontató teherautóját a segédrendőr állítja meg. A gépkocsivezető kihajol az ablakon és kissé kedélyeskedve, kissé bizalmaskodva bejelenti: — Fél órája sincs, hogy a város túlsó végén is ellenőriztek bennünket. Láthatják, a kocsi műszaki állapota kifogástalan. — A fuvarlevelét kérem! — hangzik az erélyes felszólítás, és percek múlva kiderül hogy az autó egészen Senicáról igyekszik a komáromi járás egyik községébe. Ez rendben is lenne, csakhogy a rakfelülete — néhány üres ládát és a két pótkereket leszámítva — üres! — Visszafelé annál többet viszünk majd — pendít meg valamiféle engesztelő hangnemet a sofőr. A segédrendőr azonban szigorú marad: — Semmi kifogásom ellene, az ellen viszont annál inkább, hogy addig kétszáz kihasználatlanul megtett kilométert fut az üres pótkocsit húzó üres teherautó. Maguknál igy takarékoskodnak az üzemanyaggal?! Mondanom sem kell, hogy ennek az esetnek is lesz még hivatalos felelősségrevonással járó utójátéka ... Mint ahogy a négy órán át tartó járőrszolgálat során tapasztalt valamennyi szabálysértésnek, hiszen a Szövetségi Közlekedésügyi Minisztériumnak a gazdaságos fuvaroztatást szabályozó rendelete határozottan leszögezi: a két tonnával nagyobb hasznos terhelésű tehergépkocsik — egy menetirányban — legföljebb ötven kilométert tehetnek meg a rakfelület gazdaságos kihasználtsága nélkül. Most már talán az is világos, hogy a szabálysértésen kapott gépkocsivezetők miért emlegették szinte bűvös számként az ötven kilométeres távolságot... Hazánkban a gazdaságos teherszállítás közúti feltételeinek megteremtése a Központi Fuvarirányítási Hatóság, illetve e központtal szorosan együttműködő kerületi és járási fiókirodák kötelessége. Bratislavában, sajnos, a teherautók számára meglehetősen nehezen megközelíthető helyen: szinte a belváros kellős közepén működik a fuvarirányítási hatóság fővárosi és kerületi központja. Nyílik, csukódik az ajtó. a fuvar iránt érdeklődő gépkocsivezetők jönnek-mennek ; közben gyakran szólal meg a telefon is: — Tizenkilencedikére kér fuvart? Értem, Ipolyság irányába ... Jegyzem, holnap visszahívhat. M. Bystriöanová. a központ vezetője elégedetten bólint. — Látja, így kellene ennek lennie mindig. A fővárosi üzemek egyikéből tizenkilencedikén hat tonna terhelésű teherautó indul Ipolyságra. A gazdasági felelős vagy a garázsmester előre tudják, hogy autójuknak odafelé nem lesz mit szállítania. úgyhogy az úticéljának megfelelő irányban mi biztosítunk számára fuvart. A köznapi gyakorlat ellenben azt mutatja, hogy eléggé kevés helyen tartják be ezt a hivatalos eljárást. Általában a gépkocsivezetőkre bízzák, hogy a helyszínre érve, utólagosan biztosítsanak maguknak fuvart visszafelé is. Esetleg saját lelkiismeretük vagy a gazdasági osztályvezető megnyugtatása miatt előző nap délután, még szemtelenebb esetekben aznap reggel betelefonálnak a fuvarirányítási központba: azonnal kérnek egy fuvart Ruzomberokból, Prievidzáról, Nyitráról vagy akár Párkányból... Ha a központ nem tud azonnal megrendelőt, pontosabban érdeklődőt ajánlani, dühösen lecsapják a telefont, mondván: minek az ilyen hatóság, ha nem tudja ellátni feladatkörét?! Arra már kevesebben gondolnak, hogy az ország valamennyi fuvarirányítási központja sokkal eredményesebben végezhetné munkáját, ha az üzemek, illetve az ipari és kereskedelmi vállalatok tervszerűbben osztanák be fuvaroztatási gondjaikat: ha a gazdasági vezetők, a garázsmesterek és a gépkocsivezetők nem bíznának abban, hogy a közlekedésrendészet járőrei esetleg elnézik a teherautók kihasználtságát szabályozó rendelet megszegését. Mert a jelenlegi körülmények között bizony nem irigylem a fuvarirányítási központ dolgozóinak munkáját. Szinte napirenden vannak az ilyen ehhez hasonló jelenetek: — Jó napot kívánok! Sürgősen egy fuvarra lenne szükségem ... Ziar nad Hronomba megyek alumíniumlemezekért — mondja órájának percmutatóját figyelve a belépő gépkocsivezető. Az asztal túlsó végén ülő fiatalasszony fölemeli a telefont és tárcsázni próbál. Foglalt. Újabb tárcsázás. Újra foglalt. Harmadszorra sikerül a kapcsolás: —• Matador? Nincs véletlenül valami fuvarjuk Ziar nad Hronom irányába ? ... Akkor semmi, köszönöm ... A sofőr az óráját nézi, a fiatalasszony kitartóan telefonál. A Pálmát, a Milexet, a Kozmetikát, a Könyvterjesztő Vállalatot hívja; mígnem tizenhárom percnyi szüntelen telefonálással — több helyről — összegyűjt annyi szállítani való árut, ami biztosítja a fővárosból induló teherautó kihasználtságát. A fiatalember máris indulna, de most én tartom őt vissza egy percre. Elkérem tőle azt az iratot, amelyben az aluminiumgyár közölte, hogy készen vannak az ígért lemezek. lehet fuvart küldeni értük. Pillanatok alatt kiderül, hogy az értesítés tudomásulvétele és a ma reggel sebtében elhatározott indulás közben négy nap telt el. Ezért nehéz a fuvarirányító központok munkája. Ezért kellett a riport első felében idézett néhány órás közúti ellenőrzés során tizenhat tehergépkocsi ellen hivatalos bejelentést tenni. Ezért fordulhatott elő, hogy egy, a közelmúltban végzett ellenőrzés eredményeképpen kiderült, hogy például a Csehszlovák Tehergépforgalmi Vállalat 801. számú bratislavai üzemében — a vizsgált időszakban — 1435, losonci üzemében 5327, Banská Bystrica-i üzemében 17 196 potyakilométert tettek meg az egyébként teherszállításra szánt gépjárművek. És ezért ajánlom az üzemanyagtakarékosság és a gazdaságosság elvét mindazok figyelmébe, akik a fuvaroztatás, a közúti teherszállítás kihasználtságáért felelősek. MIKLÓSI PÉTER Gyökeres György felvételei Hétvégi levél Mindig jó érzés a szülőfaluba hazamenni. Találkozni ismerősökkel, barátokkal. Nemrégen, amikor otthon jártam, először az állami gazdaság irodájába vezetett az utam. Az unokabátyám lányánál álltam meg néhány percre, s míg a rokonvendégnek kijáró kávét főzte, bejött Szabó Jóska baráti kézfogásra, és már mondtuk is. ami volt. s ami van, Bátkán, mindkettőnk szülőfalujában. Sorra vettük a cimborákat, s örömmel nyugtáztuk, valamennyien egészségesek. munkahelyükkel és munkájukkal is elégedettek. Aztán a háború utáni időkre fordult figyelmünk. mert benyitott hozzánk Pappné is, a mi fülünknek jobban hangzó Kiszlinger Márta, aki kamaszkorunk megannyi élményét elevenítette fel, s jól eltelt az idő. Valahányszor hazamegyek, örömmel állapítom meg, hogy a Csiszár Bertalan vezette (gimnáziumi iskolatársam volt a háborús esztendőkben) állami gazdaság jó munkahelye megannyi gyermekkori cimborának, biztos megélhetést nyújtó támpontja a Balogvölgy jónéhány községének illetve lakójának. Persze haza-hazarándulva az ember nem ragad meg egy helyen, viszi a kíváncsiság tovább. Önkéntelenül is a kocsma felé tartok. Hátha ott találok azokra, akiket még keresek. Bent a faluban, az országúttól távol, a templom közvetlen szomszédságában van a kocsma, elég régi épületben. Dohos falak között néhány asztal és a söntés, no meg a kályha. A kicsinyke ablak alig ereszti be a fényt. Kultúrházat pótol még ma is a kocsma, s ezt elég lehangolóan vetem papfrra, hiszen a falum központi község. Csendőrlaktanya volt valamikor az épület, a Horthy-világban, a második világháború után meg szükségmegoldásképpen kultúrház, gyakori bálok színhelye sokáig, aztán a Jednota kocsmának, boltnak rendezte be. s mindez azt juttatja eszembe, hogy még modern áruháza sincs központi fekvésű szülőfalumnak. Hová építik az ilyen szükséges áruházakat, ha ilyen központi fekvésű községekbe nem? Nem mentem hiába a kocsmába. Szabadnapos gyermekkori cimborám, Boros Ferkó. éppen a sörét fogyasztja. Palástolhatatlan az ilyen váratlan találkozás öröme. Kölcsönösen lendül ölelésre a karunk. — Szervusz, te híres szenesember! (Tavaly írtam róla riportot Szenesember a barátom címmel) — Szervusz, te pennarágó! — mondja nevetve, s már meséljük is egymásnak a faluról, a közös ismerősökről, barátokról mindazt, amit még nem mondtunk el. Ügy belefeledkeztünk a mesélésbe, hogy akár ránk is harangozhatnák a delet. A kocsmárosné. Csizmadia Margit azzal tiszteli meg a barátok találkozását, hogy gyorsan elkészített száraz ebéddel kínál bennünket. Ne kelljen a korgó gyomrunkra hallgatva odébbállnunk. Közben a kocsmába egyre jönnek a faluból és a szomszédos községekből. Ki sörre, ki egy pohár pálinkára. S ismerősök esetében elmaradhatatlan a kézfogás. Mikor a zsipi Nagy Pál Gyulát látom bejönni a kocsmába, tőle már kérdezem is: — Kinek, melyik gályarabnak a nevét őrzi a zsípi huszita eredetű templom ? — Nem tudod? — mereszti rám a szemét. — Hát a Szentkirályi Andrásét. — Olvastam a nevét egy könyvben, de az a gályarab slpi volt. — Úgy hívták a falunkat régebben. A rimaszécsi uradalom a mi községünkön keresztút jelezte a veszélyt a nagybalogi uradalomnak. Igy lett a falunk régebbi neve Síp! — Holtig tanul az ember — mondom Nagy Pál Gyulának, aki azzal búcsúzik, látogassam meg, érdekes könyveket mutat. S alig távozik, jön Karczag Jóska, aki közvetlen a háború után falunk kovácsánál inaskodott. Fürgén, fiatalosan mozog még mindig, ahogy inaskorában, pedig már túl van az ötvenen. A képzelöereje is élénk. Már a második választási időszakban képviselője a helyi nemzeti bizottságnak. Most például az országút mellett romosodó Ungárn-féle épület foglalkoztatja. Miért hagyják teljesen tönkremenni? Miért nem építünk csárdát szállodát a helyére? Valóban miért? A kassa—losonci (KoSice—Luőenec) országút éppen csak érinti a falut, de rengeteg gépjármű halad át a felvégen naponta. Hányan állnának meg pihenőre ebédre, vacsorára, szállásra, ha épülne az Ungárn-féle épület helyén valami? A negyvenes években a Hangyáknak volt itt kocsmája. boltja, háború után is kocsma, bolt volt az épületben sokáig, miért nem lehet újat építeni a romos, gazzal felvert Ungárn-féle épület helyén? Karczag Jóska nem nyugszik. A Roháé-nak is írni akar. Mindenütt szól, ahol ezt érdemesnek látja. A képviselő felelőssége munkál benne. Boros Ferkó nem szól közbe, csak bólintgat helyeslően. S odakoccintja söröspoharát a Karczag Jóskáéhoz. Ebédet, italt elfogyasztva mozdulunk, megyünk. De még nem válik szét az utunk. Beülünk az autóba, végigdöcögünk a falun, amely már egészen más. mint gyermekkorunkban volt. 7 , fi' [ (> Unj/*-/