A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-11-14 / 46. szám

NÓGRÁD ÉS SUMAVA KAPCSOLATA Hosszas utánjárással talán bizonyossággal meg lehetne állapítani, hogy pontosan miker és kiknek a személyében nyújtott egymásnak baráti jobbot Nógrád északi része és a Cseh-erdö, a Sumava, — Csehszlovákiának ez a két igen távoli és minden tekintetben annyira eltérő jellegű tája. Hogy mikor ültek első ízben a jelképes fehérabroszos asztalhoz a nagykürtösi (Vefky Krtís) és a piseki járás képviselői, hogy megállapodjanak, hogyan, milyen formákban és eszközökkel kívánnak munkálkodni egymás jobb megismerésén — s ma már túlzás nélkül mondhatjuk: megszeretésén. A dolgok lényegének szempotjából ez azonban ma már nem is fontos. Fontos az, hogy ezeket az első hivatalos találkozókat az elmúlt több mint egy évtized alatt megszámlálhatatlan baráti összejövetel követte s a jelenlegi időszakban a nagykürtösi járást igen szoros és minden tekintetben nagyon gyümölcsöző testvérbaráti kapcsolatok fűzik a piseki járáshoz és a dél-csehországi kerület székhelyéhez, Ceské Budéjovicéhez. Már a legelső hivatalos találkozókon íratlan törvényként fogadták el: azon túl, hogy a testvérbaráti kapcsolatok ápolásának elsődleges célja a nógrádi szlovák és magyar s a dél-csehországi lakosság szoros baráti kapcsolatainak kiépítése — minden egyes baráti összejövetelnek határozott és pontosan körvonalazott célja lesz: egymástól tanulni, tapasztalatokat átadni, átvenni, ellesni a másiktól, ami jó, és nem követni el azokat a hibákat, amelyeke» a másik fél akarva-akaratlanul tanulni volt kénytelen. Ezt szolgálta például a legutóbb egy csoportos baráti látogatás, melyet a nagykürtösiek tettek autóbusszal Ceské Budéjovicében az idén is hagyományosan megrendezett „Éltető anyaföld" nevü országos mezőgazdasági kiállításon. Az elsősorban mezőgazdasági jellegű nagykürtösi járásból érkezett látogatóknak minden tekintetben igen tanülságos és érdekes egy ilyen mezőgazdasági kiállítás. S különösen akkor, ha olyan kiválóan megrendezett akcióról van szó, mint amilyennek immár hagyományosan ezek a budéjovicei kiállítások. Nagyszerű TESTVERRARATSAG alkalom ez arra, hogy a nagykürtösi járás efsz-elnökei, agronómusai, állattenyésztői, de a mezőgazdasági dolgozók is összehasonlítsák az itteni viszonyokat a látottakkal: mindig van,, amit egy nyitott szemmel járó szakember el tud lesni, a saját munkájában hasznosítani tud. A nagykürtösi járásbeliek számára azonban nemcsak az „Éltető anyaföld" mezőgazdasági kiállítás volt érdekes és vonzó attrakció: nem kisebb maga a dél-csehországi kerület székhelye, Ceské Budéjovice sem. Egyike Csehország legpatinásabb és túlzás nélkül állíthatjuk — legszebb városainak. Amit a nagyszerű arány -és szépérzékkel rendelkező középkori városépítők abban az időben — a várost a 13. században alapították — tudtak, túlzás nélkül mondhatjuk, az utolsó szögig megtalálható ebben a friss életritmusú, gyorsan fejlődő nagyvárosban. S még egy szuperlatívusz: itt láthatjuk az ország legnagyobb kiterjedésű közterét, amely a táj nagy szülöttéről, Jan Zizkáról kapta nevét. Valóban lenyűgözőek a tér arányai. dag múltjára rendkívül büszke és a letűnt századok emlékeit gondosan ápolja — napjainkban egy gyors ütemben fejlődő kerület virágzó központja. Hol van már az az idő, amikor 1832-ben befutott ide Európa első lóvasútja, amely az akkori Budweiszt az ausztriai Linzcel kötötte össze. Napjainkban a város egész sor jelentős ipari létesítménynek ad otthont. Itt működik — immár 134 éve — a világhírű Koh-i-noor Ceruzagyár, amely termékeit a világnak csaknem valamennyi országába exportálja, akárcsak az itteni sörgyár híres Budvar sörét. Az igazi budéjovicei még most sem ismeri el, mondjuk, a Pilsner Urquell elsődlegességét a Budvarral szemben, amit még rossz néven sem lehet venni, hiszen a tekintetben megoszlik a sörbarátok véleménye. A „száraz" Nógrádból érkező látogatókra még a Budvarrlál is nagyobb hatást gyakorolnak a Cseh-erdő előterében elterülő táj folyói és halastavai. A horgászok irigykedve sóhajtanak hja, itt könnyű a horgászoknak, a halak tolonganak a csalik körül, egy dobás — egy hal, ameddig a horgász meg nem unja. Tapasztalt horgászok minden bizonnyal tudják, hogy a dolog azért a dél-csehországi horgászparadicsomokban sem ilyen egyszerű, de tény, hogy a sok ezer kisebb-nagyobb halastó, s a bővizű folyók nemcsak a horgászokat vonzzák, de népgazdasági szempontból is igen nagy jelentőséggel bírnak. A vidék megcsodált vizei között is kiváltságos helyet foglal el a piseki járásban épült Orlík víztároló. A Moldva és az Otava folyók összefolyásánál épült gátrendszer több mint 60 méter magasra duzzasztja fel a két folyó vizét. Felejthetetlen élményt hagy ki a látogató, akit erre a vidékre visz az útja, és nem tesz egy körutat valamelyik korszerű, kényelmes hajóval ezen a hatalmas mesterséges tavon. Sok élményt és hasznot hozott mindkét félnek, a múltban is a nagykürtösi és a piseki járás testvérbaráti kapcsolata, melynek mindkét járásban már eddig is igen sok pozitív eredménye mutatkozik, s nyilván igy lesz ez a jövőben is. Szöveg és kép: AGÓCS VILMOS különösen hogy köröskörül, „lábasházak" szegélyezik, amelyek immár évszázadok óta a város ékességei és jelentős turisztikai nevezetességet is jelentenek. Ceské Budéjovice — azon túl, hogy gaz-BSBtt 4