A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-11-07 / 45. szám

és szépítés nélkül, de korántsem re- Hogy az eddigiek során ez milyen alista eszközzel úgy megfesteni, hogy fokon sikerült neki, azt talán csak annak lényegi tulajdonságait kiemel- igen kevesen tudják, de a képeiből je az ember — nem könnyű festői Ízelítőül közölt reprodukció talán kéfeladat. Megkönnyíti viszont néhány pes megsejtetni valamit abból, ami olyan körülmény, mint a festői mes- Janiga már megteremtett művészi térség ismerete, a megfestendő világ alaptőkéjének tekinthető, iránt érzett csendes-rögeszmés von- Torzítás és szépítés nélkül! zalom, nem kevésbé a festői eszközök Festőnknek nem ez a programja — bőségéből oly nehezen megválasztha- ezt csupán betartja. Ha pedig van tó, de mégis szerencsésen megválasz- programja, akkor az valahogy így tott technikai módszer. Úgy vélem, hangzik: a végtelenségig leegyszerü-Janiga lelegyverzö eredménnyel ke- síteni a látványt, úgy, hogy annak reste saját festői lehetőségeit s gya- jellege megmaradjon, a lelke pedig nítom: már pályája elején tudta mit feltáruljon! keres, miért keresi azt. Ezt a hitvallást sok képe igazolja. Janiga József dombok, szölőhe- Azt mondtam: sikerült. Szükséges gyek lábánál, egy dunaparti város- lenne pontosítani, hiszen a képek ban. Párkányban született, nevelke- alkotójával fenntartás nélkül egyetdett, egészen pontosan ott, ahol a értek abban, hogy a képnek nem hegyek a síksággal érintkeznek. Az elegendő, ha csak „sikerül." Janiga egyik kezénél tehát a festői szépségű képeiből valóban nem érzem kisugáhegyvidék, a másik kezénél az egy- rozni azt a tulajdonságot, ami sejtetszerű, felületes szemléléssel festöileg né, hogy ne a tehetség, ne a művészi akár érdektelennek, egyhangúnak is következetesség teremtette volna mondható síkság kellette magát meg az értékeit, hanem inkább valaecset alá. mi elöreiáthatatlan szerencse. Ö en-A festő nem maradt hűtlen a szülő- nél jóval tehetségesebb és sokkal földjéhez. Másfél évtizede él ugyan a pontosabban tudja, mit akar, miért Csallóközben, de képeit lapozgatva akarja, mint ahogy azt is tudja, hogy kiderül, hogy időnként visszatér a igazán jól festeni nagyon-nagyon negyermekkor színhelyeire. Ám művé- héz, de szépséges pokoljárás, szetének mégsem ez a jellemzője és Tizenöt esztendővel ezelőtt került erőssége, mert kétségtelen, hogy az a Csallóközbe, pontosabban Nemesutóbbi másfél évtized során oly mér- ócsára. A Nyitrai Pedagógiai Fakultékben sikerült összenőnie a Csalló- tásról érkezett, friss orosz- és rajztaközzei, hogy az igazán tiszteletet ér- nári diplomával a zsebében. Azóta demlö erény. A tény abszolút többié- családjával itt él ebben a faluban, egy tét viszont az fejezi elsősorban, hogy valószínűtlenül picike tanítói lakás-Janiga annak idején az egyszerű sík- ban, melynek méretei olyan kényszevidék rejtekező festői szépségeit vá- rüségeket vonnak köré, hogy más a iasztotta, mert úgy érezte, addig nem helyében ecsetet se venne kezébe, — lesz belőle festő, amíg e táj próbáját arra hivatkozván, hogy műterem hiki nem állja. Meggyőződésem, hogy ján lehetetlen festeni. A szűkösségsikerült neki. ben persze ő sem leli örömét, de ettől Ezt az állítást csak akkor lehetne függetlenül is teszi a dolgát, mert az kétségeket kizáróan bizonyítani, ha alkotói láng nem csak pislákol benalkotásaiból egy olyan gazdag váló- negatás kerülhetne közönség elé, annyi Időnként kiruccan a tájból. Láttam tusrajz, olaj és elsősorban akvarell, az Adrián készült képeit, aztán Fekeamennyit nekem sikerült látnom, te-tenger partvidékén festett vászna-Igaz, Janigának több önálló, még kat, az erdélyieket. Szépek, mesteritöbb közös kiállítása volt már, de ek, de a csallóközi képektől elkülöképeinek ismeretében bennem oltha- nülnek. tatlanul él egy összefoglaló kiállítás Erre magyarázatot kérek és kapok igénye. Él még akkor is, ha valaki is. mindezt korainak találja, mondván: — Az idegen tájakat inkább csak Janiga még csak harmincöt éves. lefesteni, és nem megfesteni sikerül. Igen ám, de még rosszindulattal sem mert én azokat a tájakat nem ismelehet öt azok közé sorolni, akik jobb- rem, csupán láttam, így nem telik részt önminősítő szavakkal próbálják többre, mint arra, hogy vásznakon bizonyítani saját festői kvalitásaikat, őrizzek meg róluk impressziókat. A Janiga viszont dolgozik — csende- Csallóköz más. Itt élek, ez az otthosen, szerényen, úgy, hogy még csak nom, ennél jobban szeretni már azt nagyképű művészeti programot sem hiszem egyetlen, ez az otthonom, hirdet meg magának. Bevallása sze- ennél jobban szeretni már azt hiszem rint szívesen teszi magáévá Egri Jó- egyetlen tájat sem fogok. Számomra zsef festői programját, aki azt mond- pedig mindennél festőibb a Csallóta: én nem lefesteni, megfesteni aka- köz, vagy tegyük fel a Kiskunság, rom a Balatont. Janiga a Csallóközt mert az nagyon hasonlít a Csallóközszeretné megfesteni. re. KESZELI FERENC Emberi sorsok BORRAVALÓ & HÁLAPÉNZ ELLESETT VÉLEMÉNYEK. PÁRBESZÉDEK: — ... A múlt hónapban megkaptuk végre az új lakást, úgyhogy most megfelelő bútort hajszolok. — És csak így, üres kézzel?! Ne légy gyerekes, hanem szúrj oda valakinek egy-két százast, és rögtön megoldódik ez a gondod is! — ... Az unokabátyám mesélte, hogy háromezer koronájába került ugyan, de sikerült bejuttatnia fiát a család által már régebben kiszemelt főiskolára; sőt, a legfölkapottabb szakon tanul most a gyerek! — ... A mama operációja szép kis pénzünkbe került, de most már a biztos gyógyulás útján van. Dehát mit nem tesz meg az ember az egészségért. Igaz? — ... Abban a rongyos szervizben kész művészet elérni, hogy egy ügyeskezü szerelő vegye gondjaiba a kocsit. A konyakosüvegre már rá se hederít senki, újabban csak pénz hat varázsszerként! §§§ AZ ORSZÁGJÁRÓ RIPORTER, akarva-akaratlanul, sokszor kénytelen hallani az ilyen vagy ehhez hasonló epés megjegyzéseket. Mi tagadás, tényleg az anyagiakban vagy a kisebb-nagyobb ajándékokban megnyilvánuló „figyelmességek" időszakát éljük. Népszerűvé, sőt ml több, sokhelyütt mintha egyenesen szükségszerűvé vált volna a különböző címletű s tételű csúszópénz „elhintése" — még az olyan helyeken is, ahol mondjuk a bútoreladás, a gépkocsijavítás, a betegellátás, a tévészerelés et cetera tulajdonképpen a szóban forgó személyek napi munkája, természetes kötelessége. A borravaló, vagy ahoayan választékosabb szójárással becézgetik: a szocialista összeköttetés jegyébén vándorló hálapénz — sajnos — nagyonis át-meg átszövi hétköznapjainkat, miközben káros hatással van az emberek közötti kapcsolatokra és nehéz, olykor egyenesen kellemetlen helyzetbe hozza azt, aki a „dohányt" adja, avagy épp azt a valakit, aki az efféle mellékes juttatás címzettje. Elgondolkoztató s egyben figyelmeztető jelenség ez. hiszen a lekenyerezés, a megvesztegetés nemcsak a kispolgári szemléletmód csökevényeinek egyik vadhajtása; de egyben idegen a szocialista életmód és a törvényesség elveitől is. Kétségtelen: vannak a köznapi életben olyan hibák és fogyatékosságok, amelyeknek megoldására egyetlen ember vagy egy-egy kollektíva is képes; vannak azonban olyan problémák is, amelyek csupán társadalmi összefogással, közös igyekezettel küszöbölhetők ki. Ilyen jelenség a megvesztegetés, a különböző borravalók és hálapénzek körforgása. Olyan társadalmi fekély ez, amely megfertőzi az emberek közötti egészséges kapcsolatokat, de mert általában rejtett formában jelenik meg, így hát nehéz harcolni ellene s még nehezebb elejét venni. A korrupció elleni küzdelem ezért nemcsak a hatósági, bűnüldözési és igazságügyi szervek feladata, hanem mindannyiunk kötelessége. §§§ A „MINDENHATÓNAK" VÉLT hálapénzekről úton-útfélen rengeteg szóbeszéd, legendaszerű mende-monda járja; és hadd tegyük hozzá, hogy több esetben bizony nem alaptalanul . .. Sokan a borravalók elkerülhetetlenségét emlegetve elkeseredett fölháborodottságuknak adnak hangot, mások e kérdés kapcsán egy-egy lemondó kézlegyintéssel nyilvánítanak véleményt, aztán türelmetlenül e társadalmi kórtünet mielőbbi orvoslását sürgetik — ámbár többnyire csupán akkor, ha azoknak népes táborába tartoznak, akik a borravalókat adják. Általános tapasztalat ugyanis, hogy aki hálapénzben (vagy a kisebb-nagyobb „figyelmességek" egyéb formáiban) részesül, az ritkán elégedetlenkedik. A közelmúltban, a CSSZSZK Legfőbb Ügyészségének megbízásából, a lekenyerező megvesztegetés és a korrupció témakörében végzett fölmérést az Országos Közvéleménykutató Intézet. A megkérdezettek más-más életkorú, más-más beosztású egyének voltak, és a teljes objektivitás érdekében a közvéleménykutató intézet munkatársai az ország legkülönbözőbb pontjain tették fel kérdéseiket. Az igy nyert válaszokat összegezve már elöljáróban leszögezhető, hogy a lakosság jogtudatának, törvénytiszteletének s erkölcsi magatartásának tárgykörében bizony lenne miről elgondolkoznunk. Annál is inkább, hogy a korrupció elsődleges indítékait az egoizmusban, az egyéni érdekek fölértékelésében és a kitűzött célok akár törvénytelen eszközökkel történő elérésének szándékában kell keresni. Vajon milyen észrevételek és tanulságok vonhatók hát le a korrupcióval kapcsolatos közvéleménykutatás eredményeiből ? A megkérdezetteknek először is a megvesztegetés fogalmát kellett tisztázniuk; a második kérdés pedig arra vonatkozott, hogy korrupt tettnek számit-e, ha valaki egy-egy kérvény pozitív elintézése vagy alaposabb orvosi kivizsgálás után valamiféle aprósággal kívánja leróni háláját ? A megszólaltatott személyek 17 százaléka megvesztegetésnek, 50 százaléka jutalomnak, 33 százaléka pedig megérdemelt figyelmességnek tartja az efféle juttatást. Ha viszont az ilyen „prezent" már elöljáróban gazdát cserél, akkor ezt a megkérdezettek 75 százaléka a korrupció iskolapéldájának tartja. E közvéleménykutatásban részt vevő személyek 18 százaléka egyszerűen természetesnek tartja a korrupció különféle módszerelt, 26 százaléka helyteleníti ugyan ezt a társadalmi gyakorlatot, de nem tartja fontosnak a hatósági közbelépést, 38 százalék pedig erélyes fellépést sürget a társadalmi fertőként burjánzó hálapénzek körforgása ellen. Érdekes észrevétel, hogy a megkérdezettek túlnyomó többsége — az esetleges későbbi kellemetlenségek elkerülése végett — a korrupció nyilvánvaló jeleinek láttán sem tenne följelentést. Arra a kérdésre, vajon az illetők személy szerint elfogadnának-e hálapénzt, 40 százalékban azt válaszolták, hogy nem; a megkérdezettek 54 százaléka pedig a körülmények alakulása szerint döntene. A legtöbb borravaló — állítólag — az egészségügyben talál gazdára, a további rangsor pedig: a szolgáltatások, a kereskedelem, az iskolaügy ... §§§ A TANULSÁG MINDEBBŐL? Az, hogy a társadalmi élet valamennyi területén erélyesebben kell fellépni a korrupció valamennyi formája ellen, hiszen csak így mélyíthető el a lakosság jogtudata, csak igy szilárdítható meg a szocialista törvényesség. 17