A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-11-07 / 45. szám

Tudomány-technika SZOVJET TUDOMÁNYOS ÉS MŰSZAKI ÚJDONSÁGOK FÖLDHÍDON A SZIGETRE Szovjet ősrégészek őskökori emberi települést fedeztek fel Szahalin szigetén. Korábban azt tartották, hogy csak az újkökorban települt le az ember a szigeten, mintegy négyezer évvel ezelőtt. Az ásatások során különböző kőszer­számokat, lándzsa- és dárdahegyként hasz­nált kiélezett kőszilánkokat találtak. A leg­meglepőbb, hogy ezek a kőszerszámok na­gyon hasonlítanak a szárazföldön talált őskö­kori kőeszközökre. A sziget térségében sok ezer évvel ezelőtt sokkal alacsonyabb volt a tenger szintje. A mai Tatár-szoros helyén szárazföldi út kötötte össze Szahalin szigetét a szárazfölddel. * MOTOR-KALAPÁCS A hagyományos sűrített levegős szerszámokat felváltó motor-kalapácsot szerkesztettek Amikor I. Péter cár — az „orosz Napkirály" — hozzálátott az elmaradott Oroszország felvirágoztatásához, nyilván olyan segítőtár­sakat képzelt el magának, mint amilyen Mi­hail Vasziljevics Lomonoszov is volt: nagytu­dású, sok mindenhez értő, tehetséges embe­reket, akik őszintén tisztelik és szeretik Oroszországot és népét, s akik minden igye­kezetükkel azon lesznek, hogy eloszlassák a csipkerózsika álmát alvó hatalmas biroda­lomban a tudatlanság homályát. Sajnos mire rájuk bukkant volna, addigra meg is halt, de fáradozása igy sem veszett kárba, hiszen utódainak akarva-nem akarva is az ö szelle­mében kellett tovább kormányozniuk az or­szágot, ha azt akarták, hogy fontos szerepet osszanak ki rájuk a nagy európai színjáték­ban. Ennek érdekében a gazdaság és a hadsereg fejlesztése mellett a szellemi élet fellendítésére is gondot kellett fordítaniuk, már csak azért is, mert ezt látták szerte Európában. Ha a szükség úgy kívánta, még egy kis képmutatástól sem riadtak vissza; Katalin cárnő például előszeretettel levelez­getett a francia felvilágosodás néhány ki­emelkedő alakjával — többek között Dide­rot-val és Rousseau-val —, akiket még udva­rába is meghívott (Diderot négyhónapos fá­rasztó utazás után meg is érkezett, de aztán hamarosan távozott), hogy igazi felvilágosult uralkodónak tartsák, jóllehet a valóságban épp az ellenkezőjének bizonyult: a legkímé­letlenebb eszközök alkalmazásától sem riadt vissza, ha úgy látta, hogy önkényuralmát a legkisebb veszély is fenyegeti. A tények persze ettől még tények marad­nak: Oroszország nem akart többé elszige-Moszkvában. 27—36 voltos árammal táplált villanymotor működteti. Bütykös szerkezet ru­gót feszít meg. amely azután kiváltja a kalapácsütést. Az új szerszámmal acélszege­cseket lehet megmunkálni három milliméte­res átmérőig. A kis méretű és mindössze három kilogramm tömegű motor-kalapács 15-ször sújt le másodpercenként és csak ele­nyésző rezgéseket kelt munka közben. * KÓRHÁZ — NÖVÉNYEKNEK Sebészkést és elektronmikroszkópot használ­tak lett tudósok vírusbetegségtől mentes bur­gonya-szaporítóanyag létrehozásához. A gu­mók kezelése a műtőben kezdődött. Steril körülmények között elkülönítették az intenzív növekedésre képes egészséges részecskéket a gumóktól és a fiatal hajtásoktól. Ezeket alkal­mas táptalajra helyezve, a sejtek erőteljesen és gyorsan növekedni kezdtek. A hajtásokat elültették a talajba. Ugyanezt a módszert használták a paradicsom „meggyógyítására" is. Az egészséges burgonya-szaporítóanyag elterjesztésével kétharmaddal növelhetik a Lett SZSZK burgonyatermelését. * telt, önmagába zarkozo nagyhatalom lenni, minden téren kapcsolatot kivant teremteni Európával, s ehhez szüksége volt a szellem embereire is. Lomonoszov tehát a lehető legalkalma­sabb pillanatban tünt fel, hogy szinte a semmiből hozza létre a tősgyökeresen orosz — s nem importált — szellemi életet és tudományt Oroszországban. S akár jelkép­ként is felfogható, hogy erre a feladatra egy gyenyiszovkai paraszt ivadékát szemelte ki a sors; egy olyan fiatalembert, aki alig húszé­vesen szülőfalujából Moszkvába szökik, hogy ott megtanuljon írni-olvasni, s aztán tudóssá képezze magát előbb Szentpéterváron, majd pedig külföldön, a németországi Marburg­ban. Tíz évvel a nevezetes szökés után már kész emberként tér haza, s alig huszonöt esztendő alatt (1741-től 1765-ig) egymaga olyan életművet teremt, amely tucatnyi em­bernek is a becsületére válna. Majdnem kétszáz éven át szinte kizárólag költőként és nyelvészként élt a köztudatban (még a század tízes éveiben kiadott Révai­lexikon sem tud egyéb munkásságáról); az, hogy korának egyik legzseniálisabb és legsokoldalúbb természettudósa is volt, csu­pán az utóbbi 50—60 évben vált általáno­san ismertté. A természettudós Lomonoszov aztán egyszeriben háttérbe szorította az iro­dalmár és nyelvész Lomonoszovot, a Razgo­vori sz Anakreonom (Beszélgetések Anakre­ónnal), az Oda o Szevernom szijanyii (Óda az északi fényhez) stb. versek szerzőjét, az első orosz nyelvreformert és a Rosszijszkaja gram­matyika (1755), az első rendszeres orosz nyelvtan íróját. Pedig Lomonoszov életművét HOLD-NÖVÉNYEK A Szovjet Tudományos Akadémia szibéria tagozatának egyik intézetében céklát kaprot és sárgarépát termesztettek a Hold fényperi­ódusának (15 nap szakadatlan világosság és 15 nap teljes sötétség) megfelelő körülmé­nyek között. A cékla és a sárgarépa négyzet­méterenként 6—8 kilogrammnyi termést ho­zott — számottevő mennyiség ilyen körülmé­nyek között. A kísérleti növényeknek az egész vegetációs periódus alatt a normálisnál vala­mivel nagyobb volt a fehérjetartalmuk és ki­sebb a szénhidráttartalmuk. A C-vitamin mennyisége kezdetben kevesebb volt, később növekedni kezdett és a vegetációs periódus végén kétszer nagyobb volt, mint az ellenőrző növényekben. Ez valószínűleg összefügg a sö­tétséggel és a hidegebb hőmérséklettel. A kaprot 30 nap elteltével tehetett leszedni, a szára azonban gyorsan elpusztult és nagy C-vitamin tartalma 15 nap alatt a felére csökkent. • MÁGNESES VÍZSZŰRŐ A rovnói (Ukrán SzSzK) vízgazdálkodási főis­kola mérnökei űjfajta elektromágneses vízszű­rőt szerkesztettek, az üzemi szennyvizek tisztí­tására. A vízvezetékbe iktatott acélhengereket fém forgáccsal, vasipari hulladékanyaggal töl­a maga egységében kell értékelnünk, hiszen a dolgok nála mindig szorosan összefügg­nek. Először is nevelni akarja népét; ezért verseiben felidézi az orosz történelem legen­dás alakjait és eseményeit, hogy a pozitív példa erejével hasson olvasóira. De versben szól az üveg hasznáról és tulajdonságairól vagy az északi fényről is. s ezekben az alkotásokban jól megfér egymás mellett a koltö a természettudóssal. S aki orosz tudós akar lenni, annak elébb meg kell teremtenie az orosz tudományos nyelvet — igy kóstol bele a nyelvészetbe; de mert a tudást to­vább is kell adni, egy igazi egyetemet kell alapítani (erre 1755-ben kerül sor Moszkvá­ban ; később róla nevezték el), s ott lehetőleg vonzó előadásokat tartani a hallgatóknak. Lomonoszov kísérletező-beszélgető előadá­sai nagy feltűnést keltettek, de ami ennél sokkal fontosabb volt: nagymértékben kifej­lesztették a diákok logikus gondolkodását. Valóban sajnálni lehet, hogy természettu­dományos tevékenységéről a kortársak jófor­mán semmit sem tudtak. Pedig laboratóri­umában több ezer fizikai és kémiai kísérletet végzett, amelyek segítségével számos vitás kérdésre sikerült meglelnie a helyes választ. Így például tizenhét éwei Lavoisier előtt egyértelműen megcáfolta a flogiszton-elmé­letet. Zárt rendszerben hevített vegyületeket, s megállapította, hogy a kísérlet során nem csökkent, de nem is növekedett a reakcióba lépett anyagok összsúlya, igy nem is távoz­hatott el közben semmiféle flogiszton. Lo­monoszov magától értetődőnek tartotta az anyag megmaradásának elvét, s ezek a kí­sérletei csak megerősítették öt ebben a hitében. Egy Eulerhez írott levelében az energiamegmaradás elvéről is említést tett, sőt a kettőt egymástól elválaszthatatlannak tartotta, hiszen szerinte a mozgás az anyag tulajdonsága, s minél gyorsabban mozognak az anyag részecskéi — ö nem atomokról és molekulákról beszél, hanem elemekről és korpuszkulákról —, annál nagyobb energi­ával rendelkeznek, s a hö sem más, mint az elemek és a korpuszkulák körforgásának a következménye. tik meg. Az alkalmazott acélhengerek száma a víz szennyezettségétől függ. A töltelékként alkalmazott fémforgácsot, vashulladékot erős mágneses tér járja át, ennek hatására maguk­hoz vonzzák a szennyvízben levő vastartalmú szennyeződéseket. A szűrő tisztítására elegen­dő kikapcsolni az elektromágnest. A kísérle­ti berendezéssel másfél ezer köbméter ipari hulladékvizet tisztithatnak meg óránként. Az újfajta szűrő a vastartalmú szennyező anya­gok 90 százalékát eltávolítja — többet, mint a korábbi szűrőberendezések. Az új berendezés­nek főként az atom- és hőerőművekben, to­vábbá a kohászatban vehetik hasznát. * FÖLD ALATTI MECSET >4 XI. vagy XII. századból származó föld alatti mecsetre bukkantak szovjet geológusok Kö­zép-Ázsiában, a Szir-Darja folyó völgyében. Egykori legendák vezettek a nyomára. A be­omlott bejárat kiszabadítása után két kilomé­ter hosszú alagútba jutottak, amely a föld alatti mecsetbe torkollott. Az anyagtéglákkal bélelt mecset két csarnokból áll. Valószínűleg egy szekta használta, amelynek tagjai azt tartották, hogy Mohamed próféta halála után nem érheti őket napfény. Mangislak félszige­tén már több ilyen föíd alatti mecsetet találtak. Lomonoszov szerint az elemek összekap­csolódásával egy minőségileg is új részecske jön létre, a korpuszkula. Ez az elképzelés a kémiai folyamatok egyfajta kezdetleges ma­gyarázata, s mindenképpen túlmutat a XVII. századi atomisták — Boyle, Newton — néze­tein. akik szerint az atomok összekapcsoló­dása nem eredményez minőségileg új ré­szecskéket. Ezzel azonban még korántsem teljes a róla szóló ismertetés. Híresek voltak optikai be­rendezései — távcsövei, refraktométerei —, melyek segítségével elsőként fedezte föl a Vénusz bolygó légkörét. Új meteorológiai megfigyelő műszereket is szerkesztett, s az ö kezdeményezésére hozták létre az első orosz meteorológiai megfigyelő hálózatot. Izgatták az elektromosság kérdései is; egy izben a villámokkal végzett kísérleteket Rihmann akadémikus társaságában, s kis hiján villá­mütés áldozata lett. Kollégájának nem volt ilyen szerencséje: ö az életét vesztette. Belekóstolt a földtudományokba is, s több esetben igen figyelemre méltó megállapítá­sokra jutott. Felismerte, hogy a tőzeg és a kőszén valamikor szerves anyagokból kelet­kezett; azt is helyesen vette észre, hogy földünk felszínén és mélyében különböző folyamatok játszódtak le a régmúlt időkben, s ebből arra lehet következtetni, hogy a föld bizonyos fejlődésen ment keresztül. Szerinte a tektonikus mozgásokat a föld belső energi­ája váltja ki, s a föld belsejében uralkodó erők hatására jönnek létre az ásványok. Különböző földrajzi expedíciók gondolata is foglalkoztatta, így többek között a saját költségén felszerelt egy hajót — a navigációs eszközöket maga készítette —, amelynek az Északi-tengerről az Indiai-óceánba kellett el­jutnia. Mint filozófus a mechanisztikus materi­alizmus talaján állt. A megismerés folyama­tában nagy szerepet tulajdonított a tapasz­talásnak, de az igazsághoz szerinte csakis az empirista módszerek és az elméleti általáno­sítások szintézise révén juthatunk el. LACZA TIHAMÉR MIHAIL VASZILJEVICS LOMONOSZOV (1711-1765) 1»

Next

/
Thumbnails
Contents