A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-11-07 / 45. szám

érintette. Sőt, nemcsak a vevők között tudnak válogatni, hanem a harmadik világ országaiban a mi szakembereink segédkeznek az újonnan létesített gumiabroncsgyártó vagy újrafutózóüzemek beindításánál is. A gyár minden tekintetben szinte töretlenül fejlődik, nyeresége az elmúlt évtized alatt csaknem megduplázódott; és mert egyfolytában kiváló gyárnak számít, ezért az itt gyártott autógumik védjegyét Ausztráliában, Japánban, az USÁ-ban, Kanadában és a világ további hetven országában ismerik! Részben az itt készült kerékköpenyek megbízható minősége miatt, részben pedig azért, mert ékszíjat és sokféle kerékpárkülsőt, illetve a gumiabroncsok másfélszáznál is több típusát gyártják itt! Az osztályvezetői beosztásban dolgozó mérnök jónéhány éve itt van már az üzemben, úgyhogy sokmindent megért embernek számít. — Tudja — magyarázza —, minden évtől félek egy kissé, és mindegyiktől valamivel jobban. Amolyan természetes drukk ez, hiszen mindig feszítettebb a tervünk, évről évre gazdaságosabban kell termelnünk. minden esztendőben javítanunk kell a nálunk készülő kerékköpenyek minőségén; és minden esztendőben az a tudat is gyötör bennünket, hogy a nemzetközi versengésben is meg kell állnunk helyünket, elvégre a Goodyear, a Firestone, a Continental vagy a Metzeler cégek tervezőmérnökei sem tétlenséggel tengetik napjaikat! ... Egyszóval egyre nehezebb, mindig újítani kell, mintha nem is egy fiatal üzemről, hanem holmiféle gyármatuzsálemről lenne szó. De azért eddig még mindig sikerült eleget tenni a hazai piac és a nemzetközi konkurrencia egyre szigorúbbá váló követelményeinek. Az otrokovicei Vörös Októberben anekdotaként tartják számon azt a történetet, miszerint az idelátogató miniszterhelyettes a gyárkapuban kiszállt a kocsiból, körbepillantott és egyenesen a regenerált gumit gyártó részlegre indult. Itt aztán megállt, újra körbepillantott, majd odafordult az üzem vezető dolgozóihoz: — Ez a részleg olyan, akár a szemétdomb, csak a kakas hiányzik róla ... De a kincs is annyi benne, hiszen az itt nyert, olcsóbbításra megőrölt hulladék a lekopott gumiabroncsok újrafelhasználását teszi lehetővé. Ki tudja, igaz-e ez a sztori; tény viszont, hogy a gyárban használatos két leggyakoribb fogalom a nyersanyagmegtakarítás és a minőség. Miroslav Aujesky azt is elmondja, hogy a munkásoknak bizony nem volt könnyű beleszokniuk, majd követniük a minőségi követelmények szigorodását. De mert a minőségi munka és az ésszerű takarékosság ebben az üzemben közvetlenül a zsebre megy, hát nincs is szükség egyéb, ennél sokkal bonyolultabb — és általában könynyebben kijátszható! — minőségi ösztönzőkre. A hibás árut könyörtelenül kiiktatják, így a selejtminősítés mindenkit érzékenyen érint. Ez a feladat annál is bonyolultabb, hogy a teljesítményben az üzem több ezer munkása érdekelt, így a műszaki ellenőrzést végző szakemberek egyrészt óriási tempónak, másrészt jelentős nyomásnak vannak kitéve. A minőségi ellenőrök ellenben jól tudják, hogy nem a pillanatnyi, hanem a gyár hosszú távú érdekeit kell védelmezniük. Az otrokoviceiek sok tekintetben különleges helyzetben vannak. Tekintélyesnek tekinthető a három műszakban dolgozó emberek száma; az tíz éwel ezelőtti korszerűsítés során sok új gépet, drága berendezést állítottak üzembe, ám a munka egy része ma is manufakturális jellegű, hiszen a gumiabroncs szövetváza és futófelülete nagy-nagy pontosságot, odafigyelést igénylő bonyolult gyártási folyamat révén jön létre. A munkások közül így sokan a szó szoros értelmében csaknemhogy alkotómunkát végez, amihez szív, lelkesedés és akarat szükséges. No és még valami: a jó közösség, hiszen a félrebillent hangulat, a fel nem oldott feszültség bizony könnyen okozhatna a kelleténél több selejtet. Itt ezért nem pusztán hangoztatják, hanem a gyakorlatban is megvalósítják azt az elvet, miszerint a jó munka egyik alapfeltétele megtalálni az emberekhez vezető utat. így aztán van is, ami összekösse a dolgozókat: a szakma szeretete, a gyár múltja, a hagyomány és a jelenlegi sikerek. Mondhatnám úgy is: a hírnév! Mindebben lényegében az a „különleges", hogy a gyár az elmúlt évtizedben tulajdonképpen semmiféle különleges eszközzel nem élt a fejlesztésben, hanem fegyelmezett munkával, szigorú követelményrendszerrel először kivívta, majd megőrizte hírnevét; s emellett anyagilag is megbecsülte a minőségi követelményekhez igazodó, hasznos munkát. A tervezés előrelátó pontosságát bizonyítja, hogy már ma tudják: 1990-ig legalább huszonöt százalékkal emelkedik majd a termelés, az export pedig újra megduplázódik! • . Csoda hát, ha Otrokovicéről ma is, a jövőben is kerekeken, sok keréken fut majd a világhír?! MIKLÓSI PETER Fotó: GYÖKERES GYÖRGY 13