A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-11-07 / 45. szám

l/lilli Visszapergetve a kérlelhetetlenül múló idők történelmét, kis híján hat évtizeddel ezelőtt: 1924-ben áll meg az emlékezet. Hazánk akkori gumiiparát szinte egyeduralkodóként kormányzó Bat'a az északmorvaországi Otrokovicében egy további, ezúttal a cipőgyártáshoz szükséges gumisarkak, illetve hintókra és automobilokra szánt tömör gumiabroncsok előállítására „szakosított" üzemmel bővíti amúgyis szépen jövedelmező gyárainak sorát. Hat évvel később különféle padlógumik gyártására állnak át az otrokovicei üzemben, 1932-ben pedig elkészül az első mai értelemben használatos kerékköpeny, vagy ahogyan akkoriban nevezték: a légtömlős pneumatik. Ezekre a sok-sok megpróbáltatást és nyomort jelentő, öntudatos osztályharcot hozó esztendőkre már kevesen emlékeznek a gyár mai dolgozói közül. Egyedül talán Véroslav Juránek, aki már a húszas években is az egykori Bata-cég alkalmazottja volt, és úgy ismeri a gyár életének krónikáját, mint sokan mások talán szűkebb családjuk rokoni kapcsolatait sem ... Például nagyszerűen emlékszik még az utasok lelkét kirázó s manapság legföljebb csak muzeális értékként érdekes, rugalmasan tömör gumiabroncsok készítésének időszakára; de arra a rengeteg izgalommal teli változásra is, amikor a harmincas évek legelején több külföldi gumigyár mintájára Otrokovicén is megkezdték a belső tömlőt borító és a terhelést az útburkolatra átvivő köpenyek előállítását. V. Juránek annál is inkább emlékszik még ezekre az időkre, hiszen — mint mondja —, a bálákban érkezett műkaucsuk gumivá alakítása, majd az egyre nagyobb számban készülő pneumatikok szövetvázának s futófelületének gyártása akkoriban bizony nagyon bonyolult és még ennél is munkaigényesebb folyamat volt: az érte járó fizetség ellenben annál szerényebb ... Az otrokovicei gumigyár történelmének újabb lapjai a felszabadulás után íródtak. Pontosabban újabb és örömtelibb lapjai. Az 1953-as esztendő pedig ebben a krónikában is új fejezetet nyitott: a Vörös Október ekkor lépett az önálló igazgatású, gazdaságilag függetlenített üzemek sorába. A gyár dolgozóinak nem kis érdeme, hogy az időközben eltelt több mint negyed évszázad alatt az itt készülő gumiabroncsok minősége elérte a világszínvonalat, ám erről valamivel bővebben majd később szólok. Annyi azonban már elöljáróban leszögezhető, hogy ez a siker nem önmagától s nem is egyik napról a másikra született. Ellenkezőleg: kemény munka, ötletesség és öntudatos igyekezet árán, illetve a természetesen adódó akadályok és a műszaki-szervezési nehézségek leküzdésével. Az eredményesség és a jelenlegi világhír szempontjából döntő fordulatot azonban mindenképpen 1972 tavasza. az üzem vadonatúj és a legkorszerűbb gépekkel berendezett gumiabroncskészítő részlegének átadása jetentette. Kísérőmmel: Miroslav Aujesky gyártásfejlesztési mérnökkel járom most a tizenöt hektárnyi területen épült óriási üzemcsarnokot, ahonnan évente két és fél millió, különböző méretű s különféle mintájú gumiabroncs „gurul" szerteszét a világ valamennyi sarkába! Az egész gyártási folyamat szalagszerü, a gépsorokat DATASAAB típusú számítógép irányítja, és hasonlóképpen önműködő berendezés adagolja a leendő kerékköpenyek mükaucsukból, illetve a vulkánozáshoz szükséges gyorsítókat és a szakitási szilárdságot meg a kopást csökkentő aktív töltőanyagokkal dúsított keveréket. A fiatal mérnököt az üzem gyorsan növekvő gazdasági sikerei felöl faggatom. Ö körbepillant a hatalmas csarnokon, és válaszképpen csak ennyit mond: — Ehhez bátorság kellett és akarat. És persze kockázatvállalás! A zajos csarnokból emeleti dolgozószobájába invitál, ahol nagy paksamétát bányászik elő az íróasztala mélyéről és azt ajánlja, először essünk túl a számokon. Bólintok, de az irathalmazra pillantva mosolyogva mentegetőzik: — Úgy teszek, mint a jó pap, aki ugyan betéve tudja a miatyánkot, mégis könyvből olvassa, mert nincs annál nagyobb szégyen, ha belesül... Hát én is valahogy így vagyok a számokkal — mondja derűsen. Az otrokovicei Vörös Október Gumigyár jelenlegi gépi ellátottsága — legjobb mindjárt ezzel kezdeni — kereken másfél milliárd koronába került. Először is a motorosok körében jól ismert Pirelli-cégtől sikerült gyártási szabadalmat szerezniük, aztán ehhez mérten vásárolták meg a szükséges gépi berendezést. A hazai és a szovjet gépek alkalmazása mellett, a Pirellitöl kapott licenc feltételeinek értelmében, például az ugyancsak neves Simon, a Krupp, a Hoffman, a Miag, a Colmann, a Schenk és még több más nyugati vállalkozó tartozott a szállítóik közé. Időközben régen megtérült az akkor befektetett összeg, és az üzem ma már jelentős nyereséggel dolgozik. Ebben jelentős része van annak is, hogy termelésének több mint egy negyedét exportálja, ebből származó bevétele az idén a tervek szerint több millió devizakorona lesz. A gyár termékei elsősorban a baráti szocialista országokba irányulnak, de kereskedelmi kapcsolataikat a tőkés piaci válság sem A Központi Bizottság nevében szeretném megköszönni azt a támogatást, amellyel pártunk politikájának gyakorlati megvalósítását segítik. És nemcsak arra akarnánk büszkék lenni, hogy Otrokovicén egy új, korszerű vegyipari üzem létesült; hanem arra is, hogy itt öntudatos és szocialista módon gondolkozó emberek dolgoznak. Úgy ahogy 1917 októbere a munkásosztály győzelmének szimbóluma, legyen úgy az otrokovicei Vörös Október Gumigyár élenjáró képviselője a csehszlovák népgazdaságnak, a csehszlovákiai iparnak és népünk forradalmi harcának. (Gustáv Hüsáknak 1972 májusában, az új gumiab• roncsgyártó-üzem megnyitásán elmondott beszédéből.) 12