A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-11-07 / 45. szám

A Csemadok életéből KLUBTEVÉKENYSÉG Vallomás lobogással \ r Amatőr színjátszás a járásban Amikor az utolsó taps is elcsattan, s kigyúlnak a nézőtéren a lámpák, megkezdődik a mocorgás a székeken, az összehúzott függöny mögött felszabadult csevegés indul, ragyog a szereplők arca, hogy ismét jó munkát végeztek, adtak valamit az embereknek. És ilyenkor az ember úgy érzi, hogy ezért a néhány röpke percért érdemes volt több hónapon keresztül estéről estére otthagyni a családot, lemondani a szórakozásról, dolgozni egy magunk vállalta műszakban. A kielégültség érzése s az a tudat, hogy részeselvé váltunk a kultúra terjesztésének, ápolói a magyar szónak, s hogy a rohanó életben sikerült a kikapcsolódás oázisát varázsolnunk azok elé, akik eljöttek megnézni műsorunkat, hogy sikerült kimozdítanunk őket a mindennapok egyhangúságából, mosolyt varázsolnunk az emberek arcára, akik aztán másnap lelkileg felüdülve, frissen indultak a munkába — ez a mi igazi jutalmunk. Azt hiszem, nem csak a mi műkedvelő csoportunk érez igy. Amíg eljut egy csoport eddig az érzésig, sok nehézség, buktató, visszahúzó erö merül fel, amelyet sokszor daccal, dühvel, nagy-nagy akaraterővel, mondhatnám azt is, hogy megszállottsággal kell leküzdeni. -Melyek ezek a nehézségek? Az első mindjárt a műsorválasztás. S ennek a gondolatnak a leírásakor magam is megtorpanok, mert ha Irodalmi Ügynökség, a LITA ajánlatára gondolok, számban talán elég is lenne a színdarabok mennyisége, de nekünk nem a kiadó, hanem elsősorban a közönség ízléséhez kell igazodunk. S a LITA kiadásában megjelentetettek között a legtöbb az olyan darabok fordítása, amelyeket Gyermekkórusok feliepése Erseku/varott talán eredetiben se mutattak még be. Vagy olyan darabokat találunk, amelyek a televízió képernyőjéről már jól ismertek. Ilyenkor fontolóra kell venni, hogy merjük-e vállalni a versenyt a hivatásos színészekkel. Nálunk, Párkányban, a több éves pangás, majd próbálkozások után az egyik legnagyobb probléma a közönség megnyerése volt. Ki kellett puhatolnunk a közönség ízlését. Két éwel ezelőtt a helyi szervezet évzáró taggyűlésén közvéleménykutatást végeztünk, hogy az emberek mit szeretnének látni a színpadon. A többség vígjátékot, zenés vígjátékot kért. Tavaly szép közönségsikert aratott az érsekújvári szervezet Záhorszky Elemér vezette színjátszó csoportja, a Dankó Pista cimü zenés játékkal, amely 28 előadást ért meg. De a járás községeinek sincs miért szégyenkezniük, hiszen több csoport mutat be évről évre új darabot. Ezek közül a csoportok közül ki kell emelni az ebedit Rutai Ferenc, a besenyőit Grosch István, a nagylótit Szilágyi Irma, a szögyénit Pálinkás Ferenc, a szímöit Pénzes Istvánné és az andódit Czuczor Irén vezetésével. Ezeken kívül vannak olyan színjátszó csoportok, amelyek csak néha-néha próbálkoznak egy-egy darab betanulásával, előadásával, de sajnos olyanok is, mint például az udvardi vagy a nagykéri, amelyek szép hagyományokra tekintenek vissza, de úgy látszik, napjainkban a már említett akadályok valamelyike erősebbnek mutatkozik a puszta akaratnál. Szeretnénk, ha a kultúra, a szép szó terjesztése még magasabbra ívelne, ha minden helyi szervezet a színjátszás terén is szép sikereket mondhatna magáénak. A kezdő csoportok vezetőinek az első nehézségektől nem lenne szabad visszariadniuk, mert minden lehető segítséget megadnak a CSEMADOK járási bizottsága titkárságának dolgozói, szívesen nyújt segítséget a Járási Művelődési Központból térvény Stefan szakelőadó vagy dr. Druga János, aki a próbákra is szívesen kiutazik, hogy közvetlenül tanácsokat adjon a rendezési kérdésekben. íme vannak színjátszó csoportok, lelkes amatőrök, akiknek, illetve amelyeknek van erejük, bátorságuk leküzdeni az akadályokat. Erőt ad nekik a siker, a taps. Aztán feszülten várják az új bemutatót, hogy elsötétedjen a nézőtér, s a rivalda fényben úszó színpad előtt szétnyíljon a függöny. KREMMER LÁSZLÓ PrandI Sándor felvétele Köztudott, hogy közművelődésünk célja a kommunista erkölcsű, szocialista szellemű, hazafias gondolkodású emberek nevetése: tágabb értelemben az anyanyelv szeretetének, a nemzeti kultúra terjesztésének, a proletár internacionalizmus elvének elmélyítése, valamint a széles látókörű, gazdag ismeretanyaggal rendelkező öntudatos állampolgárok felnevelése, a tehetségesek felkarolása, számukra a szereplés, az ismeretátadás lehetőségeinek biztosítása. E küldetésből az utóbbi időben — egyre nagyobb felelősségtudattal — mindinkább többet vállal magára a CSEMADOK. Kulturális szövetségünk meghatározó szerepet játszik a klubmozgalom megteremtésében, illetve kiszélesítésében. Az érsekújvári járásban elsőként a Képzőművészetet Kedvelők Klubja kezdte bontogatni szárnyait, s az 1973-tóleltelt, megpróbáltatásokkal telített, ügyszeretetet és kitartást próbára tevő évek múltán ma már Balogh György klubvezető fáradhatatlan igyekezet, szinte megszállottan odaadó lelkesedése, szervező és irányító készsége követendő példává emelte a klub tevékenységét. A klub tagjai közül ma már többen munkáikkal önálló tárlaton, ízelítőt nyújtó bemutatókon is nyilvánosság elé léptek, az amatőr képzőművészek immár hagyományossá vált seregszemléiről dijakkal, értékes helyezésekkel térnek haza. A klub több tagját szoros baráti kapcsolatok fűzik a zebegényi Szőnyi István Művésztelep tanfolyamait látogató alkotókhoz, a két szervezet tagjai kölcsönös csereakciók révén is gyarapítják ismereteiket. E művészkapcsolat nyújtott lehetőséget a klub több tagjának, hogy a szobi Nemzetiségi Napokon is bemutatkozhassanak alkotásaikkal. Ugyancsak a járási székhelyen fejt ki figyelemre méltó tevékenységet a CSEMADOK-szervezet honismereti klubja, amely közvetlenül a Február nyitotta úton kezdte el tevékenységét. A Major Ferenc irányította, akkor még mint honismereti kör a kezdeti időben két nagy célt tűzött maga elé: marxista szempontból átértékelni Érsekújvár történetét, mentesíteni az ismereteket az eddigi hamis nézetektől, másrészt feldolgozni a város gazdag munkásmozgalmi hagyományait. Ez utóbbi téren valóban úttörő munkát végeztek, elsősorban a körvezető és az őt körülvevő lelkes vezetőség ügybuzgalmának köszönhetően. A város lakói számára évről évre előadássorozatot indítanak: sz előadók kezdetben a kör tagjaiból kerültek ki, majd a helyi szervezet vezetősége lehetővé tette, hogy ismert és népszerű hazai magyar és külföldi előadókat is meghívjanak. Ugyancsak a klub érdeme, az immár 12-szer megrendezett, a legszélesebb tömegeket megmozgató Czuczor Gergely Irodalmi és Kulturális Napok megszervezése. Az ország legnépesebb, 1300 tagú érsekújvári szervezetének keretében még további három klub — Bencze Istvánná vezetésével az Ügyes Kezek Klubja, Gémesi Károly mérnök irányításával az irodalomnépszerűsitö klub, Gál Péter vezetésével a Kassák Lajos Ifjúsági Klub — fejt ki érdemleges. közérdeklődésre számot tartó tevékenységet. A járási székhelyen kívül az utóbbi időben vidéki szervezeteink részéről is a vezetőség aktivizálódása és az önművelés iránti igény hatására egyre figyelemre méltóbb, nagy tömegeket vonzó megmozdulásokra kerül sor. A párkánynánai szervezet irodalmi klubja életképességéről már országos rendezvényeken is tanúbizonyságot tett A szőgyéni fSvodín) történelmi-honismereti. valamint imdalmi klub, a szálkái és a párkányi (Stúrovo) irodalomnépszerűsitö klub — bér még viszonylag zárt körben tevékenykednek, de — egyre merészebb célokat tűzve maguk elé, hirdetik az anyanyeN ápolásának, a nemzeti öntudat ébren tartásának szükségességét A legfiatalabb, az útkeresés nehézségeivel birkózó kürtiek (Strekov) idei akciói még magukon hordozták a tömegek megnyerésének szorgalmazása mellett a talajra találás örömét Végeredményben elmondható, hogy a járás területén működő tíz, illetve tizenegy klub vezetősége tudatában van küldetésének jelentőségével, a rájuk háruló feladatok súlyával. A klubtevékenység rendszeres munkát igényel, s ehhez agilis vezetőség szükséges, anyagi eszközök és helyiség hiányában elképzelhetetlen. A CSEMADOK keretében kibontakozó klubtevékenység szélesebb körű elterjedését meghatározó három tényező közül az utóbbi — a megfelelő helyiség biztosításával járó nehézségek — okozzák a legtöbb helyen az egyhelyben topogást. Amíg helyi szervezeteink nem rendelkeznek önálló klubbal (épülettel, vagy legalább egy helyiséggel), addig az utóbbi időben felnőtt, helyi szervezeteinkben figyelemre méltó ötletekkel, ajánlatokkal „kopogtató", tennNágyó fiatal értelmiségiek cselekvőkészségét és akaraterejét a szélmalom harc őrli fel. A szövetkezeti és a községi kultúrházak nem szolgálják s nem is szolgálhatják — kizárólagosan — szervezeteink célkitűzéseit. Váratlan, a szövetkezet, illetve a község vezetősége részéről fontosabbnak vélt akciókat részesítenek előnyben, s emiatt — saját terem hiányában — a klub azonos időpontra tervezett rendezvénye elmarad... S ez a rendszeres tevékenység — később már egyáltalán a tevékenység — bénulásához vezet A folyamatos, zavarmentes CSEMADOK-rendezvények — nemcsak a tagság, de a település valamennyi lakosát érintő megmozdulások — biztosítása, sikere a szövetkezetek és a nemzeti bizottságok vezetőinek megértésétől is függ. PÉNZES ISTVÁN 7