A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-11-07 / 45. szám

A Csemadok életéből KULTÚRA ÉS MŰVÉSZET Tevékenységünk­ben fontos helyet foglal el a töme­geket megmozga­tó kulturális mun­ka, amely magá­ba foglalja az amatőr művészeti tevékenység min­den ágazatát, és fontos szerepet tölt be társadal­munk életében. Iránymutatóként is a CSKP KB 15. ülésé­nek, valamint a CSEMADOK XII. országos közgyűlésének határozatát tartjuk, amely ki­mondja, hogy a „személyiség formálására sok tényező gyakorol hatást, melyek között fontos szerepet foglal el a kultúra és művé­szet, mely tényezők sajátságos szerepet ját­szanak". Míg a hatvanas években és az alakulás éveiben többnyire, a kulturális rendezvények mennyiségén volt a fő hangsúly, addig az utóbbi években tapasztaljuk, hogy egyre in­kább előtérbe kerül a minőségi szint emelé­se. Tánccsoportjaink a hajdani Ritka, árpa, ritka búza, ritka rozs dallamára táncolt mű­magyar táncoktól eljutottak a népi hagyomá­nyokra épülő cselekményes táncokig. Ma már egyre több az olyan csoport a járásban, amely önálló gyűjtést végez községében és annak környékén. A népi hagyományokat feldolgozzák és műsorukon tartják, hogy át­mentsék az utókornak, annak szépségét, tisztaságát. Itt említem meg, hogy Bényben (Bína) Takács Lászlóné és Csókás Ferenc végez hagyományápoló munkát. Nagy sikerrel sze­repelt az ottani együttes a Lakodalmas, a Jánosnapi tűzugrás, a Regrutabúcsúztató, a Májusfa-állítás népszokás-feldolgozásokkal, a Botlik Antalné vezette szálkái csoport az Este a fonóban, Szálkái lakodalmas című műsorával, a szőgyéniek Pakos Kornélia ve­zetésével a Kukoricamorzsolás, a Mosás a patakban és a Kenderáztatás népszokásokat elevenítették föl. A nagykériek Szibilla Lász­lóné vezette csoportja Aratási szokásokkal, a kürti (Strekov) együttes Polyák Rozália irányí­tásával a Libapásztor játékkal arat sikereket. Fogyatékosság, hogy Érsekújvárott lega­lább öten-hatan, de a járás más helyi szerve­zeteinél is jónéhányan vannak olyanok, akik elvégezték a bratislavai Népművelési Intézet által rendezett koreográfus! tanfolyamot, de nem kapcsolódnak be az együttesek irányí­tásába, munkájába, pedig ezeknek nagy szükségük lenne a segítségükre. Pedig úgy gondolom, az említetteknek becsületbeli kö­telességük lenne ez a segítségnyújtás. Az aktívak közül példaként hadd említsem meg Kleinné Szombat Mariannát, aki évek hosszú során át szívvel-lélekkel végzi ezt a szép munkát. Jelenleg az érsekújvári helyi szervezet néptánc-csoportját irányítja. Jó lenne, ha a Népművelési Intézet levéllel fordulna mindazokhoz, akik elvégezték a ko­reográfusi tanfolyamot, megkérdezve őket, miként kamatoztatják az elsajátított ismere­teket, tudásukat az öntevékeny művészeti mozgalom színvonalának emelése, a szoci­alista kultúra terjesztése érdekében. A hagyományos népművészeti formák mellett olyan új munkaformákat is bevezet­tünk az egyes csoportoknál, amelyek csak a mi járásunkra jellemzőek. Az új utak keresé­se adta az ötletet az érsekújvári helyi szerve­zet vezetőinek a modern társastánc-csoport megalakításához. Természetesen ehhez hoz­záértő vezető kellett. Meg is találták Keller Gábor és felesége. Aranka személyében, aki­ről elmondhatjuk, hogy a tánc szerelmesei. Tizenöt évi működésük alatt olyan együttest kovácsoltak össze, amely föllépéseivel öreg­biti a CSEMADOK érsekújvári helyi szerveze­te eddigi jó hírnevét, nemcsak itthon, hanem külföldön is. Működésük legkiemelkedőbb eseménye volt az I. Formációs Táncbajnok­ság nemzetközi versenyén való részvétel Lengyelországban, ahol a Szlovák Szocialista Köztársaságot képviselték. Bebizonyították, hogy az ifjúság széles rétegeit, a fiatalokat, be lehet vonni a CSEMADOK munkájába, csak meg kell találni hozzájuk az utat, az érdeklődésüknek megfelelő területet. OSZI IRMA, a CSEMADOK járási bizottságának titkára IRODALOMNÉPSZERÜSÍTÉS A CSEMADOK er sekújvári járási bi zottsága a XII. or szágos közgyűlés határozataiból ki indulva népszerű siti az irodalmat, s végzi a könyvvéI való munkát. A céltudatos munka eredményeképpen évről évre szép eredményeket érnek el a helyi szervezetek. Rendszeresen működik az irodalmi kör Érsek­újvárott, Szőgyénben (Svodín), Szálkán, Nánán és Kürtön (Strekov). A körök munkája az irodalom népszerűsítésére, valamint anyanyel­vünk tisztaságának a védelmére irányult. Az említett helyi szervezetekben ma már rendsze­resek az író-olvasó találkozók, amelyeken 4—5 ezer korona értékben adnak el könyve­ket. Érsekújvárott évente megrendezik a Czuczor Gergely Irodalmi és Kulturális Napokat. Az ünnepség keretében Andódon Czuczor, Szí­mőn Jedlik Ányos emlékestet rendeznek. Az 1981. évi vers- és prózamondó, valamint irodalmi színpadi versenyt is e napok kereté­ben rendezték meg. A könyvterjesztésben or­szágos viszonylatban is figyelemre méltó ered­ményeket értünk el. Az író-olvasó találkozók kapcsán több mint 10 ezer korona értékű könyvet juttattunk el az olvasókhoz. E munka sikeréhez jelentősen hozzájárult a járási bizott­ság. Rendszeressé és állandó jellegűvé tette a járási bizottság titkárságát, sőt néhány falu­ban is a könyvkiállítást. A könyvterjesztés állandó jellegűnek mondható Érsekújvárott, Besenyőn, Szálkán, Szímőn, Szőgyénben és Nánán. Ez utóbbi helyen az író-olvasó találko­zókat és más rendezvényeket könyvárusítással kötik össze. Járásunkban a vers- és prózamondás első­sorban az iskolákban népszerű. A tanulók számos esetben a kerületi versenyig is eljut­nak. Sajnos, az V. kategória versenyzőinek a száma nem a legmagasabb. Igaz, prózamon­dásban Soóky Rózsa kamocsai versenyző már több éve képviseli járásunkat a Jókai-napo­kon. Versmondásban tavaly Juhász Gyula kő­hidgyarmati versenyző jutott el az országos döntőbe, ketten viszont a kerületi versenyen szerepeltek szép sikerrel. Az irodalmi színpa­dok esetében is van mit tenni, főleg ha a más járások eredményeit vesszük figyelembe. Ál­landó jellegű munkát végez a érsekújvári, szögyéni, kürti, szálkái és nánai irodalmi szín­pad. Ezek közül 1979-ben a szálkái csoport képviselte járásunkat a Jókai-napokon. 1980-ban a nánai „Jelenlét" irodalmi színpad kerületi elsőként vett részt az országos verse­nyen. Ebben az évben is ők jelentkeztek a kisszínpadok versenyére. Nézetem szerint járásunk az irodalomnép­szerűsítésben, a könyvterjesztésben és az anyanyelv ápolásában egyre jobb eredménye­ket ér el. Persze, van éppen elég tennivaló. Az amatőr irodalmi és kisszinpadokra gondolok. Ezek számára nagyobb lehetőséget kellene biztosítania a járási bizottságnak és a helyi szervezetnek. A passzív helyi szervezeteknél meg kell találni azt az embert, akinek tehetsége, tudása van, s az akarata sem hiányzik a közösségi munkához. A járási bizottság így jár el. Sze­mélyesen keresi fel a falu vagy a város vezető­it, hogy munkára ösztönözze őket. Az ered­mény nem is marad el. Aktivitásra csak jó és szép eredmények elérésével lehet rábírni a tagságot. Igy ért el figyelemre méltó tevékeny­séget az érsekújvári helyi szervezet. Városon és falun az iskola tehet legtöbbet a tagtoborzá­sért A szoros együttműködés sok szülőt von be a szervezet munkájába. Nálunk főleg ezzel magyarázható a 150 fős taglétszám. Nánáról van szó. Barton a személyes agitáció 120 fős taglétszámhoz vezetett. Párkányban a vezető­ség és az iskola eredményes munkájának könyvelhető el az 500 fős taglétszám. Vagyis, csak szép összefogással lehet jó munkát vé­gezni, eredményeket elérni. Olyan emberek megkeresésével, akik szeretik és vállalják a közös munkát az anyanyelvi kultúra ápolását, amely mindannyiunk számára a magasabb fokú kulturáltságot jelenti. DÁNIEL ERZSEBET AZ EMBEREKRE KELL ÉPÍTENI bizottságnak. A vezetőségi ülések javarészét |ó előkészítés és tartalmas napirend jellemzi, minek következtében kielégítő színvonalon valósulnak meg az amatör művészeti és népművelési rendezvények, főleg Érsekújvá­rott, Szálkán, Nagykéren, Párkánynánán, Szí­mőn, Szőgyénben, Besenyőn és Párkányban, és az utóbbi időben Köbölkúton, Kürtön, Kisgyarmaton és Barton is. Az oksági összefüggéseket vizsgálva meg­állapítható, hogy a szervezeti élet minőségi átalakulása szorosan összefügg a szerveze­tek vezetőségének és tagságának „megfiata­lodásával", (a tagság 39,7 %-a 30 évnél fiatalabb), a helyi szervezetek rendszeres értékelésével, valamint új munkaformák meghonosításával. Viszont erőfeszítéseink ellenére sem tudtuk kielégítően megjavítani a sárkányi, csúzi, kicsindi és kiskeszi szerve­zet munkáját egyrészt azért, mert egyszerű­en nem sikerült megtalálni a vezetésre-szer­vezésre alkalmas, a vezetni akaró és tudó személyeket a felsorolt községekben. Van azonban még egy ok, amely fékezi az öntevékeny kulturális tevékenységet. És mi­vel ez az ok — úgy vélem — nagyjából általánosítható minden járásra, ünneprontás ide, ünneprontás oda, kimondom: minél gazdagabbak lettünk anyagilag, néhol annál szegényebbekké váltunk szellemileg. A fóliák alatt csírázó „pénzmagból" nem nyílik számunkra virág. És ez a virág nem csak a mi vázánkból hiányzik .. . Még a szervezeti életre leszűkített néző­pontból is szép számmal látunk ellentmon­dásokat járásunkban. Mi másnak mondható, mint ellentmondásnak, hogy amíg Tardos­kedden a 4700 magyar nemzetiségű lakos közül csupán 150 tagja a CSEMADOK-nak, addig Nagylóton 360-ból 110-en; hogy já­rásunkban van az ország legnagyobb és a legkisebb létszámú helyi szervezete (az újvá­ri 1300, a sárkányi 13 taggal); hogy a kis lélekszámú Nána minőségében és mennyi­ségben jobbat és többet nyújt két-három nagyközségnél; hogy a tardoskeddi, kémén­di, kürti tánchagyományok, és annak ellené­re, hogy jelentős számú tánckoreográfiai tanfolyamot végzett szakember van a járás­ban, mégsem sikerült élcsoporttá fejleszthe­tő felnőtt tánccsoportot alakitanunk ... Mire lehet a járásban építeni azzal a jó­szándékkal, hogy a XIII. országos közgyűlésig maradéktalanul teljesítsük a ránk háruló fel­adatokat? Ugyanarra, mint eddig. Az embe­rekre. Azokra az emberekre, akik megértik pártunk művelődéspolitikáját, akik azonosí­tani tudják magukat a CSEMADOK küldeté­sével, és nem fásulnak bele a nem mindig látványos, de mindig szép munkába. SIDO ZOLTÁN, a CSEMADOK járási bizottságának elnöke Az érsekújvári (Nővé Zámky) já rásban 1977 óta jelentősen meg szilárdult a helyi csoportok belső szervezeti élete, amit elsősorban a taglétszám nőve kedése bizonyít Míg a XII. orszá gos közgyűlés idején 5280 volt a taglétszám a járásban, jelenleg /390 tagot tart számon a 35 helyi szervezet. Ugyancsak a belső szervezeti élet szilárdítását bizonyítja az a tény is, hogy a legjobb helyi szervezet rendszeresen tart vezetőségi üléseket, és azokról pontos beszámolót küld a járási 6

Next

/
Thumbnails
Contents