A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-10-31 / 44. szám

Hétvégi levél FOTÓ: DANICA RUMANOVÁ Alsósajó környékén. A levegő szennyeződése ellen én is szót emeltem, amikor a bizottságban a környezetvédelemről tárgyaltunk. — Milyen ügyekben jártál el első választási időszakodban ? — Eljártam néhányban, előbb azonban arról, hogy a képviselőnek félévenként jelentést kell irnia. Ha mondjuk részt veszek a röcei vagy a rozsnyói városi nemzeti bizottság ülésén, a lényegesebb dolgokról jelentést írok a képviselők kerületi közösségének. Elhangzott Rozsnyón egy javaslat, hogy a nyugdijasoknak olyan otthont kell építeni, amelybe nem kell felvonó. Ezt a javaslatot belefoglaltam a kerületi képviselő közösségnek írt jelentésembe, onnan továbbították a kerület illetékes hivatalához, s a megoldás ajánlásával jött vissza Rozsnyóra a válasz. Említhetem a rozsnyói kórház ügyét is. Már ezt is szóvá tettem a Szövetségi Gyűlés pénzügyi és tervezésügyi bizottságában. Akkor mindjárt nem kaptam választ. Azt mondták, írásban kapok majd feleletet. Nem tudom, hogy a járás illetve a kórház igazgatóságát tájékoztatták e már erről? Az új kórház építésének a sürgetéséről van szó. — Tehát nem igaz, hogy a képviselő hallgat? — Persze hogy nem. Ismerek nagyon aktív képviselőket, akik a bizottságban mindig felszólalnak. Sajnos, én nem tartozom közéjük. Egészen őszinte leszek. Vannak bizonyos gátlásaim. — Például? — Néha komoly, egészen speciális szakmai kérdések merülnek fel. Történetesen a pénzügyminiszter jelenlétében. Ilyenkor zavarólag hat rám, hogy nem rendelkezem kellő közgazdasági szakismerettel. Olyankor latolgatom: szóljak vagy hallgassak? Mert inkább érzem, mint tudom, mit kellene mondanom. Pedig a tárgyalás anyagát előre megkapom, s járásomban mindenütt nyitva előttem az ajtó. Az is zavar, mennyire tudom szakszerűen kifejezni, amit mondani szeretnék. Ennek ellenére aktivan részt veszek a tanácskozásokban. Egy-egy ülésen ugyanis rendkívüli érdekes dolgok kerülnek szóba. Lehetetlen hallgatni. osztályából 14-ben magyarul, l-ben szlovákul tanítanak. Jelenlegi épületüket a diákok a Z akcióban hozták rendbe. és tették megfelelővé arra. hogy az megfeleljen az igényes oktató-nevelő munka követelményeinek. Ebben a tanítási évben a királyhelmeci Állami Gazda-Baráti kapcsolat a beregszászi iparitanuló iskolával (Archívumi felvételek) — Egyetlen magyar nemzetiségű tagja vagy a bizottságnak ? — Csémi József, a nemesócsai szövetkezet elnöke is tagja. — A legutóbbi választások után a Szövetségi Gyűlés Elnökségének is tagja lettél. Mi az előzménye ? — Az alakuló gyűlésen Tomas Trávnicek felolvasta a Nemzeti Front KB javaslatát, s a képviselők titkos szavazással megválasztották a negyventagú elnökséget. — Milyen szempontokat vettek figyelembe, amikor az Elnökségbe javasoltak ? — Lőrincz Gyula, a Szövetségi Gyűlés Elnökségének magyar tagja meghalt. Magyar nemzetiségű munkásnöt javasoltak utódjának. A fö szempont persze az volt, hogy a jelölt az előző választási időszakban kifejtett munkásságával érdemelje is ki a bizalmat. Gondolom, mindezek figyelembe vételével esett rám a választás. — Már részt vettél elnökségi ülésen. — Igen. Az alakuló ülésen Jindra elvtárs üdvözölt bennünket, és azt mondta, hogy nekünk is úgy kell végezni képviselői munkánkat, mint korábban. A második ülésen viszont már arról tárgyaltunk, hogy a CSKP XVI. kongresszusának határozataiból milyen feladatok hárulnak a Szövetségi Gyűlésre. — Van-e további magyar nemzetiségű tagja a Szövetségi Gyűlés Elnökségének ? — Ketten vagyunk Fekete Józseffel, a nagymegyeri nagyhizlalda igazgatójával. — 1976-tól vagy a Szövetségi Gyűlés képviselője. Miben változtál azóta ? — Ugyanolyannak érzem magam, mint amilyen voltam. De az évek körültekintőbbé tettek. 1976-ig csupán a pelsöci varrodát tudtam a magaménak, most már az országot is. Gondom lett minden, amivel a Szövetségi Gyűlés Elnökségében és a bizottság munkájában találkozom. Nemcskoné Bodnár Ilonának a férje mozdonyvezető, édesapja nyugdíjas munkás, lánya huszonegy éves, a Tanárképző Főiskola harmadéves hallgatója. mács józsef ságnak és a bolyi efsz-nek nyújtottak jelentős segítséget. A zöldség, az alma és a szőlő betakarítását végezték. Öszszesen mintegy 24 000 munkaórát dolgoztak le. Az iskolában arányosan oszlanak meg a lányok és a fiúk. A jövő szakemberei alapos elméleti és szakmai-gyakorlati ismereteket kapnak. A jó felkészítésnek és az egyéni szorgalomnak tulajdonítható, hogy az életben példásan helytállnak. Az oktató-nevelő munka azonban még eredményesebb lesz. ha felépül az új és minden tekintetben korszerű iskolaépület. A Királyhelmeci középfokú Intézet a Szovjetunióban működő testvériskolák közül a beregszászi szakmunkásképzővel tart fenn szoros baráti kapcsolatot. A két iskola diákjai és tanulói kölcsönösen látogatják egymást és kicserélik tapasztalataikat. Az együttműködés eredményes. DEMJÉN FERENC Csehszlovákia Kommunista Pártja több határozata is hangsúlyozza a szolgáltatások szinvonala emelésének szükségességét. Ez a kérdés nemegyszer fokozott hangsúlyt kapott a párt- és állami szervek határozataiban, s ugyancsak több esetben felvetődött a párt- és állami szervek tisztségviselőinek beszédeiben is, hangsúlyozva, hogy a szolgáltatóipar dolgozóinak legfőbb feladata, a szolgáltatások színvonalának emelése, amihez hozzátartozik az is, hogy a dolgozók a becsületesen megkeresett pénzükért jó árut vásárolhassanak. Persze, ebben az esetben nem lehet megfeledkezni a kiszolgálás pontosságáról, az eladók előzékenységéről és arról sem, hogy az árunak jó minőségűnek kell lennie. A szolgáitatások szférájába tartoznak a boltok is, amelyek naponta kapcsolatban vannak a vevőkkel, mindazok a helyek, ahol az elárusítóknak kötelességük védeni a vásárlók érdekeit. Kötelességük kifogástalan árut eladni és ezzel hozzájárulni egy olyan társadalmi légkör, közérzet kialakításához, amely maximálisan tükrözi az emberek megelégedettségét és bizalmát a szocialista kereskedelem és szolgáltatóipar alkalmazottai és nem utolsósorban a szocialista társadalom iránt is. A kereskedelem és a szolgáltatások színvonala általában tükrözi egy ország fejlettségének és kulturáltságának színvonalát. Ezt nem szabad elfelejteni. Ezért foglalkoztak a párt- és állami szervek a szolgáltatások színvonalának kérdéseivel. E szervek határozatai megkívánják, hogy a szolgáltatások területén olyan légkört teremtsünk társadalmunkban, amely a maximális megelégedettséget tükrözi. De ezzel kapcsolatban feltehetjük a kérdést, hogy így van-e minden esetben. Véleményem az, hogy korántsem. Ismerőseim, munkatársaim tapasztalataiból és saját tapasztalataimból tudom, hogy például a zöldségesboltokban dolgozó elárusítók nemegyszer megsértik az említett elvet. Hogy miért, azt nem tudom, mert megtörtént velem is, nemegyszer, hogy amikor citromot, narancsot vagy almát vásároltam, akkor minden esetben a zacskóban odahaza egy-két rohadt almát, citromot vagy narancsot találtam. No persze a kiló, az kiló. Viszont tudjuk azt, hogy a zöldségesboltok vezetői a vállalattól bizonyos százalékot kapnak a romlott áru értékeinek leszámítására. És ezért nem értem, miért kell a vevőnek a táskájába tenni a romlott, poshadt gyümölcsöt, zöldséget, amikor normális módon ezt le lehet számítani. Egyszerűen, miért kell becsapni a vevőt? Talán azért, hogy ezt a százalékot valaki, valahol zsebre tegye? Lehetséges, de viszont ez becstelenség. Ugyanis a megdolgozott pénzért vásárolt árunak kifogástalannak kell lennie. Ennek az elvnek a megsértését nem lehet szó nélkül tudomásul venni. Ezzel kapcsolatban jut eszembe egy beszélgetés egy csehszlovákiai állampolgárral, aki Magyarországon volt üdülni. A beszélgetés azzal kezdődött, hogy hol voltál, hol jártál, mire ö mondja, hogy Magyarországon nyaralt. Kérdezem tőle, hogy érezte magát. Azt mondja jól, de azt ajánlja mindenkinek, aki Magyarországra megy, hogy vigyen jó sok pénzt magával. De ezután megjegyezte azt is, hogy ellentétben mindazzal, amit itthon tapasztalt, egyről meggyőződött, hogy bár az üdülőhelyeken Magyarországon a zöldségnek, gyümölcsnek és más árunak az itthoniakhoz képest jó borsos az ára, egyet azonban el kell ismerni, hogy a kiszolgálás színvonala olyan, hogy ezen még a nyugatnémet turisták is elcsodálkoztak, nem beszélve arról, hogy olyan árut adtak, ami minőségben minden tekintetben megfelel. Elgondolkodtam rajta, miért ne lehetne igy csinálni ezt nálunk is?! Meggyőződésem, hogy itt is lenne lehetőség erre, csak valahol az irányító szerveknél kellene több megértés ezzel kapcsolatban és persze jobban kellene ellenőrizni a bolti alkalmazottak munkáját. Végeredményben ezt megkövetelik a párt- és állami szervek határozatai is, mert a fejlett szocialista társadalom nemcsak a termelés, de a szolgáltatások területén is szükséges, hogy példakép legyen a többi országok dolgozói valamint a hozzánk évente beözönlő turisták előtt is. Ez minden dolgozó hazafias kötelessége. 3