A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-10-31 / 44. szám

Október második felében Szlovákia fővárosa ismét egy nemzetközileg is számottevő kulturális rendezvény: az immár tizenhetedik évfolyamához érkezett Bratislavai Zenefesztivál (BHS) jegyében élt. Lépten-nyomon tarka falragaszok, lengő zászlók és neves előadóművészek fotói jelezték, hogy a fesztivál két hete alatt a valóban jeles kül- és belföldi zenekarok, kamaraegyüttesek, magánénekesek s hangszerszólisták egész sora vendégszerepelt Bratisfavában. A komolyzene ünnepnapjainak színhelyeként szolgáló hangversenytermekben és színházakban egymást követték a reggeltől késő estig, sőt olykor egészen az éjszakába nyúló próbák és koncertek ... A zenefesztivál délelőttjeinek egyikén bepillantottam például a Szlovák Filharmónia hangversenytermébe. A díszes csillárokkal ékesített Vigadó, avagy még ismertebb nevén a Redoute nagytermében akkor épp a világszerte ismert japán karmester: Ken Icsiro Kobajasi vezényletével próbáltak a szlovák filharmonikusok; a zongoránál pedig egy másik világhíresség: az amerikai David Lively ültl Kobajasi könnyed, de erélyes mozdulatokkal vezette a próbát: szükség esetén határozott karlejtéssel leintette a zenekart, és olykor egy-egy cseh vagy orosz szót is elejtve, többnyire németül meg angolul magyarázta el észrevételeit a láthatóan nagy élvezettel játszó zenészeknek. A próba szünetében több autogramgyüjtő vette őt körül, ő pedig az angol-német-orosz-cseh nyelven folyó zenekari próbára utalva elégedett mosollyal jegyezte meg: „A muzsika a legdallamosabb világnyelv ... Es minden, akár a legrejtettebb érzelmek is kifejezhetők vele!" A hazánkban is már több alkalommal járt, világhírű japán karmesternek ez a találó kijelentése jutott eszembe, amikor néhány órával később dr. JURAJ HALUZICKY professzorral, a Fesztiválbizottság elnökével a komolyzene bratislavai ünnepnapjainak múltjáról és műsorpolitikai célkitűzéseiről, a zene mindennapi küldetéséről társalogtunk. A riporter magnóval a kezében, a hetvenéves professzor derűs arccal, szavait lendületes és határozott karlejtésekkel kísérve. — ... Az érdekli, hogy tulajdonképpen miként is jött létre a manapság már valóban hires előadóművészek és nagyszerű zenekarok bemutatkozásával fémjelzett Bratislavai Zenefesztivál? Talán azt kellene válaszolnom, hogy a régi Pozsony rendkívül gazdag zenei hagyományait ébresztgető, illetve a jelen sokrétű kulturális igényeinek kielégítésére törekvő kettős szándék szerencsés találkozásának pillanatában. Elvégre széles körben ismertek Liszt és Beethoven, Mozart és Chopin, Haydn és Schubert, Erkel és Hummel. Bartók és Kodály kapcsolatai ehhez a városhoz; korunk kötelessége pedig, hogy öregbítse és új fejezetekkel bővítse ezt a páratlanul értékes örökséget. Csaknem húsz éve már, hogy lényegében ez adta a Bratislavai Zenefesztivál létrehozásának eredeti ötletét, amit párt- és állami szerveink hathatós támogatásával a gyakorlatban is sikerült megvalósítani. Igaz. fesztiválunknak az első esztendőkben még nem volt határozott dramaturgiai arcéle, dehát mint a világon minden, egy-egy újonnan szerveződött zenefesztivál is ki van téve a fejlődés törvényszerűségeinek. Örömmel nyugtázhatjuk viszont, hogy az otthon és külföldön egyaránt csupán BHS-ként „becézett" rendezvénysorozat több éve tagja már az Európai Komolyzenei Fesztiválok Szövetségének! Bratislava így az olyan rangos fesztiválvárosok sorába lépett, mint Athén, Bécs. Bayreuth, Edinburgh, Firenze, Prága, Salzburg s még számos egyéb hires város. — Említsük meg azonban azt is. hogy a ma már méltán népszerű Bratislavai Zenefesztiválnak. az ötvenes évek elején, volt egy elődje is... — Igen, a Bratislavai Zenei Tavasz, amelynek műsora több vonatkozásban nagyon közel állt prágai „névrokonához": a már akkoriban is világhírű Prágai Tavaszhoz. Mivel ez a két rendezvény valóban nagyon hasonlított egymásra, a komolyzene bratislavai ünnepnapjainak újszerű tartalmat és más időpontot kellett találni. Hoszszas megfontolás és több külföldi zenefesztivállal való kölcsönös egyeztetés után, októberre esett választásunk; míg fesztiválunk küldetése, sajátos arcéle — a világ zenei életének élvonalába tartozó szólisták és zenekarok fellépése mellett —, a fiatal zeneművészek bemutatkozásának és érvényesülésének támogatásában kristályosodott ki. Ennek a törekvésnek a BHS műsorának keretében két, évenként váltakozó fóruma is van: a szocialista országok fiatal előadóművészeinek versenye — az Interpódium; illetve az UNESCO és a Nemzetközi Zenei Tanács megbízásából rendezett és valóban magas művészi ranggal fémjelzett TIJI, azaz a Fiatal Zeneművészek Nemzetközi Tribünje. Számunkra igy külön öröm, hogy az elmúlt egymásfél évtizedben számos fiatal és ma már nemzetközi tekintélynek örvendő zeneművész tette meg pályafutásának első döntő lépéseit éppen Bratislavában. Érthető hát, hogy a világhírű karmesterek és szólisták, a jobbnál-jobb zenekarok és operatársulatok bemutatkozása mellett, a fiatal előadóművészek mindkét seregszemléje eszdendők óta leválaszthatatlanul szerves részét képezi zenefesztiválunknak. — Vajon mi mondható el, legalább hamarjában s utólag, a fesztivál ez idei programjáról? — Rengeteg szervezési és időpontegyeztetési munka eredményeként született meg az október tizenhatodikától a hónap végéig tartó rendezvénysorozat műsora, amelynek keretében naponta két-három hangversenyt rendeztünk. A szlovák fővárosban vendégszerepelt külföldi karmesterek közül hadd említsem meg Gilbert Amy, Ferencsik János, Kobajasi, Otmar Suitner nevét, a hazaiak közül pedig legalább Zdenék Koálert, Ondrej Lénárdot, Rajter Lajost. Václav Neumannt. A szólisták közül valóban nehéz kiemelni valakit, hiszen olyan neves művészek hangversenyeit hallhattuk, mint David Lively. Robert Cohen, Josef Suk, Marián Lapäansky, Konrad Ragossnig, Emil Gilelsz, Rudolf Buchbinder. A Szlovák Nemzeti Színház épületében vendégszerepélt a prágai és a berlini opera; a szimfonikus zenekarok között olyan híres társulatok adtak hangversenyt, mint például a Bécsi Filharmónikuszenekar, a franciaországi Nouvel Orchestre Philharmonique. a Magyar Állami Filharmóniazenekar; koncertet adott a Lipcsei Kamaratrió, a Takács-kvartett, az indiai Arvind Parikh és együttese... és még soká sorolhatnám a marandó élményeket nyújtó hangversenyek szereplőit. — Mit mondhatna el a Bratislavai Zenefesztivál jövőjére vonatkozó tervekről? — Nehéz kérdés, hiszen egyre összetettebb, egyre nehezebb feladatot jelent egy-egy ilyen rendezvény megszervezése. Tény viszont, hogy a fesztivál elsődleges küldetése a jövőben sem változik. Nevezetesen az, hogy a különböző nemzetek fiatal előadóművészeinek támogatásával és céltudatos műsorpolitikával akarjuk tovább öregbíteni a komolyzene bratislavai ünnepnapjainak hírnevét; a világ legkülönbözőbb tájairól idesereglő művészek és szakértők előtt szeretnénk bizonyítani, hogy társadalmunk minden feltételt biztosít a zeneművészet és a kultúra fejlődéséhez. — Végezetül egy személyes kérdés: a professzor úr vajon milyen zenét szeret? — A szép és jó zenét; amelynek értelme, jelentése van, amely ad és mond nekem valamit. bármely korból való. (miklósi) FOTÓ: I. GROSSMANN 4