A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-10-24 / 43. szám

Következő számunk tartalmából: Mács József: A KÉPVISELŐ NEM HALLGATHAT Balázs Béla: AZ ÉLET FORGATAGÁBAN Lovicsek Béla: RÜGYFAKADÁSTÓL GYÜMÖLCSÉRÉSIG Zolczer János: MUNKANÉLKÜLINEK LENNI NYUGATON TARGYAK ÉS TÖRTÉNELEM Az első oldalon riportkép a Szertegurultak az aranyalmák c. riporthoz, (fotó: Gyökeres György) a 24. oldalon Buday Endre felvételei A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 890 44 Bratislava, Obchodná ul. 7. Telefon: 332-865. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 893 36 Bratislava, ul. Cs. armády 35. Főszerkesztő: Varga János. Telefon: 334-134, főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla. Telefon: 332-864. Grafikai szerkesztő: Král Péterné. Terjeszti a Posta Hirlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlace, 884 19 Bratislava. Gottwaldovo nám. 48/VII. Nyomja a Vychodoslovenské tlaciarne, n. p. Kosice. Előfizetési díj egész évre 156,- Kés. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesitö. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ősz a leggazdagabb évszak. Elénk tárja termését a föld. Jó érzés garmadában látni a sok szép gyümölcsöt, gusztusos zöldséget. A dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járás lakosainak erre alkalmuk volt Dióspatonyban (Orechová Potört) a Csallóköz Gyümölcse kiállítás megtekintésekor. Sokan éltek a lehetőséggel. Már a megnyitón szép számú közönség gyűlt össze. Nehéz lenne megmondani, minek volt a legnagyobb sikere. Többen megcsodálták Lelkes Károly, Földes Lajos, Hervay Barbara, id. Majer Lajos, Papp János, Pongrácz Mihály — szép paprikáit — hogy csak párat említsek a kiállítók közül. Újdonság is akadt bőven. Például Szarnák Mihály, somorjai (Samorín) lakos, az úszori (Kvetoslavov) szaporító-állomás dolgozója, elhozta ide saját termesztésű mr—— VÁRUNK A KISKERTÉSZEKTŐL? fűszereit: Chilli paprikát, bazsalikomot, majoránnát, metélőhagymát, lestyánt — amelyről kevesen tudják, hogy sok C-vitamint tartalmaz s a maggi — fűszerkeverék egyik alapanyaga — kakukkfüvet, izsópot, tárkonyt és sáfrányos szeklicét. Ez utóbbihoz némi magyarázatot is fűzött. Eszerint ez a szeklice nem valódi sáfrány, hanem a húsleves színezéséhez használatos sáfrányszínü fűszer, amellyel a valódi sáfrányt hamisítani is szokták. Ez utóbbi azonban nálunk kevésbé ismert, belőle egy gramm drágább, mint az arany.' A megnyitó családias hangulatát jellemzi, hogy rögtön akadt egy ember, mégpedig Karafa Birkus Katalin, aki már évek óta foglalkozik sáfrányos szeklice termesztésével, az aranysárga port állami forgalmazásra is felkínálta, de nem volt, aki átvegye. Szabó Irén és Kovács Magda a szomszédos Kisfaludról (Vieska) jöttek át megnézni, mi történik a dióspatonyi kultúrházban. Egy kis tanulmányút sosem árt... Szerződéses alapon ők maguk is foglalkoznak paprika- és paradicsomtermesztéssel. Itt el lehet lesni, milyen fajtát termesztenek mások, melyik értékesíthető jobban. Mert ez az, ami a legjobban érdekeli az embereket. A család szükségleteinek fedezéséhez inkább szórakozás. mint munka a kerti tevékenység, de ha valaki eladásra is termel, jól megnézi, megtérül-e a szabadidőben kifejtett fáradozás. Ösz van. A tervezgetés, a készülődés, a vetőmag beszerzésének, a talaj előkészítésének ideje. Mihez készüljön, mit termeljen az a kiskertész, aki jövőre jó áron, bosszankodás nélkül akarja értékesíteni munkája gyümölcsét? Ezzel a kérdéssel fordultam Fekete Gézához, a bratislavai Zöldség- és Gyümölcsbolt Vállalat, a Zelenina kereskedelmi igazgatóhelyetteséhez és a vállalat járási üzemének igazgatójához, Csöllei Lajoshoz. — A szerződésben meghatározott minőségben és mennyiségben szállítsa az általa termelt zöldség- és főzelékféléket vállalatunknak. — A szerződés az alapja minden munkának — mondja Csöllei Lajos. — Mi már a Kiskertészek Szövetsége járási bizottságával megkötöttük az elsődleges szerződést. Tudjuk, mit várhatunk. A kistermelők pedig a helyi adottságoknak, szokásoknak megfelelően vállalnak részt a szerződés teljesítéséből, tehát ők is tudják mit kell termelniük. — Ha most alkalmam van üzenni a termelőknek, akkor elsősorban nem az egyénhez szólok, hiszen helyi szervezetekbe tömörülnek, mód van az összegezésre, az egyes termelő tudhatja pontosan, miből mennyire van szükség. Az alapszervezeteknek üzenem, mélyítsék el a tervezési, szerződési kapcsolatokat. így alakul majd ki az a helyzet, hogy a kistermelő azt termeli, amit a fogyasztó kér. Mi csak közvetítők vagyunk. Mindkét fél elégedettsége egyaránt fontos — mondja Fekete Géza. — Kibővítem a gondolatot azzal, hogy akkor kínálja termékeit felvásárlásra a kiskertész, amikor a fogyasztó kéri — mondja Csöllei Lajos. — Beosztani az árukínálatot. Jusson a fogyasztó asztalára júniusban és szeptemberben is friss zöldség- és főzelékféle. — S már itt is vagyunk a probléma kellős közepén — teszi hozzá Fekete Géza. — Mindenki a lehető legmagasabb áron akarja értékesíteni a termését. Ez érthető. így azonban az áru felhalmozódik, kialakul a csúcs, amit áruhiány és árcsökkenés követ. A folyamatos felvásárlás és áruellátás érdekében jobban be kellene osztani, módosítani, hosszabb távra szét kellene húzni a palántázás idejét. Igen ám, de aki tíz nappal később ültet, tíz nappal később szállít. Ez pedig primőröknél például lényegesen kevesebb bevételt jelent, holott a ráfordított munka mennyisége s a Mindennapi kenyerünk A kenyér egyenlő az élettel. Már jóval időszámításunk előtt is ismerték a gabonából készült kenyeret. Hajdan a búza vetésében mindig volt valami szertartásos, felemelő. A magvető úgy érezte; életet vet. Az aratás és a behordás is ünnepszámba ment, hát még a cséplés. Sok helyen egyszerűen „életnek"hívták a búzát (a Csallóközben az idősebbek ma is így hívják) és a belőle készített foszlós bélű, ropogós kenyeret. Az új kenyeret még nem is olyan régen, áhítatos csendben a csatád jelenlétében szegték meg. A szláv népeknél még ma is szokásban van, hogy a nagyra becsült vendéget cipóval és sóval fogadják. Ötven nyár telt el immár, amikor először haraptam kenyérbe. S a kenyérből hol többet, hol kevesebbet ehettem. Kukoricából sárgát rozsból barnát vagy finom búzalisztből foszlóspuhát. Mikor milyet hozott a változó világ... Móra Ferenc Kincskereső kisködmön című elbeszélésében olvashatjuk, hogy gyermekkorában mindig arról faggatta szüleit, mit kap ebédre, vacsorára. Kérdésére rendesen ezt a feleletet kapta: „Három felit; kenyeret héját bélét." Az idősebb olvasók jól emlékeznek arra (.a fiatalabbak persze csak hallásból). amikor a napi fejadag 30 deka kenyér volt. Milyen szépnek tűnt a szemünkben, amikor harminc éwel ezelőtt az újságokban olvashattuk, hogy megszűnt a kenyérjegy. Ez azt jelentette, hogy van elég kenyér, ki-ki annyit szelhet majd magának, amennyi jólesik. Hányszor eszembe jutnak ezek a dolgok, amikor eldobott kenyeret látok a lépcsőházban, az utcán, amikor az éttermekben, iskolai és üzemi ebédlőkben azt látom, hogy az asztalon halomban állnak a kenyérszeletek, olyanok, amelyekből csak egy-egy falatot törtek, egyszer vagy kétszer haraptak bele, aztán otthagyták, mert most van belőle elég — miközben a világon 800 millió ember éhezik, és évente milliók halnak éhen. Nálunk mindenkinek van kenyere, de azért jobban meg kellene becsülni, hi-2