A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-10-24 / 43. szám

' i >' 4M ÜK » J termelési költségek változatlanok. Ezt a problémát kell közösen megoldanunk. — Ehhez talán az kellene — vetem közbe — hogy a termelő már eleve úgy válassza meg a fajtát, hogy az, ha később érik is, kellő nyereséget hozzon. A magtermesztő állomások kötelessége lenne tájékoztatni a termelőket és felvásárló-értékesítő vállalatokat, hogy melyik fajta mikor érik, milyen a termelési munkamenete. Mostanában egyre többen térnek át a már jól ismert PCR paprika termesztéséről a Fehér özön fajtáéra. Ez utóbbi, mivel később érik, alacsonyabb áron értékesíthető, de a fogyasztó jobban kedveli, mint azt a fajta csípős paprikát, amilyen a PCR. Régi törvény, hogy azt kell termelni, aminek piaca van. Ez esetben édes zöldpaprikát. A termelői kedvet pedig legjobban a felár hozza meg. — A folyamatos felvásárlás és ezzel kapcsolatban a termelői árak kérdése is megoldható, ha az egész láncolat — vetőmag-, műtrágya-, növényvédőszer-ellátás-termelés-felvásárlás — zavartalanul működik, ha minden érdekelt kellő felelőséggel végzi a munkáját. Ami az alapos előkészítést, a szerződések időbeni megkötését illeti, a Kiskertészek Szövetsége dunaszerdahelyi járási bizottsága jó példát mutat. Mandák József titkár és Rutkai Albert tervező-szervező segítséget nyújt jogi tanácsok adásával a helyi szervezeteknek a szerződések megkötésekor. — Továbbra is a helyi szervezetek tartják a kapcsolatot a felvásárló üzemmel — mondja Belucz János, a Kiskertészek Szövetsége járási bizottságának elnöke. — Nem akarunk felesleges láncszemként bekapcsolódni, de az igényeket és a lehetőségeket nekünk kell egyeztetni. Az elmúlt napokban a járási pártbizottságon jártunk. Ollé elvtársnál, aki meghívta a felvásárló üzem képviselőit is. Itt megbeszéltük, mire van szüksége az országnak, mit tudunk adni. A mi dolgunk a továbbiakban annyi, hogy a szerződésekben foglaltakat betartsuk. így talán elkerülhetők a dömpingek. — A járás kiskertészei tekintélyes mennyiségű paprikát, paradicsomot, káposztaféléket, korai sárgarépát és hónapos retket termelnek, értékesítenek. Várható-e a választék bővítése? — Sokat gondolkodtunk azon, melyik zöldségnek vagy gyümölcsnek lenne jó piaca. Végül az eper mellett döntöttünk. Ezt kellene itt is meghonosítani. Egyik évről a másikra nem lehet jelentős menynyiséget produkálni. Először kicsiben próbálkozunk. Palántát hozunk, szétosztjuk a helyi szervezeteknek, ismertetjük a termesztés munkamenetét. Tudom, kiskertészeink lesznek olyan ügyesek, leleményesek, hogy ezt megtoldják a saját tapasztalatukkal. s úgy négy-öt év múlva képesek leszünk olyan mennyiséget kínálni, hogy jusson a tartósító iparnak is, ne csak közvetlen fogyasztásra. Gazdaságunk fejlődése, a világpiaci árak alakulása egyaránt azt mutatja, hogy a párt XV. kongresszusán meghirdetett program: lehetőségeink jobb kihasználásával önellátónak lenni élelmiszerből, az egyedüli helyes út. Ebbe a programba jól illik a kiskertészek mozgalma. A boltba kerülő gyümölcs és zöldség mennyisége, minősége meghatározó tényező nemcsak akkor, amikor az önellátottságról beszélünk, hanem akkor is, amikor az ésszerű táplálkozás, az étkezés kultúrája kerül szóba. A falusi és a kiskerttel rendelkező városi lakosok mellett, hogy a saját háztartásuk számára megtermelik az egész évi zöldség- és gyümölcsszükségletet eladásra kínált termékeikkel javítják a piaci áruellátást, bővítik a választékot, gazdagítják a közös asztalt. • ' FISTER MAGDA Gyökeres Jenő felvételei szen a gabonatermelés még ma. a korszerű, gépesített szocialista mezőgazdaság viszonyai között is fáradságos, kockázatos és nehéz. Emlékezzünk csak vissza a tavalyi aratásra. Milyen hallatlan erőfeszítésre volt szükség, hogy a megtermett gabonát be tudjuk takarítani. Gondoljunk arra, hogy a mezőgazdasági dolgozók olykor milyen nehézségek árán tudják elvetni a magot. A szülőknek jobban oda kellene figyelniük gyerekeikre, akkor kevesebb eldobott kenyér heverne lépten-nyomon. Sokszor a gyerek a szülőktől is azt látja, hogy csak egészen friss kenyeret hajlandók fogyasztani, a szikkadtabb, egy-két napos kenyér menthetetlenül a kukába kerül. Nálunk ma nincs kenyérgond, hiszen olcsó a kenyér, fillérekbe kerül. De vajon hogyan becsüli meg a mások munkáját az, aki nem becsüli a kenyeret? Vajon takarékoskodhat-e mással, anyaggal, energiával a munkahelyén az, aki a kenyérrel pazarol? Vajon nem egy nem kívánatos életfelfogás jele-e az eldobott kenyér és a többi elpazarolt érték ? Társadalmi, történelmi gyökerei vannak annak, hogy a kenyér szinte mindenütt az élet, a megélhetés jelképe. Mert hiszen kenyéren és vízen — ha szűkösen is — el lehet élni. Mi idősebbek is tanultuk becsülni a kenyeret, mert bármilyen gazdag Is volt a föld, sokszor még kenyeret sem adott a szegény embernek. Sokféle kenyeret eszünk, ilyet is, olyat is. Ám akárhogy sikerül a sütés, egyet senki sem vitathat, azt, hogy jut mindenkinek bőven. Azért nem árt, ha így is jobban megbecsüljük... MOLNÁR FERENC Hétvégi levél Szeptember végén az öszi-téli időszak beköszöntésével új idény kezdődött a népmüvelés területén is. A különféle öntevékeny együttesek százai készülnek, hogy új bemutatókkal, színvonalas műsorokkal léphessenek fel és emlékezetessé tegyék a hosszú őszi-téli estéket. A kulturális tevékenységet, a tanulást, a művelődést az öntevékeny együttesek is a politikai és a gazdasági élet körülményei között végzik. Mostanában, mivel e kérdés a figyelem középpontjában áll, egyre nyilvánvalóbb mindenki számára, hogy a gazdaság és a politika igen szoros kapcsolatban, kölcsönhatásban van egymással. A kettő szétválasztása, azaz a gazdaság figyelmen kívül hagyása a politika alakításakor, vagy a gazdaság elszakadása a politika irányításától szinte szükségszerűen azzal a következménnyel jár, hogy a társadalmi fejlődés megtorpan, viszszaesik, az építésben zavarok keletkeznek. És a tétel fordítva is igaz. A politika és a gazdaság jó kapcsolata meggyorsítja a fejlődést, kedvezően befolyásolja a társadalmi élet valamennyi területét. A gazdaságpolitika része, méghozzá kiemelkedően fontos része a párt általános politikájának. Nagyon jelentős részben a gazdaságpolitikán múlik, hogy mi, hogyan és mikor valósul meg a párt általános politikájából. Általános politikánknak, az a célja, népművelési munkájával azt a célt szolgálja a CSEMADOK is, hogy sikeresen megoldjuk a szocialista építés gazdasági, politikai és kulturális feladatait, biztosítsuk a dolgozók jólétét, az életszínvonal emelését. A CSKP jelenleg arra törekszik, hogy minden vonalon tökéletesebbé váljék a munka. A minőségi szint meghatározójának azt tekinti, hogy — felülről lefelé — milyen a vezetők szervező és irányító tevékenysége, felelősségérzete, pártos helytállása, cselekvőképessége; hogyan harcolnak a tehetetlenség, a kényelemszeretet és a rutin ellen; érvényt szereznek-e a párt irányvonalának; magasra emelik-e a mércét a maguk és mások munkájának az értékelésekor. Szorgalmazza, hogy ésszerűsítsük a termelést, szerezzünk érvényt a tudományos-műszaki forradalom vívmányainak, takarékoskodjunk a nyersanyaggal, használjuk ki jobban a munkaidőt. A gazdasági feladatok megoldására irányuló erőfeszítéskor nem feledkeztünk meg az ideológiai élet időszerű kérdéseiről sem. A következetes eszmei harcot, az ellenséges nézetek leleplezését és visszautasítását a CSEMADOK is állandó feladatának tekinti, a népmüvelés fogalmába beleérti a marxista—leninista elmélet alkalmazását, egységének és tisztaságának a védelmét. A békét, valamint a proletár nemzetköziségre és a szocialista hazafiságra nevelést egyebek között azzal támogatja, hogy a nemzeti-nemzetiségi kultúra terjesztésével párhuzamosan terjeszti és népszerűsíti a szlovák, a cseh, a szovjet és a többi szocialista és haladó kultúra értékeit, összegyűjti és közkinccsé teszi a népművészet és a munkásmozgalom hagyatékát. A múlt történelmi és kulturális örökségéből azt emeli ki, és azt tekinti követésre méltónak, amelyben a dolgozó nép küzdelme, a szlovák—magyar barátság és egymásrautaltság fejeződik ki. A proletár nemzetköziség és a szocialista hazafiság jegyében és szellemében szervezi mind a különféle előadásokat és szemináriumokat, mind az emlékműsorokat és a nagy nyári kulturális rendezvényeket. A CSEMADOK egyik alapvető feladatának tekinti, hogy az oktatási rendszer — mindenekelőtt az általános iskola — eredményeire alapozva eljuttassa a tömegekhez az emberiség múltjának és jelenének haladó szellemi értékeit, a szocialista szellemiségű kulturális alkotásokat. A népművelést, a közművelődést nem szűkíti le a kultúra, a műveltség terjesztésére és közvetítésére. A szocialista életmód, a szocialista életforma és a szocialista magatartás kialakítását, a közösségi szellem, a cselekvő hazafiság, a közéleti aktivitás fejlesztését, a szocialista eszmékkel való értelmi-érzelmi azonosulást igényli és segíti elő. Hatáskörében olyan társadalmi légkör kialakításán munkálkodik, amelyben az értelmes élet igényeinek kielégítése, a közösségi célokért végzett munka jelenti a társadalmi értéket. A CSEMADOK népmüvelésének és egész művelődéspolitikájának az a célja, hogy sajátos eszközeivel hozzájáruljon a művelődési egyenetlenségek — s ezen túl a társadalmi különbségek — csökkenéséhez, és meggyorsítsa az új típusú ember, a szocialista szellemiségű egyéniség mind teljesebb kibontakozását. Adottságaihoz mérten a népmüvelés területén igyekszik elérni, hogy a csehszlovákiai magyarok körében a műveltség tömegméretűvé váljék, a lakosság a szocializmus mai és holnapi fejlődésének megfelelő kulturális színvonalon éljen, dolgozzék és gondolkodjék. Az új idény azért jelentős, mert készülünk a CSEMADOK-nak az 1982 áprilisában megtartásra kerülő XIII. országos közgyűlésére. A szövetség és a szövetség keretében dolgozó együttesek az elkövetkező időszakban ennek az eseménynek a jegyében készülnek dolgozni. Rendezvényeikkel az öszi-téli időszakban is elősegítik, hogy társadalmunk gazdasági és politikai céljai megvalósuljanak a gyakorlatban.