A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-10-17 / 42. szám

FÖLDÖN Mff< ^wí1 »v Wt ' ' , Lehetséges, hogy valaki most tamáskodva csóválja a fejét s azon tűnődik, hogy az efféle állítás nem lehet több az egyszerű blöffnél, elvégre — legalábbis az ö érvelése szerint — az idénymunkás diákok alkalmazása feltétlenül kevesebb pénzbe kerül a szövetkezetnek, mint akár a kombájnok üzemeltetése. Hadd mondjam ki kerek-perec: jócskán téved, aki így okoskodik. Hrdlicka mérnök szerint, a közép- és főiskolások sorából verbuválódott szezonmunkások alkalmazása jelentős gazdasági tehertétel a szövetkezet számára, hiszen az elvégzett munkáért járó kereset kifizetése mellett ugyancsak a munkáltató kötelessége, hogy saját költségén gondoskodjon a brigádmunkára érkező fiatalok szállásáról, étkeztetéséről és utaztatásáról. Ha figyelembe vesszük, hogy a burgonyaszedés heteiben csupán a veliénái szövetkezet mintegy félezer idénymunkást alkalmaz, úgy könnyen kiszámíthatjuk, hogy a sokak által megmosolygott „T—30-as kombájn alkalmazása" bizony nem olcsó mulatság ... JJ» r ^ A diákokhoz hasonlóan, jómagamnak is a „hivatalos" ébresztő veri ki az álmot a szememből. Az órámra pillantok: fél hét van. A zuhanyozó felé botladozva azt látom. hogy nemcsak én küszködöm nehezen mozduló lábaimmal, hanem a többiek is kócosan, nagyokat ásítva csetlenekbotlanak a mosdók felé tartva. Mire azonban az étterembe érünk, már frissebbek vagyunk; az üdülő előtt várakozó társasgépkocsiba pedig már mindenki vidáman, jollakottan száll föl. Úgy látszik, ma reggel kegyesebbek az égiek, mert nem esik. úgyhogy a népes diáksereg egyenesen a krumpliföldekre tarthat. A helyszínre érve csoportokra oszlanak a diákok, az igy alakult brigádoknak a munkát irányító tanárok, illetve a szövetkezet szakemberei jelölik ki a szedésre szánt területet. Ki-ki kesztyűt húz, zsákot, vödröt fog a kezébe és kezdődhet a munka. A kertésznadrágokat, melegítőket, kopott farmereket viselő gyerekek már tudják, mi a dolguk: megvárni, amíg a traktor kiszánt egy-egy sornyi krumplit, aztán a gép után haladva úgy szedni föl a termést, hogy lehetőleg egyetlen szem sem maradjon a földben. — Mit szóltok ahhoz, hogy a szövetkezet minden szeptemberben szinte tervszerűen számit a munkátokra? — kérdezem a fiatalok egy csoportjától. — Épp erről vitatkoztunk az este — válaszolja egyikük. — Megértjük, hogy szükség van ránk, hiszen honnan is szerez-Éppen ellenkezőleg: a krumpliföldeken szorgoskodó fiatalok érdeme, hogy a megsokszorozódott költségek ellenére is jutányos! Veliönán úgy nyolc-tiz évvel ezelőtt még nem volt hagyománya a diákmunkának ; többnyire önerejükkel oldották meg a feladatokat. Öt esztendővel ezelőtt azonban személyes kapcsolatfelvételre került sor az efsz vezetősége és a bratislavai Duna utcai magyar tannyelvű gimnázium igazgatósága között. A szövetkezet azóta minden szeptemberben elsősorban a Duna utcai diákokhoz fordul segítségért. Ebből az iskolából ez idén 118 gimnazista és hét tanár segítette a burgonya betakarítását. Hat-hét kilométernyire Veliőnától, a Fatra hegységbe látogató turisták körében is népszerű üdülőtelepéről hires Luöivnán van a több mint százhúsz főnyi brigádsereg szálláshelye. hetnének a szövetkezetek az őszi hónapokban egyik napról a másikra még egyszer annyi munkaerőt, mint amennyi a rendelkezésükre áll. Nekünk is jó az efféle tábor, hiszen aligha hord a föld olyan diákot a hátán, aki a tanév során ne cserélné föl szivesen az iskolapadot bármely egyéb időtöltésre ... Persze, lógásról azért egy pillanatig sincs szó, mert keményen, teljesítménybérben dolgozunk. Csak egyetlen baj van: kis falu Veliöná. a község határain túl pedig nemigen mehetünk, mert tanáraink attól tartanak, hogy valamelyikünk elcsavarog. így aztán a zsebpénzünket sem tudjuk igazán elkölteni. pedig lesz pénzünk a hazulról hozotton kivül is. mert naponta három és fél. négy hektárról szedjük föl a burgonyát Ez pedig egész szép keresetet jelent. — Csak egy kávét ihatnék, csak legalább egyetlen kortyot — rimánkodik az ég felé a lányok közül valaki, és jó alaposan nyújtózik egyet. — Miért ez a nagy fáradtság7

— kérdem a sötét hajú. jövőre érettségiző gimnazistától. — Mert a fél éjszakát elbeszélgettük, és elkéne egy kis frissitő. — Mi volt a társalgás témája? — Az — mondja nevetve —, ami általában a tizenéves lányoké: a fiúk... De azért beszéltünk az itteni munkáról is — teszi hozzá komolyan. — Attól, hogy fáradtak vagyunk, még azért teljesítjük a normát, söt még többet is, mint amennyit elvárnak tőlünk — nyugtat meg egy közbeszólás, még mielőtt azt hinném, hogy az éjszakai eszmecsere után nem dolgoznak majd elég jól. — Elvégre nem járathatjuk le sem az iskola, sem a korábban itt járt évfolyamok jó hírét. Milan Hrdliöka. a Velicnái Csehszlovák Néphadsereg EFSZ elnöke mondja: — Jópár éve dolgozom már a szakmában. de a Duna utcai diákoknál lelkesebb alkalmi idénymunkásokkal még nem találkoztam. Segítségük nélkül szinte elképzelni sem tudom, mikorra végeznénk a burgonyaszedéssel. Az idei termésnek is több mint egy harmadát ök takarították be, ami bizony derekas munkát jelent hiszen átlagos hektárhozamunk meghaladta a 150— 160 mázsát. Volt olyan nap, hogy az előzetesen előirányzott területnek duplájáról, több mint öt hektárról szedték föl a krumplit! De nemcsak a szedésben, hanem a zsákolásban, a szállításban és az osztályozóba kerülő burgonya kiszórásában is komoly hasznukat tudtuk venni. így nem csoda, hogy a napi átlagkereset mintegy száz korona körül mozgott fejenként. És meglátogatott bennünket JANDA IVÁN, az iskola igazgatója is. akivel újabb öt esztendőre szóló együttműködési szerződést kötöttünk. Délben farkaséhesen érkeznek a fiatalok a szövetkezet üzemi étkezdejebe. A gyors kézmosás után bőséges adagok várják őket az ízes paradicsomlevesből, az illatos marhasültböl, hozzá a szokásos rizs vagy krumpli és uborka. Ekkor kapják meg a csomagolt uzsonnát is. hogy a délutáni burgonyaszedés közben legyen mibe beleharapniuk, ha megéheznek. Persze, vacsora után sem unatkozik itt senki. Tegnap diszkó volt a program, tábortűz és szalonnasütés a mai műsor. A tűz körül ülve mindenkinek eszébe jut egy vicc. egy-egy nóta, és bizony jócskán benne járunk már az estében, amikor barátságosan. ám annál tanácstalanabbul néz körül FLÓRIAN LÁSZLÓ, a Duna utcai gimnáziumból érkezett „csapat" vezetője, hogy most mit csináljon, mert egyszerűen tanár létére sincs szíve aludni küldeni diákjait. Az egyik dal után azonban váratlanul csönd kerekedik, és a brigádvezető pedagógus kihasználja az alkalmat, hogy kiadja a parancsot: takarodó! A fiatalok fegyelmezetten fölállnak a tűz mellől, beszállnak a lucivnai szálláshely felé induló autóbuszokba. Egy óra sem telik belé, s már mindenki ágyban van. Legföljebb csak innen-onnan hallani elfojtott kacagást, kislányos sustorgást. De a villanyok már nem égnek, éj borult Luőivnára is, VeliCnára is. Reggel pedig újra ébresztő. Szükség van hát az alvásra, a friss erőre, mert a burgonya az idén is „beütött" ebben a jóhírü árvái földmüvesszövetkezetben. MIKLÓSI PETER FOTO: GYÖKERES GYÖRGY