A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-10-17 / 42. szám

... Az árvái (oravai) vár fölött aznap nehéz, ónszürke felhők takarták az eget. Kora reggel az esö is szemerkélt, de aztán a tekintélyt parancsolóan magas Choö felöl először csak egy őszies fuvallat érkezett, majd egyre erősebben kezdett fújni a szél, mignem a hegy lábánál fekvő völgyben úgy-ahogy kiderült az idö; bár teljes bizonysággal senki sem merte volna állítani, hogy egy-másfél óra múlva nem erednek-e meg újra az ég csatornái. MILAN HRDUCKA mérnök, a veliőnái földművesszövetkezet elnöke számára azonban az öszi idénymunkára érkezett gimnazistákból és tanáraikból toborzódott alkalmi időjósok véleménye — érthetően — mellékes volt. Ö most azt tartotta fontosnak, hogy pillanatnyilag nem esik és a talaj sincs olyannyira fölázva, hogy a traktorok esetleg elakadhatnának benne, így hát a reggel óta tartó tétlen várakozás után kiadhatta az utasitást: indulás a földekre, végre folytatni lehet a tegnap estefelé már sötétedés miatt félbemaradt krumpliszedést! Az elnök leszaladt hát a szövetkezet udvarára és elosztotta, munkarendbe állította a gépeket. Igaz, a burgonyaszedés heteiben itt Veliönán is több traktorra lenne szükség, hogy a nehéz talajon ne kelljen roskadásig rakni a pótkocsikat a frissen szedett krumplival — az okos gazda azonban sohasem az ábrándokhoz, hanem sokkal inkább a tényekhez méri a valóságot. Ezért Milan Hrdliöka is arra inti a traktoristákat, hogy gyorsabb fordulókat tegyenek, nehogy éjszakára is a földeken maradjon a zsákokba gyűjtött krumpli. vagy esetleg az osztályozóban dolgozó asszonyoknak kelljen tétlenül várakozniuk ... Régi igazság, hogy az őszi betakarítási munkálatokat csak az tudja maradéktalanul elvégezni, aki okosan, célszerű beosztással s főképpen rugalmasan tud bánni a gépi berendezéssel. Itt, a változékony, már-már zord éghajlatú Árvában pedig kétszeresen is érvényes tapasztalat ez. Érthető hát, hogy néhány esztendővel ezelőtt még a velicnáiak is azon igyekeztek, hogy az őszi csúcsidény munkálatainak megkönnyítésére például burgonyaszedő-kombájnokat vásárolhassanak. Vettek is kettőt, s úgy tervezték, hogy a kilencven hektáron termesztett krumpli javarészét majd ezzel a gyorsnak és kényelmesnek tünö módszerrel fogják begyűjteni. Igen ám, csakhogy a krumplikombájn valóban derék találmány — de csupán a sík fekvésű, homokosabb talajon alkalmazható minden gond nélkül. Ilyen minőségű talaj azonban a Choc alatt elterülő vidéken nemigen találtatik, ezért a kombájnnal szedett és a válogatásra szánt burgonyának egy harmada föld volt! Ezzel az osztályozóban folyó munka is lelassult, hiszen a krumplival érkező vizes föld állandóan eldugaszolta a könnyűszerkezetes görgősor nyílásait. Csoda hát, ha Szlovákia leggazdagabb burgonyatermő vidékein: Árvában és Liptóban amolyan szóviccként járja az a szólás-mondás, miszerint a legjobb, legfürgébb krumplikombájn a T—30-as típus. Mármint egy tanár és harminc diák!