A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-07-11 / 28. szám

hi alapuló találmányával. Ezt egyébként nemcsak a mérnök újságolta, de minderről szaklapokon is cikkeztek már. Söt, a szakemberek közül többen a legésszerűbb eljárásnak tűnő megoldás lehetőségét is fölvetették. Azt, hogy az alaptónust még a panelgyárban, a végleges színkombinációt pedig a helyszínen kellene rávinni a lakótelepek leendő tömbházainak épületelemeire. És ez még nem minden, elvégre takarítani lehetne az erkélyeket, élénkíteni az ablakkereteket, a lépcsőházak vagy a felvonóaknák kiszögelléseit s még sok-sok egyéb „apróságot". Persze nem elég tervezgetni, elsősorban tenni, de legfőképpen akarni kell! Ezek a gondolatok rajzanak a fejemben, amikor a Bratislava határában épült vepanel készül naponta. Ez a teljesítmény azonban csak valamennyi munkacsoport valóban összehangolt felelősségteljes munkájával biztosítható. A fiatal üzemve zetö elégedetten újságolja, hogy tavaly október végére nemcsak évi tervüket teljesítették. de száz lakásegységnyi panel legyártásával túl is lépték eredetileg vállalt feladataikat. E többlettermelés révén az elmúlt esztendő utolsó negyedére je lentös készleteket tudtak fölhalmozni. Joggal mondhatná most bárki: az ilyen szembetűnő „határidőeltolódásból" arra lehet következtetni, hogy vagy a tervmutatók voltak hibásan felállítva, vagy a házgyáriak igyekeztek két hónapi „vakációt" biztosítani maguknak. A valóságban azonban mindkét állítás helytelen. Helytelen, mert a szokásosnál korábbi tervteljesítést fokozott igyekezettel s munkafegyelemmel, és ami talán a reknyei (Vrakuna) panelgyárba tartok. Rögtön neki is szegezem a kérdést Földes József mérnöknek, a házgyár vezetőjének: vajon mi a véleménye a színes panelek alkalmazásáról, gyártásuknak legészszerűbb módjáról; ö ellenben váratlan válasszal lep meg: — Inkább csak magánvéleményem, mintsem gyakorlati tapasztalatom van ebben a témakörben — mondja. — A mi üzemünkben ugyanis nem gyártunk külső vakolatú épületelemeket. — Hanem ? — A most épülő fővárosi lakótelepek leendő lakásainak belső paneleit készítjük. Nálunk ezért a külszín helyett, inkább a minőség, a pontosság és a megbízhatóság jelenti a legkomolyabb gondot. Az, hogy időben szállítsunk, hogy legyen tartalékunk s lehetőleg olyan épületelemek hagyják el a gyárkaput, amelyek elérik a legjobbak színvonalát. Ebben a viszonylag új, alig ötéves múltra tekinthető városszéli épületelemgyárban a gyakorlatban vajon mit jelent ez a követelmény? Elsősorban azt, hogy a kezdeti nehézségek után sikerült kialakítani a gyár munkásainak törzsgárdáját, sőt, az alkalmazottak zöme ma már összeforrott, állandó koljektivát alkot. Vereknyén jelenleg 160 legfontosabb: a szokásos kétműszakos munkatempó helyett, hárommüszakos váltásokban érték el — hogy a múlt év két utolsó hónapjában nagyjavítással felérő karbantartásnak vethessék alá a házgyár valamennyi műszaki berendezését. Ennek köszönhető, hogy az idei esztendő első felében, a komoly igénybevétel ellenére, számottevő kiesés nem fordult elö a termelésben. A gyárudvaron állunk, az elszállításra kész panelek ezrei között. A mérnök elégedett tekintete egy pillanatra megpihen a katonás rendben sorakozó épületelemeken. — Az a tavalyi, nyári hajrá bizonyos értelemben kockázatot is jelentett — mondja. — A gépek tisztítását, napi karbantartását a zökkenőmentes termelés biztosításával kellett elvégeznünk. Az ilyesmi nagyon igényes feladatnak számít. Ráadásul fennállt a veszélye annak is, hogy a fokozottabb igénybevétel miatt valami komolyabb üzemzavar keletkezik, és akkor nemcsak a többlettermelésnek fuccs, de valószínűleg az évi tervet sem sikerült volna teljesítenünk. A dolgozókkal való megbeszélés alapján azonban vállaltuk a kockázatot. November végén már be is indult a próbaüzemelés a felújított berendezéseken, decemberben pedig további új lakásoknak megfelelő paneleket tudtunk felkínálni a megrendelőknek. — Ez a gyors munkatempó nincs káros hatással az itt készülő épületelemek minőségére ? — Szigorúan ellenőrzünk minden egyes darabot, hiszen a dolgozók maguk is érdekeltek a jó minösegben. A panelgyártás több műveletre oszlik, tehát több dolgozó vesz részt egy-egy épületelem gyártásában. Tulajdonképpen minden egyes darabnak száma van, s igy utólag is megállapítható, hogy melyik csoport mikor követte el az esetleges hanyagságot. így mindenki személyesen felel a munkájáért, ugyanakkor csökken a megrendelőtől kapott reklamációk száma is. Lakótelepen élö emberként, saját tapasztalatból említem föl az üzemezetőnek. hogy az új lakástulajdonosok mégis gyakorta panaszkodnak a tömbházak lakásainak minőségére. Arra, hogy görbén illeszkednek egymáshoz a panelek, hogy a falakról leválik a tapéta, hogy nem csukódnak az ajtók . . . Földes mérnök minden különösebb tűnődés nélkül, határozottan válaszol: — Arra törekszünk, hogy egyetlen hibás épületelem se hagyja el a gyárat. Persze, elvétve azért mégis előfordul, hogy egyegy kevésbé sikerült darab is fölkerül a paneleket szállító teherautóra. Ám tudni kell azt is. hogy a lakások minőségét nemcsak a mi munkánk szabja meg, hanem az építkezéseket kivitelező vállalatok lelkiismeretessége és a háttéripar színvonala is. Mert hiába tükörsima a nálunk készült panel, ha rossz ragasztóval viszik rá a tapétaburkolatot, ha csöpög a vadonatúj csaptelep, ha folyik a radiátor vagy egyszerűen nem záródnak az ablakok. A jó minőség igényeinek elve nemcsak ránk, panelgyáriakra vonatkozik, hanem az építőipar valamennyi dolgozójára. — Beszélgetésünk elején említette, hogy lakótelepeink külalakjáról, fakó egyhangúságáról magánvéleménye van ... Elmosolyodik, pillántása a távolba szökken. — Van bizony, hiszen én sem sufniban vagy kacsalábon forgó kastélyban lakom. A lakótelepek kopottas szürkesége bizony engem is bosszant, hiszen világszerte nagyon ötletes színkompozíciókban és műépítészeti elrendezésben épülnek a korszerű házsorok. De azért nálunk is történt már néhány ígéretteljes lépés. Úgy látszik, ebben a kérdésben sikerült túljutnunk a holtponton. Például Bratislavában, a Bajkál utcán üzemel már egy, a korszerű házgyárak második generációjába tartozó épületelemgyár, ahol színes cementet is alkalmaznak majd a külső panelek készítéséhez. De bévülről is korszerűbbek lesznek a lakások, hiszen jövőre már mi is a házgyári épületelemek új típusait gyártjuk majd. • • • Mit lehet mindehhez hozzáfűzni? Talán annyit, hogy az építőipari dolgozók- — kutatómérnöki, üzemvezetői vagy akár kivitelezői szinten — egyre komolyabban tudatosítják, hogy az építőipari vállalatok sikereit a jövőben már nemcsak a számok tükrében, hanem a számok, a viszonylag gyors műszaki fejlesztés, a minőség és a megbízhatóság kölcsönhatásában értékeli majd a társadalom. Ehhez pedig az építőipari dolgozók lelkes derékhadára, illetve a kor igényeihez igazodó és értő szakemberekre van szük-MIKLÓSI PÉTER Fotó: GYÖKERES GYÖRGY 13