A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-10-10 / 41. szám

éhet Részlet egy hosszabb tanulmányból DR. CSANDA SÁNDOR Korunk 1932. évi számai a sarlósok előretöréséről tanúskodnak. A Sarló vezetősége az 1931. szeptemberi kongresszus után határozatot hoz, hogy aktívan fognak publikálni. Az Útban és a Korunkban. A lap elméleti részét képező fötestben 12 csehszlovákiai írást találunk, s egy sem Fábryé, aki ebben az évben csupán a Szemle rovatban közölt öt könyvismertető cikket. A sarlósok elméleti Írásaikban főként olyan problémakörökkel foglalkoztak, mint a nemzetiségi kérdés, a parasztság, a munkáskultúra, a neveléstudomány, generációs mozgalmak, az új építészet. A szerzők nagyrészt ugyanazok, akik a Sarló kongresszusán is előadtak ezekről a témákról, s a cikkek tartalma is hasonló. Brogyáni Kálmán a fotográfia társadalmi jelentőségéről értekezik, s Földi Rózsa szocifotóit propagálja. A nemzetiségi kérdéssel ebben az évben két sarlós. (Dobossy Imre, Zsolt László) és egy neves cseh tudós (Zdenék Nejedly) is foglalkozik a lap hasábjain. Nejedly a nacionalizmus történetét irja meg a francia forradalomtól a legújabb időkig, s megállapításai megegyeznek a marxizmus osztályszempontú kritériumaival: a nemzeti elnyomatás csak az osztálynélküli társadalomban fog megszűnni. Nejedly tanulmányát Dobossy László fordította, s írásaiban is méltatta a cseh professzora eszméit. A kelet-európai nemzetiségi kérdésről kitűnő történeti áttekintést ad Zsolt László, a Sarló egyik kiváló teoretikusa. Először összehasonlítja a kérdést három, tipikusan többnemzetiségű birodalomban: a Habsburg-monarchiában, a cári Oroszországban és Törökországban, amelyeket agyaglábú óriásoknak nevez. Azt is hangsúlyozza, hogy a világháborúban győztes hatalmak, demagóg módon, az önrendelkezés jogára hivatkozva alkottak új államokat, de „Európa új térképét egyszerű hatalmi nyomással a maguk imperialista érdekei szerint állították össze". Mint a Sarló kongresszusa, a nemzetiségi ellentétek megoldására ő is egyetlen megoldást lát Kelet-Európában „a szabad nemzetek szocialista államainak önkéntes konföderációját". Amint arra már az Útról szóló tanulmányunkban rámutattunk, az ilyen ideális megoldásra gyakorlati lehetőség nem volt, mert az adott viszonyok közt a legerősebb (uralkodó) nemzetek itt semmiképp sem egyeztek volna bele hegemóniájuk feladásába. Az érsekújvári Dobossy Imre A nemzetiségi kérdés problematikájához cimmel értekezik. Definíciói marxista eredetűek, de konkrétan alkalmazza ezeket a csehszlovákiai polgári demokratikus viszonyokra. Végső következtetése neki is az, hogy az osztálytársadalmakban a nemzetiségi kérdést alárendelik az osztályuralomnak. A nevezett testvére, Dobossy László, a Sarló neveléstudományi szakembere, A modern nevelés szociológiája címmel írt gondolatébresztő tanulmányt. Témáját igy határozta meg: „A nevelésszociológia tárgya szükségképpen a gyermek és azok a tényezők, külső és belső, közvetett vagy közvetlen hatások, amelyek elősegítik és meghatározzák a gyermek társadalmi lénnyé fejlődését (...) Okok és okozatok vertikális és horizontális, időbeli és térbeli összefüggéseit kell megállapítania, hogy így teljes megvilágításba állíthassa a nevelés működését, lehetőségeit, szerepét, célját és értelmét..." (550). Vizsgálódásait a végén igy summázza: „Az iskolai nevelés sikere azon múlik, amennyiben van összhangban a tanító munkája a szocializálódási folyamat egyidejű fázisaival." (557) Dobossy Lászlónak ebben az évfolyamban még további írásai találhatók. Az amszterdami háborúellenes kongresszus cimmel beszámolót közöl a békemozgalomnak erről az akciójáról, amelyen mint a haladó kisebbségi magyar ifjúság küldötte vett részt. A serdülőkor problémái címen pedig Krammer—Szalatnai—Szerényi közös könyvecskéjét bírálja, mert szerinte a kiadvány felületes, s „nem alkalmazza a modern pedagógiai pszichológia által kidolgozott metódusokat". A Sarló országos elnöke, Horváth Ferenc két terjedelmes tanulmányt publikál egy-egy szám élén: A generációs mozgalmak értelme, A kelet-európai parasztság. A kelet-európai paraszttömegek eladósodása címmel Jócsik is ír, hasonló szellemben. a paraszti földek elaprózódását, a parasztság osztálytagozódásának meggyorsulását hangsúlyozva. A parasztkérdés a sarlósok szemléletében szorosan összefüggött a nemzetiségivel, mert a kelet-európai nemzetek (államok) agrárjellegüek voltak, ellentétben a nyugati ipari államokkal. Horváth tanulmánya hatalmas szakirodalom ismeretéről tanúskodik. Tárgyilagosan, szociológiai kísérletnek nevezve vizsgálja az európai nemzedéki mozgalmakat is, hangsúlyozva, hogy „annyi elégedetlenséget szabadíthatnának föl, hogy az a polgári életformára veszélyt jelenthetne. Ezért szépen leszerelik az egész mozgalmat, és a generációk úgy eltűnnek, mint bizonyos időponton túl minden válságtünet" (195). A Sarló az értelmiségi ifjúság mozgalma volt, ezért érdekelte őket oly intenzíven a generációs kérdés. A következő sarlós vezető, Peéry Rezső, Új irodalom címmel proletkultos irodalmi programot hirdet meg. de kevésbé dogmatikusan, mint a Sarló kongresszusán. A munkásirodalom szerinte Zola Germináljától kezdődik. „Világirodalmi vetületben Jack Londonnal. Maxim Gorkijjal, Upton Sinclairrel, megindult a proletariátus történelmi szerepének a nagyvonalú tudatosítása. „A csehszlovákiai magyar munkásirodalom kezdeteit nem az írók alkotásaiban keresi, hanem a munkások alkalmi írásaiban, mint pl. az életrajzok, a munkásdalok, s általában azt az elvet hangsúlyozza, hogy a munkásirodalom nemcsak a proletariátusról szól, hanem szerzőinek is munkásoknak kell lenniök. Balogh Edgárhoz hasonlóan szigorúan elítéli a „vörös giccskultúrát". Ezzel a jelzővel bélyegezte meg a pártértelmiség jelszavas, sematikus írásait, s forradalmi tettre való buzdításokat, mert a sarlósok a népiesek módján álltak szemben az urbánus párttisztviselőkkel. A Peéry vázolta program még Fábryénál is balosabb volt, a RAF>P szellemét közvetítette: „Aki a szlovenszkói regényt megirja, az nem lesz író, hanem munkásíró. A tiszta látást s egy szép munkafeladat elvégzését jelenti." (729) A művészi színvonal kérdését az ilyen irodalmi programokban fel sem vetették. A Sarló építészeti szakértője, Hornyánszky István, Építészet és társadalom címmel ír itt részletesen (a sarlósok kongresszusán csak egészen röviden foglalkoztak a kérdéssel). Történelmi áttekintésben szól a feudális urak palotáiról, a kevésbé dekorált nagypolgári építészetről, s az új építészet kevésbé művészi, gyakorlati és szociális célokat szolgáló épületeiről. Végső konzekvenciája: „így alakult ki helyi körülményektől determináltan a csehszlovákiai magyar szocialista építészet két munkafrontja: Szlovenszkó la. kásszociográfiai helyzeteinek analízise s az építészetnek a társadalmi munkakörforgásba vaiö visszakapcsolása." (657) A tanulmányok közt közlik a lévai munkásírónak, Háber Zoltánnak A munkásszínpad és technikája cimü írását. A kommunista Háber éppoly proletkultos szempontból tekint a munkásszínpadra, mint Peéry a munkásirodalomra: „Nincs önálló, a politikai harctól független munkásszinpad. Az igazi munkásszinpad ... maga az osztályharc." (744). Példaként az általa vezetett lévai munkásszinpad tevékenységét idézgeti. Az eddig is szereplő sarlós irók mellett (Morvay, Sellyei), ebben az évfolyamban megjelenik Szabó Béla is. Összetartozás című versformába tördelt, egy népes család nyomorúságos életét bemutató karcolatával. Előtte jelent meg Sellyei Józsefnek hasonló természeti képpel kezdődő, a munkásirodalomból meszsze kimagasló novellája, Lósorzás Gárdoson (folytatásban). A sarlós írásokat Gaál Gábor tudatosan állította egybe, amint a Korún hírei közt olvassuk a Sarló jegyében cimü gyűjteményéről: „A magyar nyelvű marxista elemzésben és kritikában (legfejlettebb képviselőivel) nagyon sok pluszt jelentő könyv bemutatását július vége felé megjelenő kettős számban inkább bepótoljuk, hogy egyúttal felvonultassuk oldalainkon magukat a sarlósokat is. újabb, főleg kelet-európai társadalmak mai problémáit tárgyaló dolgozataikkal."