A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-10-10 / 41. szám

(Jellemző viszont e sorok írójára, hogy még itt is képes eltévedni.) Amint hallom, mostanában a lakos­ság évente 5—6 fővel szaporodik. De azért ne feledjük, hogy néhány évvel ezelőtt kb. tizenöt család beköltözött a járási székhelyre, Nagykürtösre. S tudomásom van arról, hogy néhány ember most is az elköltözés gondola­tával kacérkodik. A kis faluban viszonylag élénk kul­turális élet folyik, elsősorban a CSE­MADOK és a már említett Palóc köz­művelődési klub jóvoltából. 1979-ben szinte minden hónapra jutott egy-egy klubrendezvény. Olyan ne­ves előadók jártak a községben, mint Marosi Endre történész, a budapesti Hadtörténeti Intézet tudományos munkatársa, dr. Nyakas Miklós, a hajdúböszörményi Helytörténeti Mú zeum igazgatója. Budai Ilona népdal­énekes, és Havasi Judit előadómű­vész. Tavaly Szombathy Viktor író volt a klub vendége. Ugyanígy gyak­ran rendeznek író-olvasó találkozót hazai irókkal-költökkel. Folklórcso­portjuk több alkalommal is részt vett országos népművészeti fesztiválo­kon. Jómagam kb. tíz évvel ezelőtt vol­tam itt író-olvasó találkozón Gyurcsó István társaságában. Három dologra emlékszem: Gyurcsó gyermekverse­inek nagy sikerére a kisdiákoknál, az ebédhez kapott cseresznyepaprika rendkívüli sikerére Gyurcsónál, és arra, hogy a faluban mindenki kivétel nélkül büszke volt az akkor még va­donatúj iskolaépületre, ami talán so­hasem épült volna fel a szülök hatha­tós támogatása nélkül. Jó, hogy eszembe jut: maga az iskola megszünöfélben van. (Nem az épület, persze.) Állítólag kevés a gye­rek. Ezért a nyolcadik osztályt már át is helyezték Bussára. A dolog már néhány év óta vajúdik, a varbóiak érthető módon, enyhén szólva, nem lelkesednek a dologért. Magyarán: úgy érzik, becsapták őket. Elsősor­ban azok érzik így, akik az iskolát a két kezükkel építették. S akiknek iskoláskorú gyerekeik vannak. Minden mellébeszélés és köntörfa­lazás helyett azt kérdezem Pálfi el­nöktől, lesz-e még Varbón öt év múl­va is iskola. A válasz: — Az iskola Varbón marad. Azon leszünk, hogy itt maradjon. Mindent megteszünk érte, hiszen Varbó köz­ponti fejlesztésre kijelölt község. (Zárójelben jegyzem meg, hogy a bussai iskola nyolcadik osztályába többen járnak Varbóról, mint Bussá­ról!) Végül: találkoztam Bielik Gyulával is, a községi pártszervezet elnökével, aki Pálfi József előtt huszonkilenc évig volt a nemzeti bizottság elnöke. Annak idején ö járta ki, ő szervezte meg a varbói új iskolaépület felépíté­sét, ma már nyugdíjas, de még min­dig ő tölti be társadalmi munkában a nemzeti bizottság titkári tisztségét. — Gyula bácsi, mit szól az iskola „áthelyezéséhez" ? — Itt nem lesz semmiféle iskola „áthelyezés". Biztos vagyok benne! Ha kell írunk a miniszternek, sőt még feljebb is! Egy egész falut nem lehet becsapni! Ezt nyugodtan megírhatja, elvtársam!!! (VÁMOS GÁBOR FELVÉTELEI) Hétvégi levél Ezekben a napokban — pontosan októ­ber nyolcadika óta — a nők világkong­resszusának résztvevői töltik meg a va­donatúj prágai Kongresszusi Palota ha­talmas üléstermének kényelmes székso­rait. Hazánk fővárosában már hatodíz­ben találkoznak a világ haladó szellemű, demokratikus nőszövetségeiben tömö­rülő lányok és asszonyok képviselői, hogy megvitassák a nemzetközi nőmoz­galom sokrétű tevékenységének, illetve a nők teljes egyenjogúságáért folytatott világméretű harcnak időszerű tapaszta­latait: egyben azonban erélyes, ..asszo­nyi kiállással" foglaljanak határozott ál­lást a nemzetközi helyzet és a társadal­mi fejlődés mielőbbi megoldást sürgető kérdéseiben. E törekvések szellemében született meg a tanácskozásnak az egyenjogúságot, nemzeti függetlensé­get és békét hirdető mottója is. A nök jelenleg zajló világkongresszu­sának főszervezője a Nemzetközi De­mokratikus Nőszövetség, a társrende­zők listáján pedig ott találni több ENSZ-szervezet. a Szakszervezeti Világ­szövetség. a Béke Világtanács. a DÍVSZ, a CIMEA. a Pánafrikai Nőszervezet, a Nők Nemzetközi Tanácsa, a Nemzetközi Családtervezési Szövetség és több más szervezet nevét. A statisztikai adatok között említendő, hogy a kongresszuson több mint száz ország mintegy ezerkét­száz küldötte vesz részt, és a tanácsko­zás alapszabályainak értelmében a nem­zetközi nőmozgalom valamennyi szerve­zete és demokratikus csoportosulása képviseltetheti magát Prágában. Nyilvánvaló azonban, hogy az október tizenharmadikáig tartó tanácskozást nemcsak világméretű előkészületek előzték meg. de hatósugara minden bi­zonnyal mozgósító hatással lesz a VIII. közgyűlésére készülő Nemzetközi De­mokratikus Nőszövetség munkájára is. Tulajdonképpen azt sem nehéz kitalálni, hogy miben, hiszen a kongresszusra ké­szülőben a világ valamennyi sarkában jelentősen aktivizálódtak a nemzeti nő­szervezetek, fokozottan keresték az együttműködést más. ugyancsak a nők jogaiért fellépő szervezetekkel, elősegí­tették a nők évtizedének „második féli­dejére" vonatkozó akcióprogram meg­valósítását: a világkongresszus végezté­vel viszont föltehetően nem egy tömeg­megmozdulást szerveznek a világtalál­kozó határozatainak népszerűsítésére. Sőt. az előkészületek összesítésekor, a tervek és elképzelések egyeztetésekor kiderült, hogy talán még soha ilyen szé­leskörű munka nem előzte meg a nők világkongresszusát, mint most. A külön­böző témakörök kidolgozásába mind az öt világrészen bekapcsolódtak, és már az előzetes tanácskozások is sok újat hoztak: az egyes háttéranyagok s doku­mentumok pedig nem csupán a prágai tanácskozás programját rögzítették, ha­nem egyes témaköreit is pontosan meg­szabták. Hogy mit tartalmaznak ezek a jövő hét elejéig tartó tanácskozás napirendjén szereplő háttéranyagok ? Például annak megvitatását, hogy a nők megkülönböztetésének minden for­máját eltörlő ENSZ-konvenciót ez ideig a világszervezet több mint másfélszáz tagállamából 83 aláírta ugyan, de csak tizenkettő ratifikálta! A prágai kongresz­szusnak ezért — egyebek között — arra kell törekednie, hogy a nemzetközi jog­szabályok gyakorlati megvalósításához adjon útihutatáft. Elvégre mire szolgál­nak az egyezmények, ha a gyakorlatban csak alig. vagy egyáltalában nem jutnak érvényre ?! Ezért szorgalmazni kell. hogy ezt a fontos okmányt a világ valamennyi kontinensén ne csupán elfogadják, de alkalmazzák is. Az erre vonatkozó háttéranyag hangsúlyozza, hogy ennek érdekében fel kell mérni: hol. milyen törvények védik az egyenjogúságot, mert csak igy lehet világosan látni s egyben meghatározni is a cselekvésre késztető feladatokat. Természetesen, nem kevésbé időszerű és közérdekű a nők világtalálkozójának többi tárgyalásra kerülő témaköre sem. A prágai Kongresszusi Palotában sok szó esik ezekben a napokban a nők foglalkoztatottságának és szakoktatásá­nak kérdéseiről, hiszen iskolázottság, oktatás nélkül nem tehet őket felkészíte­ni az egyenjogúságra sem. Ennek érde­kében rendkívül fontos, hogy a fiúk s lányok oktatása a világon mindenütt azonos színvonalú legyen — a családban és az iskolában egyaránt. A világkong­resszus résztvevői egyben azt is követe­lik kormányaiktól, hogy a gyerekeket a békére neveljék, hogy a tankönyvek szel­leme a népek közötti kölcsönös megér­tésre irányuljon. A szónoki emelvényen és az ülésterem széksorai között minden bizonnyal meg­számlálhatatlanul sokszor hangzik majd el a béke iránti óhaj. amit nemcsak a világtalálkozó mottója fejez ki, de az erre vonatkozó alapanyagok is a nem­zetközi helyzet rosszabbodása elleni fel­lépésre és a nemzetközi szolidaritás szellemének ápolására hívják föl a fi­gyelmet. Nem kell ahhoz politikusnak lenni, hogy valaki megértse: a nemzet­közi helyzet éleződése sokban nehezíti a nők jogainak érvényre juttatását. A fegy­verkezési hajsza fokozódása, az imperi­alista erők nukleáris fenyegetőzése, az Egyesült Államok eurorakéta-terve ko­moly veszélyt jelent az emberiségnek. A szélsőséges imperialista körök félelem­keltése. a hidegháborús idők hangjának felerősödése — a Szovjetunió és a többi szocialista ország törekvéseivel ellentét­ben — a nemzetközi helyzet elmérgese­dését idézheti elő. Sajnos, riasztó ada­tokban sincs hiány: a fegyverkezés napi költségei meghaladják az egymilliárd dollárt, miközben félmilliárd ember kró­nikusan gyengén táplált. 800 millió az írástudatlan, de egyetlen bombázó re­pülőgép árából harminc iskola épülhet­ne. vagy a fegyverkezésre fordított há­romnapi összegből csaknem másfélmil­liárd ember ivóvizét tehetne biztosíta­ni.. . Ezért mindennél fontosabb a fegy­verkezési hajsza megfékezése és a béke — hiszen a fejlődéshez és a nők helyze­tének javításához béke s nyugodt nem­zetközi légkör kei! Ennek biztosítása azonban már nem csupán a nők. hanem az egész emberi­ség dolga. ir»

Next

/
Thumbnails
Contents