A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-07-11 / 28. szám

LOSONC Elena Lazinovská: Ivan Olbracht arcképe A Burját Autonóm Szovjet Szövetségi Köztársaság fővárosának, Ulan-Ude-nek szélén található a Bajkálon túli terület népeinek néprajzi múzeuma. Itt, a történelmi épületek között, egy félreeső sarokban látható ez a kis kápolna, amelyet számos gyönyörű ikon díszít. A svéd Bengt Carlsson megunta a szállodákat: 1947-es Fordjára kis falusi faházat épített, szabadon járja a természetet. Ott áll meg, ahol akar. és nem zavarja szomszéd szoba vendégének horkolása Bár Ausztráliában nem tombol már olyan aranyláz, mint amilyen a múlt század közepén tört ki, azért egy-egy nagyobb aranyrög még ma is meglepetést kelt, és újabb kutatásra ösztönzi az amatőröket. Napjainkban azonban nem kell a véletlenre bízniuk magukat, mert az elektronikai ipar rájuk is gondolt. A legújabb kereső készülék elsősorban aranyércek rejtekhelyét jelzi villamos feszültségváltozással az elszánt kincsvadászok számára. Gyurák Éva grafikája ••• A CSKP megalapítása 60. évfordulójának és a választásoknak tiszteletére rendezte meg a Szlovák Képzőművészek Szövetsége a Dosztojevszkij-soron lévő székházában a „Bratislavai művészek a pártnak" elnevezésű kiállítást, melyen jelentós számban vettek részt az itteni képzőművészek különböző korcsoportjai, férfiak és nök egyaránt. Manapság már nem meglepetés, hogy a közös kiállításokon egyre nagyobb a női alkotók aránya, mégpedig a képzőművészet valamennyi ágazatában. Éppen ezért most nöi képozőmüvészeket kértem meg, mondják el véleményüket arról a kiállításról, amelynek sikerét az ő alkotásaik is elősegítették. — A kiállítás előtt elég sokat töprengtem, milyen alkotással vegyek részt — mondta Lea Mrázová érdemes művész. — Végül is úgy döntöttem, hogy az újabb alkotásaim közül választok, s elhatároztam, a minap a Köztársasági Érdemrenddel kitüntetett Daniel Okáli doktorról készített portrémmal jelentkezem. Döntésemben az is szerepet játszott, hogy igen nagyra becsülöm régi barátom irodalmi munkásságát, közéleti tevékenységét. — Még mindig nagy öröm a számomra, ha felkérnek, küldjek képet valamelyik közös kiállításra — nyilatkozta Elena Larinská érdemes művész. Öröm akkor is, ha történetesen egymást követik egyéni kiállításaim, mint például az idén. Hogyne volna öröm, hiszen Greiner Szibill: Öröm azért festünk, azért alkotunk, hogy lássák alkotásainkat! Erre a kiállításra két portrét küldtem, egyet-egyet Marek Culenröl és Ivan Olbrachtról. Szivesebben vettem volna, ha Olbracht-képmását választják, mert ezt az idén, közvetlenül a tárlat megnyitása előtt festettem, s még nem szerepelt kiállításon. Úgy értesültem, hogy a tervezettnél jóval nagyobb számú beküldött müveket vándorkiállításon mutatják be, és így rövidesen az Olbracht-kép is a nyilvánosság elé kerül. Greiner Szibill festőművész egy gobelinnal, az Öröm elnevezésű hatalmas méretű falikárpittal szerepel a kiállításon. — Örömet fejez ki a gobelin alapgondolata, tánccal kifejezett igazi örömet. Szívesen készítek optimizmust sugárzó alkotásokat, olyanokat, amelyek örömet szereznek magamnak és úgy érzem, a nézőknek is — mondta Greiner Szibill. Megkérdeztem tőle, miért döntött a gobelin mellett, hiszen a népi táncokról készített színes tusrajzaival, pasztellképeivel aratta legnagyobb sikereit. — Igen, jól sikerült munkámnak tartom az Örömet, ezért választottam. Valóban sikerült, a kiállítás látogatói megcsodálják a mozgás, a tánc forgataga megörökítöjének remek alkotását, amely teljes egészében a békés alkotómunka fölött érzett örömünket sugározza. — Jeles képzőművészeink grafikái között látjuk szerénykedni Gyurák Évának egy képéf. Gyurák Éva, aki maga is losonci, itteni témát választott: az 1932. évi losonci éhségfelvonulásról készített linómetszetet. Nos, hallgassuk meg, mi indította öt erre és milyen érzéssel fogadta, hogy a tervezettnél jóval nagyobb számban érkezett alkotások között az ö egyik munkáját is elfogadták. — Végtelenül boldog vagyok, hogy a húszas- harmincas évek nógrádi eseményeiről készült grafikai lapjaimat érdemesnek tartották a kiállításra. Örömöment az sem csökkentheti, hogy festményeket is küldtem, de a grafikáimat részesítették előnyben. Minek tagadnám, annak is nagyon örülök, hogy a grafikáim elfogadása után ösztöndijat kaptam, így anyagi szempontból is biztosítottan dolgozhatom ennek a témakörnek a részletesebb kidolgozásán. Úgy tervezem, hogy tizenkettőre egészítem ki a nógrádi felkeléssel és az ottani forradalmi eseményekkel foglalkozó megkezdett sorozatot. Igaz ugyan, hogy ezeknek az eseményeknek az idején én még nem éltem, de szorgalmasan tanulmányoztam őket, és igen sok losonci és más Nógrád megyei szemtanúval beszélgettem az akkori eseményekről. Nagy segítségemre volt Hermel losonci mérnök is, aki egész fényképsorozatot bocsátott a rendelkezésemre és ezzel jelentősen megkönnyítette a munkámat. Mészáros József