A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-10-03 / 40. szám

A Csemadok életéből HAGYOMÁNY- ÁPOLÁS A CSEMADOK gútai (Kolárovo) szervezete 1949. június 3-án Tánczos István, Füri Ernő, Rigó Ferenc, Gögh Jenő, Molnár Ferenc, Kiss József, és több lelkes gútai lakos kezdeményezésére alakult meg. Szorgalmas tagtoborzó munkájukat dicséri, hogy néhány hónap múlva 310 tagja volt a szervezetnek, sőt 1952-ben 600 fölé emelkedett. A hatvanas évek óta taglétszámunk 530 körül mozog. Az elhunyt idős tagok helyébe általában sikerül új tagokat szerezni, az átlagos életkor mégis egyre emelkedik a szervezetben. Sokat tett a szervezet fejlődéséért Tánczos István, alapító elnök, Szalai István elnök (a CSEMADOK KB tagja). Molnár Ferenc alapító tag, elnök. Tőle Nagy józsef vette át az elnöki tisztséget. Míg a vezetőség összetétele, sőt az elnök személye is gyakrabban változott, a titkári feladatokat Gubicza Géza látja el 1958 óta, méghozzá igen lelkiismeretesen, s bár ö maga szívesen átadná már ezt a tisztséget másnak, de a vezetőség kérésére aztán mégis mindig tovább végzi az ügyviteli munkát. Gyakran panaszolja, hogy nincs szervezetünknek saját külön helyisége, ahol bármikor összejövetelt szervezhetünk, ahol az írásanyagokat rendszerezve tárolhatgárda minden évben betanult legalább egy, de gyakran két színdarabot, népszínművet. A kultúrát szerető idősebb emberek ma is nagy elismeréssel emlegetik a legsikeresebb darabokat; ilyenek voltak: a Sári bíró, Üldöznek a nők. Revizor, Nagyanyám, A bor, A nyúl. Duda Gyuri, Botcsinálta doktor, Üri muri, Csendháborító, A pettyes. Tizenegyedik parancsolat, Dalol a nyár, Baj van a szerelemmel stb. Az említett -darabok mindig telt házat vonzottak nemcsak Gútán, hanem a környék más községeiben is. Ma már csak nosztalgiával gondolunk a hajdani sikerekre, a közönség lelkes érdeklődésére, hiszen volt olyan darab is, amelyet Gútán és a környékén negyvenszer adtunk elő. Az utóbbi években a helyi művelődési központ égisze alatt dolgoznak műkedvelőink. 1980-ban a Juhász Mária és Oláh Józsefné irányításával betanult Kabaré című műsor iránt olyan nagy volt az érdeklődés Gútán, hogy nem fért be mindenki a kultúrházba, s a szomszédos falvakban is rengeteg érdeklődőt vonzott. Az idén Kandik István vezetőségi tag rendezésében a művelődési Sortánc-járás — 1980 új arcok között mindig ott találjuk Lamos Alajosnét Alsószeliből, Kaláris Benedeket Kolozsnémáról, Morvái Istvánt Gutáról, Papp Ilonkát Búcsról, ők már törzsgárda-tagokként járulnak hozzá évről évre a vetélkedő sikeréhez. Az utóbbi években a felnőttek versenyszámai előtt néhány általános iskolás fiatal bemutatkozását szerveztük meg azzal a nem titkolt szándékkal, hogy az utánpótlás előtt időben teret nyissunk. A tánccsoport érdekes, látványos színfoltja szervezetünknek. A városi nemzeti bizottság fejlesztési alapjából az utóbbi tíz évben rendszeres támogatást kapott szervezetünk, s ez lehetővé tette tíz táncospár részére megfelelő népviselet és csizma beszerzését. Korábban Varga István, később Csémi Karolina vezette a tánccsoportot, melynek tagjai nemcsak a városi rendezvények szívesen látott vendégei voltak, hanem járási rendezvényeken is szerepeltek. A tánccsoport munkáját jelenleg oktató hiánya nehezíti. Vezetőségi üléseken néhány évvel ezelőtt gyakran szóba került egy citerazenekar létrehozásának a kérdése. Nagy József elnök aztán felkarolta a javaslatot, s a városi nemzeti bizottság már említett támogatása révén rövidesen megvásárolták a szükséges citerákat. Kele István vezetésével meg is indult a rendszeres gyakorlás. Az eredmény hamarosan jelentkezett is, mert a bemutatkozó fellépéseket szívesen fogadta a közönség, s az együttes gyakrabban kapott meghívást évzáró gyűléseken való szereplésre nemcsak Gútán, hanem más településen is. 1980-ban már járási versenyeken szerepeltek, sőt a lévai körzeti versenyen kiemelt csoportként mutatkozhattak be. E csoport felkészülésében is nagy előnyt jelentene egy olyan helyiség használata, ahol bármikor szabadon gyakorolhatnának saját szabadidejüknek megfelelően, anélkül, hogy másokat zavarnának. Szervezetünk a helyi népkönyvtár dolgozóival együttműködve évente két-három hazai magyar íróval, költővel szervez találkozót. Az utóbbi években — e sorok írójának irányításával Ordódy Katalin, Mács József, Duba Gyula, Gyurcsó István, Lovicsek Béla, Csontos Vilmos, Dávid Teréz és Szombathy Viktor látogatott el hozzánk barátságos beszélgetésre. Akik eljöttek ezekre a találkozókra, mindig azzal a véleménnyel távoztak, milyen kár, hogy csak kevesen vettek részt az íróval, költővel való meghitt, közvetlen beszélgetésen. Igaz viszont az is, hogy a legtöbb esetben nem tudjuk a könyvkereskedésben megvásárolni az adott szerző müveit. Ez kedvezőtlenül befolyásolja a találkozó kime netelét egyrészt azért, mert ha könyvkiállí Sortánc-járás — 1973 ná, azért is fontos lenne számunkra egy ilyen székház, mert így helyet lehetne biztosítani tánccsoportunk ruháinak, a citerazenekar hangszereinek az elhelyezésére, az együttesek is zavartalan gyakorlási lehetőséghez juthatnának. Végül pedig a már régen hiányolt klubhelyiség helyet kaphatna itt. A vezetőségnek egyértelműen az a véleménye, hogy az említett klubhelyiség az eddiginél jobban előmozdítaná a tagság aktivizálását. Ez pedig nagyon lényeges feladat volt és marad a számunkra, mert a viszonylag elég nagy létszámú tagság egy része azon túl, hogy megvásárolja a tagsági bélyeget, nehezen kapcsolható be a szervezet tevékenységébe. Az ötvenes évek második felében és a hatvanas évek elején egy, a tagság által felújított és célszerűen berendezett helyiség szolgálta a szervezet munkáját, s ennek megfelelően élénk volt a tagság kulturális tevékenysége. Ez a helyiség adott otthont a népszerű színjátszó csoportnak egészen az 1965-ös nagy árvízig. A lelkes színjátszó központ égisze alatt került bemutatásra a Szeretni tudni kell című komédia, amellyel a csoport bejutott az amatör színjátszók versenyének kerületi fordulójába. A színjátszás régen szervezetünk legnagyobb erőssége volt, s a jövőben sokat kell tennünk azért, hogy önállósítva magunkat, saját erőnkből alakítsunk színjátszó csoportot. A hetvenes évek elején Oláh József (akkor még gútai pedagógus) és Nagy József, a mostani elnök kísérletet tettek a szervezet tevékenységének felújítására. Kezdeményezésükre 1973 tavaszán Szól a nóta címen megrendeztük az itteni magyar népdalénekesek versenyét, s erre meghívtuk nemcsak járásunk, de a szomszédos járások népdalénekeseit is. A kezdeményezés kiválóan bevált. A belépőjegyek elővételben elkeltek, s a közönség olyan lelkesedéssel fogadta a műsort, hogy a következő években is minden tavasszal megrendeztük a versenyt, úgyhogy ez ma már hagyománynak számit. De nemcsak a közönség érzi magáénak ezt a vetélkedőt, hanem a fellépő énekesek is, mert az Szó/ a nóta — 1981. Kele István a cítera-zenekar vezetője az asztalnál középen. Vallomást lobogással ^ r tással, vásárlással és egyben a szerző könyvének dedikálásával együtt hirdetjük a talál kozót, akkor számíthatunk olyan érdeklődök re is, akik szívesen egészítik ki könyvtárukat olyan könyvekkel, melyeket írójuk dedikált. Másrészt viszont az irodalom iránt érdeklődő, érzékenyebb lelkületű olvasó csak azért nem jön el a találkozóra, mert nehezen viselné el azt a tudatot, hogy jelenlétében mások vitatkoznak olyan könyvről, amelyet ö nem ismer. A végén, de nem utolsó helyen említem meg a gútai sortáncjárás jellegzetes hagyományát. A város krónikáját olvasva és az idős emberek elbeszéléseit hallgatva valóban megállapíthatjuk, hogy a pünkösdi vámkerékállitás és sortáncjárás évszázados hagyománya Gutának. A múlt század végéről származó krónika is Gúta község régi szokásaként említi ezt a hagyományt. A vámkerék felállítására pünkösd szombatján került sor a falu több helyén, általában a vendéglök előtt, vagy azok udvarán. Az erre kiválasztott 18—20 m hosszú fenyőket a Vágón szállí ir»