A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-09-26 / 39. szám

praktikus, szép ajándék és tartós érték K/enoTvy K/enofv/ át Dorottya asszony várának udvarába. Amikor e bámulatos ugrás után lebocsátotta sisakrostélyát, Melinda boldog sikoltással borult hü szerelmesének Endre lovagnak a keblére. Dorottya asszony viszont olyan méregbe jött, hogy tüstént megütötte a guta és szörnyethalt. A rege szerint a szerelmesek egybekeltek és boldogan éltek Endre lovag várában. Haláluk után két fiuk Árpád és Zoárd osztoztak a két szomszédváron. Eddig a rege, de most nézzük a valóságot. Amikor 1946-ban Tornára {Túrna nad Bodvou) kerültem, azonnal megragadott a gyönyörű, hegyes-völgyes, karsztos táj, különösen a Szádelöi-völgy, melynek szinte megszállottja, szerelmese lettem. Minden szabad időmet ott töltöttem. Egy 1880-ból való régi katonai térkép volt az egyedüli tájékoztatóm. Feltűnt a térképen a Tornai-fennsíkot, vagy ahogy a nép nevezi, Áji-tetőt, átszelő egyenes vonal, melyet a későbbi térképek már nem jeleztek. Amikor felkerestem a megjelölt helyet, találtam ott egy 2—4 méter magas sáncot, mely mintegy 700 méter hosszan szeli át a fennsíkot a Szádelőivölgytöl az Áji-völgyig. Az itteni nép ezt Török-határnak nevezi. A fennsík töbreiben levő vakondtúrásokban barangolásaim közben régi cseréptöredékeket találtam. Az 1953. évi kassai archeológiai kongresszuson felhívtam erre a régészek figyelmét. A kongresszus másnap kiküldött két prágai régészt, akik csak úgy szemre megállapították, hogy valószínűleg az i. e. 200—150-körüli évekből való kelta földvár maradványaira bukkantam. Mivel a régészek több mint 20 évig nem mutatkoztak, az 1974. év elején ajánlottam dr. Pásztor János kassai archeológus barátomnak, hogy szondázással próbáljuk pontosabban meghatározni a sánc keletkezési korát. Ásatásaink nyomán nem a kelta, hanem a korábbi hallstatti (a vaskor kezdete) korban az i. e. 750 körüli időkben virágzott kultúra nyomaira bukkantunk. Ugyanilyeneket találtunk a töbrökben és a fennsík egyéb részein is. Józsa Sándor szádelöi barátom, az itteni regék ismerője és kiváló előadója pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy a völgy nyugati oldalán levő Kishollókői-fennsíkon is van hasonló sánc. Felmentünk a Kishollóköi-fennsíkra, ahonnan szép idö lévén, gyönyörű kilátás nyílott a völgyre. Egyenesen alattunk a Szárpatak, a turistaszálló és vendéglő. Kissé távolabb a Szádelöi-völgy felső bejárata, ahol szemeink elől a szikiavölgy sötétlő hátterében elvész a patak. A Kishollókői-A védösánc — a jelenlegi állapotában fennsíkon megtaláltuk a régi földvár sáncát. Szerencsénk volt, mert a sáncban egy rókalyukra akadtunk, ahol a kikapart földben a rengeteg hallstatti cseréptöredéken kívül vassalakot is találtunk. Ez az őskori földvár a századunk elején megszűnt szádelöi vasbányák fölött van, és feltehető, hogy ott már 2700 évvel ezelőtt is bányásztak vasércet és ezt a bányák fölötti megerősített helyen olvasztották ki. Lehet, hogy az egész földvár egy korabeli „vasgyár" volt, mivel közelében semmiféle termőföld vagy síkság nincsen. Az archeológiai intézetben nagy örömmel fogadták bejelentésemet, és a talált cseréptárgyakat, mert korábban semmit sem tudtak a földvárról. Az azonban sokkal kisebb mint a Tornai-fennsíkon levő. Míg a kishollókői védösánc hossza mintegy 700 méter és 6—7 hektárnyi területet kerít be, délről és nyugatról. addig a Tomai-fennsikon levő sánc hoszsza mintegy 3000 méter hosszú, s a védett terület nagysága mintegy 110 hektárnyi. A várat keletről és délről meredek sziklás hegyoldal védte, nyugatról pedig a szádelöi szakadék miatt bevehetetlen volt. Csak észak felöl lehetett könnyen megközelíteni, éppen ezért az északi védősánc volt a legmagasabb, 4—5 méter magas, mig a keleti és a déli csak 1—2 méteres. Jól követhető még annak az ösvénynek a nyomvonala is, amely a földvárba vezetett és amelyet a nép szomoinoki útnak nevez, mert a múlt században még erre járhattak a gyalogosok Szomolnokra (Smolník). Ezenkívül még két út vezet a fennsíkra. Barka (Börka) felől a Meszes, Áj felöl pedig a Várút. A Tornai-fennsik egyik magaslatáról, a Szádelöi-köről pompás kilátás nyílik az egész közeli és távoli vidékre. A legnagyobb élményt azonban a völgy látványa nyújtja. Szinte hátborzongató az Oltárkőről lenézni, ahonnan a Cukorsüveg csak egy kis törpének látszik, a 300 méteres mélységbe. Sokkal szebb látvány, mint a völgyből felnézni, pedig az is gyönyörű és felejthetetlen. A két földvár romjai azt bizonyítják, hogy a vidéken már az őskorban megtelepedett az ember, s a hallstatti korban már vashámorok is működtek itt. Lenn a termékeny síkság, a fennsíkon pedig az erdörengeteg vadállománya biztosította a megélhetést. Védelmére pedig nehezen hozzáférhető helyeken sáncokat emelt. Ha a jövőben majd sikerül feltárni egy-egy földkunyhót vagy temetőt, többet és még sok érdekeset fogunk megtudni a valamikor itt élt emberek életéről. id. Stibrányi Gusztáv LEGYEN GYAKORLATIAS pénzügyi gondjainak intézését bízza a SLOVENSKÁ STÁTNA SPORITELNA legközelebbi kirendeltségére nyisson SPOROZSlRO-SZAMLAT AZ ALÁBBI ELÖNYÖKKT ÉLVEZHETI • sok időt megtakarít • pontos áttekintése les/ a vállalt cs a végrehajtott fizetések állapotáról • nem kési le az egyes terminusokat • elejét veszi az esetleges kellemetlenségeknek • bevásárláskor csekkel fizethet • készpénz) vehet fel bármely városban a CSSZSZK egész területén • a betét összegének megfelelő 2%-os kamatjuttatásban részesül Kérjen felvilágosítást és vegye igénybe a SLOVENSKÁ STÁTNA SPORITELNA előnyös szolgáltatásait