A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-09-26 / 39. szám

Csak egy percre... Aki csak egy kissé is jártas Komárom (Komámo) kulturális életének hétköznapjaiban, az okvetlenül ismeri Dr. GALAMBOS ISTVÁN, a Szakszervezetek Háza igazgatójának nevét. A fiatal, 34 esztendős direktor ellenben nemcsak népművelőként népszerű a városban, de bőven akad egyéb irányú elfoglaltsága is: tagja az SZLKP JB Ellenőrző Bizottságának és tisztségviselője a Csehszlovák—Szovjet Barátsági Szövetségnek is. — Eddigi pályafutásod legfontosabb állomásai? —- Komáromban születtem, de Ógyallán érettségiztem és ugyanitt, a városi kultúrotthon vezetőjeként lettem először hivatásos népművelő 1974-ben; a Szakszervezetek Háza igazgatójává pedig három éwel ezelőtt neveztek ki. A jogászdiplomát a bratislavai Komensky Egyetem jogtudományi karának levelező hallgatójaként szereztem meg. — Igazgatói teendőid közül melyeket tartod a legfontosabbaknak ? — Összetett munkakör az enyém. Végső soron ugyanis én felelek valamennyi rendezvényünk tartalmi és minőségi színvonaláért, úgyhogy elsősorban a megfelelő irányítást és a város igényeihez mért, rugalmas műsorszervezést tartom fontosnak. Emellett azonban szabad kezet kell adnom a szakosztályvezetőknek és a szakelőadóknak is, hogy teljes mértékben érvényesülhessen ki-ki tehetsége, egyéni kezdeményezőkészsége. Nem kevésbé tanácsos, hogy értsek egyben a gazdasági kérdésekhez is. — Tényleg, mennyi a Szakszervezetek Házának a különböző műsorokból, filmvetítésekből és tanfolyamokból eredő évi bevétele ? — Kereken mintegy hárommillió korona. — Mondhatnál néhány további, jellemző adatot is? — Természetesen! Tavaly például csaknem kétszázezer érdeklődő látogatta rendezvényeinket s az általunk szervezett tanfolyamokat. Első hallásra talán túlzott számnak tűnik, ám ha figyelembe vesszük, hogy mi üzemeltetjük a szabadtéri mozit, ahol a filmvetítéseken kivül könnyűzenei rendezvényeket is tartunk, úgy az iménti adat már aligha látszik irreálisnak. Eredményesnek tekinthető az amatőr művészeti mozgalom is, hiszen jelenleg 18 öntevékeny csoportot és szakkört tartunk fenn, amelyekben összesen háromszázan fejtenek ki aktív tevékenységet. — Mely csoportokra vagytok a legbüszkébbek ? — Nehéz kérdés, de ha már igy került szóba a dolog, hát mindenképpen külön említést érdemel az országszerte ismert Hajós Táncegyüttes, a legutóbbi Kodály-napokon is nagyszerűen szerepelt Lyra vegyeskar, a Dunaj szlovák folklóregyüttes, a járásszerte ismert fúvószenekar, a népszerű Napsugár bábegyüttes; eredményes munkát végez mindkét színjátszó csoportunk, a képzőművész-szakkör, a társastáncklub és a fotókör is, hiszen fényképészeink képei a világ valamennyi táján, Tokiótól Buenos Airesig számos fotókiállításon szerepeltek már. — Legközelebbi terveid? — Az egykori Tiszti-pavilon alagsori helyiségeiben ősszel nyit az új ifjúsági klub. A munkatervek és elképzelések ismeretében ennek úgy örülök, mintha magam is tizenéves lennék. (mik) A Szádelöi-völgy bizarr szirtjei és feltűnő sziklaképzödményei bámulattal töltötték el az öslakókat, és jócskán foglalkoztatták a fantáziájukat. így nagyon találó összehasonlítás alapján olyan jellegzetes neveket adtak egyik-másik képződménynek, mint például Cukorsüveg, Megkövesedett pásztor. Ördög útja, Dengezich-kö, és ezek mind a mai napig általánosan használatosak. Másrészt viszont az egész völgyet benépesítették regéik, képzeletbeli hőseikkel, ezek szerencsés vagy tragikus sorsával, de ugyanakkor dicséretre méltó hűséggel őrizték meg a tájhoz fűződő jelentősebb, valódi történeteket is. A gondosan összegyűjtött regék gazdag tárházából most a „két szomszédvár" hires regéjét elevenítem fel, méghozzá ugyanolyan szavahihetőséggel, ahogyan azt az itteni apák a szájhagyomány alapján adták tovább fiaiknak, ezek megint az ő fiaiknak, nemzedékről nemzedékre. A Szádelöi-völgy mindkét oldalán, a Tornai- és a Kishollóköi-fennsíkon egy-egy vár romjai állnak. Mindkettőhöz monda fűződik. A rege szerint az egyiknek az Áj felé, keletre néző várnak Balázs lovag volt a tulajdonosa, a nyugati várat pedig Dorottya asszony vallotta magáénak. A két vár tulajdonosai között évszázadok óta apáról fiúra szállt örökségül a gyűlölködés. Balázs lovag minden büszkesége Endre fia volt, Dorottya asszony pedig egyetlen leányával, a csodaszép Melindával büszkélkedett. Az otthon ülő, házsártos Dorottya asszony hét lakat alatt tartotta a leányát, hogy senki se férkőzhessen hozzá. De bármennyire is vigyázott rá, mégsem tudta megakadályozni, hogy Melinda és Endre lovag naponként a két szomszédvár ablakából ne láthassák egymást és végül is ne gyulladjanak forró szerelemre. Endre nem azért volt férfi a javából, hogy ne találta volna meg a Melindával való titkos találkozás módját. Melinda öreg dajkáját tette bizalmasává és az ö segítségével nap mint nap találkozhatott szerelmesével Dorottya aszszony várkertjének rózsalugasában. Egyszer azonban valahogy tudomást szerzett Dorotytya asszony a szerelmesek titkos találkáiról és egy szép napon a találka idején váratlanul úgy körülvétette a rózsalugast, hogy Endre lovag csak egy kötélhágcsón tudott a várból kimenekülni. Dorottya asszony mindenáron meg akarta akadályozni, hogy egyetlen leánya éppen halálos ellensége fiának legyen a felesége, ezért ösztönözni kezdte Melindát a férjhezmenetelre. Kérőkben nem volt hiány, de Melinda mindenkit kikosarazott és hű maradt Endre lovaghoz. Amikor Endre lovag meghallotta, hogy Dorottya asszony mindenképpen férjhez akarja adni Melindát, bízva erejében és ügyességében, nagy elhatározásra szánta el magát. A szobájában búsuló Melinda lábaihoz egy napon nyílvessző repült be, rajta Endre lovag üzenetét tartalmazó levéllel: adja tudtul mindenkinek, hogy csak annak lesz a felesége, aki lóháton átugrat az egyik várból a másikba. Dorottya asszony is elfogadta ezeket a feltételeket és közhírré tétette. Sorra jelentkeztek az újabb kérők, de csendesen el is tünedeztek, amikor meglátták a két vár közötti távolságot. Végre egy napon fényes vértezetben, lebocsátott sisakrostéllyal újabb kérő jelentkezett és Dorottya asszony alighogy közölte vele a feltételeket, a kérő máris paripájára ugrott, átlovagolt a szemközti várba, megfordult, nekiugratott és nyílegyenesen, villámként szökött ir» A ha/lstatti erődítés technikája (Dr. Ján FHip könyve nyomán)