A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-09-12 / 37. szám

Közel száz éve már, hogy 1889. január 30-án az egész Osztrák—Magyar Monarchián végigszáguldott a hír: Rudolf trónörökös, — Ferenc József fia — meghalt. A haláleset váratlan és érthetetlen volt, hiszen a 31 éves, egészséges, sportokat kedvelő trónörökös állandóan jelen volt a monarchia életében, szinte készült az uralkodásra. A halálhír monarchiaszerte nyomban gyanakvó suttogást váltott ki, melynek lényege az volt, hogy Rudolf trónörökös, szerelmével Wetschera Mária báróleánnyal öngyilkos lett. Ehhez tudni kell, hogy Rudolf nős volt, felesége Stefánia belga hercegnő, akitől válni akart, azonban sem atyja, sem a pápa ehhez nem járult hozzá. Igy hát maradt minden a régiben, Rudolf élte tovább a kettős életet, egészen a mayerlingi drámai éjszakáig. A köztudatba- a kettős szerelmi öngyilkosság ment át. Évtizedeken keresztül igy hitte ezt a közvélemény, mig 1945 kora nyarán történt sírgyalázás következtében fény nem derült az igazságra, jobban mondva a valóságra. mazású volt; nagyapját még Vecera-nak hívták és csizmadiamesterséget folytatott. Az ugyancsak pozsonyi szépséges német Uli -mann Karolinát vette el feleségül. A csizmadia Vecera az 1848/49-es események idején az osztrákok javára tevékenykedett. Az osztrákok meghálálták szolgálatait s jutalmul városkapitánnyá tették, fiát pedig bécsi iskolákban taníttathatta. A fiú tanulmányai után a diplomáciai pályára lépett, majd bárói rangot kapott. Ettől kezdve nevét a szlovákos Vecera helyett Wetschera-nak írta. A konstantinápolyi osztrák követségen teljesített szolgálatot s a török fővárosban ismerte meg Baltazzi olasz grófnak — a szultán pénzügyi tanácsadójának — a leányát, akit feleségül vett. Ebből a házasságból született a tragikus sorsú Mária. Rudolf és Mária ismeretsége hamarosan szerelemmé fejlődött. Következményei azonban a királyi szerelemnek is vannak. Ez történt Wetschera Mária és Rudolf esetében is. 70 EV UTAN ÚJRA ELTEMETIK MÁRIÁT 1959-ben Czárné. Müller Terézia trieszti lakos megjelent a Baden bei Wien-i temetkezési vállalatnál, ahol elmondotta, tudomása szerint 1945-ben valamelyik hadsereg egyenruháját viselő emberek Wetschera Mária kriptáját a heiligenkreuzi temetőben feltörték, koporsóját felfeszítették és kirabolták, így most ö. Ferenc József néhai udvari vadászának az unokája, az egykori trónörökös iránti szeretetből kéri, hogy a költségén hozzák rendbe Wetschera Mária feldúlt sírját. Kérésének megfelelően 1959. július 7-én az exhumálás Heiligenkreuzban megtörtént. Az aktusnál jelen volt a tisztiorvos, a csendőrparancsnok, a helybeli plébános és a halott unokabátyja, Baltazzi-Scharschmied Heinrich. A bizottság megállapította, hogy a koponya és a csontváz ép, azon semmiféle sérülés nincs. A csontvázon turnürös selyemruha. magassarkú kicsiny félcipő foszladozó maradványai láthatók. A koponya mellett szép. fényes, sötétszínü hajfonat terült szét, amely egy egész vödröt betöltött. A vizsgálat megállapította, hogy a bronzkoporsót csákánnyal törték fel s a halottal annak idején eltemetett ékszerek hiányoznak. Nyilvánvaló, hogy sirrablás történt. Ezután a maradványokat egy új, szépen bélelt ónkoporsóba illő módon elhelyezték, majd hetven éwel az első temetés után. újra eltemették. Wetschera Mária életében anynyit csodált haját nem tették koporsóba, hanem a sirfeltörő csákánnyal együtt az apátság múzeumában helyezték el. Bárki megtekintheti ma is! Wetschera Máriát tehát újra eltemették, de az igazságot azonban már nem lehetett, — de nem is akarta senki — újból eltemetni. Mi is hát az igazság és mi az alapja? Dr. GERD HOLLER OSZTRÁK ORVOS MEGÁLLAPÍTÁSAI 1881. január 31 -én a magyar parlamentben az elnök a következő bejelentést tette:... „bár különböző hirek terjedtek el ... azok közül csak egy a valóság, az, hogy szívszélhűdés vetett véget a korona örököse drága életének" ... igy a magyar hivatalos bejelentés, de a bécsi udvari kancellária a következő napon már elismerte, hogy a trónörökös önkezével vetett véget az életének. De miért?! — ez izgatta nem csak az egész monarchia polgárságát, hanem Európa valamennyi uralkodói körét. Hivatalosan Wetschera Máriáról egyelőre egy szó sem esett, pedig ö állott az események központjában. Hogy valójában mi történt Mayerlingben, erre nem egy történész, hanem dr. Gerd Holler osztrák orvos adott tökéletes és végleges választ, a közelmúltban megjelent könyvében. Az orvos kézzelfogható dokumentumok, orvosi receptek, Wetschera Mária csontváza, eredeti császári okiratok, rendőri akták, levelezések és memoárok alapján alkotta meg véleményét, illetve a dráma tényleges megtörténtét. Olyan adatokat is napvilágra hozott, amelyek abban az időben a Habsburg-ház tekintélyének megóvása miatt nem kerülhettek nyilvánosságra, — mert takargatni kellett a történteket. Rudolf mint nős ember és a trón várományosa ismerkedett meg 1888-ban báró Wetschera Máriával, aki akkor 17 éves gyönyörű leány volt. Rudolfnak, az embernek, a férjnek, magánéletében ez idő tájt súlyos problémái voltak. Az orvosok közölték vele, hogy feleségének gyermeke nem lehet. Ez, és más okok miatt is Rudolf a pápához fordult házasságának a felbonthatására, de elutasító választ kapott. Rudolf egyébként -erös magyarbarátságáról volt ismert. Többek között Jókaihoz baráti szálak fűzték és együtt irták-szerkesztették „Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képekben" cimü többkötetes almanachot. Az ifjú, gazdag báróleány hamvas, elbűvölő szépség volt, akiben a szláv, a német és az olasz vér keveredése a három faj minden előnyös tulajdonságát eredményezte. A Wetschera család egyébként pozsonyi szár„Elvesztettük a fejünket" — irta később egy barátnőjének Mária. Igen, Bratfisch bécsi fiákeros számozatlan kétfogatúja, benne a szépséges báróleánnyal, gyakran állt meg a Burg titkos bejáratánál, ami Rudolf lakosztályába vezetett. Amikor Mária és Rudolf kapcsolatának következménye jelentkezett, elöször azt tervezték, hogy Mária, anyjának londoni rokonaihoz megy, ahol megszületik a törvénytelen utód. Igen ám, de a Habsburgház szigorú törvényei szerint a morganatikus szüléshez is a család engedélye szükséges, — de erről szó sem lehetett, hiszen Ferenc József eddig is rossz szemmel nézte fiának e romantikus kapcsolatát. így az angliai utazást elvetették s az itthon elvégzendő tiltott műtét mellett döntöttek. Ez a beavatkozás azidöben, éppen mert tiltott volt s az akkori ismeretek alapján orvosok nem is vállalkoztak rá — sok veszéllyel is járt. Az ilyen tiltott műtétért akkoriban 5—8 évi börtönnel sújtották a végrehajtóját. De mégis csinálták s gyakorlott bábaasszonyok rejtett tevékenysége volt. Rudolf unokahúgát. Larisch grófnőt kérte meg a beavatkozás megszervezésére. Larischné a királyi szülésekben, intimitásokban járatos bábához, Millerné, Prohászka Terézhez fordult. Megbeszélték, hogy a műtétet a Burgban végzi el Millerné, akit Larischné becsempész a rejtekajtón. A műtét után Bratfisch fiákerén Máriát a mayerlingi vadászkastélyba viszi, ahol kipiheni magát. majd 3—4 nap múlva visszatér Bécsbe, mintha mi sem történt volna. Ez volt tehát a terv. ÉS AHOGYAN TÖRTÉNT ... Január 28-án délelőtt Larisch grófnő Máriát és a bábaasszonyt a terv szerint becsempészte Rudolf lakosztályába, ahol Millerné elvégezte a műtétet. A műtét után Millerné és Mária a titkos kijáraton át távoztak s kint beültek Bratfisch várakozó fiákerébe és Kalksburgba hajtattak, ahol egy fogadóban Rudolf várt reájuk. Innen Millerné hazament, Rudolf Máriával a mayerlingi kastélyba, ahová alkonyatkor érkeztek meg. Rudolf 29-re vendégeket hivott vadászatra, azért hogy álcázza az eseményeket. Ő maga megfázás ürügyével nem vett részt a vadászaton, mert Mária mellett akart lenni, akinél 24 órával a katéter elhelyezése után krízis lépett fel. Veszedelmes komplikáció jelentkezett, amely arra kényszerítette Rudolfot, hogy orvost hívjon. Ekkor a legközelebb elérhető, megbízható, titoktartó katona-szakorvosért üzent. Az orvos alig egy órát tartózkodott a kastélyban, majd eltávozott. Nem sokkal utána — még nem egészen sötétedésben — reverendás pap érkezett, aki egy óra múlva csendben elhagyta a kastélyt. v NEM TALÁLT MÁS KIUTAT Az akkori orvostudomány és a rendelkezésére álló gyógyszerek nem tudtak segíteni Márián. Hogy tudatában volt az elkerülhetetlen halálnak, azt a három akkor megírt búcsúlevele bizonyítja. Az este folyamán Rudolf rövid időre eltávozott Máriától, hogy Hoyos gróffal vacsorázzék, a vendégek figyelmének az elterelésére. A vacsoránál az ételt csak megízlelte s hamarosan búcsút mondott a társaságnak. Visszatért Máriához, aki ekkor már halálküzdelmét vívta. Hajnali 2 óra lehetett, amikor a báróleány kiszenvedett. Rudolf egyedül maradt halott szerelmével. Külön levélben magyarul irta meg végső rendelkezéseit bizalmas barátjának Szögyény-Marich László külügyminisztériumi osztályfőnöknek. E levél egy részét Jókai lapja a Nemzet, nyilvánosságra hozta. Nem politikai jellegű, magántermészetű kéréseket és megbízásokat tartalmazott. Komornyikjánál reggel fél nyolcra rendelt ébresztést, noha ö már akkor tudta, hogy arra nem lesz szükség. Valóban a komornyik hiába kopogtatott. Hoyos grófot hivta segítségül, aki Koburg Fülöp herceggel próbálkozott Rudolf szobájába jutni. Ez nem sikerült, mire hárman az ajtót betörték, s ott bent mindenfelé vért láttak. Rudolf az ágyán feküdt, fejéből még szivárgott a vér, kezében forgópisztolyát szorította. Az első feltevés: mindketten öngyilkosok lettek. De azután ezen az állásponton változtatni kellett, mert ha bevallják az igazságot. akkor Rudolf nem kaphatott volna egyházi temetést. így „pillanatnyi elmezavarban" követte el Rudolf a tettét és ez az egyház szemében már egészen más volt. A kényes magánügyet azután agyonhallgatták, amit lehetett, azt tagadták. Mindezek alapján az a feltevés volt mind mostanáig az irányadó, hogy kettejük halálát pillanatnyi elmezavarban kilőtt revolvergolyók okozták s a búcsúlevelek tanúsága szerint szerelmi bánat okozta a szellemi defektust. Holott a valóság egészen más volt! Hiszen a színhelyen csak egyetlen revolvergolyó került elő, de akkor erről nem lehetett beszélni. A sors már 1958-ban beleszólt a régi történetbe; azt mondta hamis! Rudolf komornyikja halála előtt még megszólalt: „Minden, ami erről megjelent, tévedés!" Amikor Heilingenkreuz temetőjében 1959-ben Mária exhumálása és újratemetése történt, a később nyomdafestéket látott könyv ott jelenlevő szerzője dr. Holler más hivatalos személyekkel együtt megállapítot-. ta: Mária csontjain, koponyáján golyóütötte sérülésnek nyoma sincs. Halálát nem revolvergolyó és nem is öngyilkosság okozhatta, hanem a méhkaparás következtében fellépő komplikációk, elvérzés, szepsis. Mária elháríthatatlan halálának láttán Rudolf nem talált más kiutat, mint követni szerelmét. KELENVARY JÁNOS 23