A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-09-12 / 37. szám

Csak egy percre». Kálny Józsefné. a szenei (Senec) gyógy­szertár vezetője, Gal­gócon (Hlohovec) szü­letett, 1913-ban. Az elemi iskolát szülővá­rosában, a gimnázi­umot Trnavában és Bratislavában végezte. 1931-ben érettségi­zett és csak 1946-ban szerzett gyógyszerész oklevelet a prágai Károly Egyetemen. — Mi a késés oka ? — A második világháborús készülődés. A kere­kedő vihar szele sodort ide-oda. Bratislavában dolgoztam, mint laboráns, és megkezdtem egyetemi tanulmányaimat. A háború azonban nem engedte, hogy befejezzem. — Mit jelent ez részletesebben ? — 1940-ben a magyarországi Tiszaújlakra ke­rültem. 1944-ben a Gestapo letartóztatott és rövid őrizetbevétel után Auschwitzba kerültem. 1945-ben Bergenbelsenben ért a felszabadulás. Ekkor kiütéses tífuszban megbetegedtem, s mi­kor magamhoz tértem, gyógyszerészként és ápolóként a barakk-kórházban maradtam. 1945 augusztusában értem haza. ismerőseim autóval keresték hozzátartozóikat, úgy bukkantak rám. Hazakerülve első dolgom volt, hogy befejezzem félbeszakadt egyetemi tanulmányaimat. — Miért választotta a gyógyszerészi hivatást ? — Szüleim beszéltek rá. Apám gyógyszerész volt, anyám laboránsnő. Én inkább orvos szeret­tem volna lenni. — Hol kezdte gyógyszerészi munkáját? — Bratislavában, a Vörös Rák gyógyszertárban. 1953-tól Castán folytattam ezt a munkát. 1962-töl a szenei gyógyszertár vezetője vagyok. — Milyenek az eddigi tapasztalatai ? — Minden rendben folyik, ha jó a kontaktus az ügyfelekkel, az orvosokkal, az egészségügyiek­kel, és természetesen azzal a közösséggel, amelyben dolgozom. — Milyen természetűek a nehézségei? — Bosszantó, ha a szükséges gyógyszer nincs meg. Persze, ilyenkor a járási, a kerületi gyógy­szerészi szolgálathoz fordulok s végső esetben az egészségügyi minisztériumhoz. Még mindig megkaptam az életfontosságú gyógyszereket. — Tudna-e mondani évszakok szerint kelendő gyógyszereket? — Nem. Az antibiotikumok a legszükségesebb gyógyszerek. A fájdalomcsillapítók csak ezután következnek. Magától értetődően van olyan gyógyszer, amely gyógyít, amely fájdalmat csil­lapít s amely megelőzi a betegséget. Menthetet­len esetekben nélkülözhetetlenek a nagy fájdal­mat enyhítő gyógyszerek. — Milyen a gyógyszer-ellátottság ? — Aránylag jó. A minket ellátó Medicára nem lehet panasz. A legmesszebbmenően igyekszik kielégíteni kívánságunkat. Ha szükséges, soron kívül is szállít gyógyszereket. Gyógyszertárunk­ban állatgyógyszer is kapható. Egyik állami gaz­daságunknak két fontos ilyen gyógyszerre volt szüksége. Intézkedtem, s még aznap megkap­ták. — Szencen lakik? — Igen. A gyógyszertár épületében. Férjem is itt laboráns. Fiam harminckét évesen rokkantsági állományban van. — Betegségének az oka ? — Gyermekkori agyvérzés. A szenei magyar ta­nítási nyelvű gimnáziumban érettségizett, igen érdekli a történelemtudomány. — Elégedett az életével? — Ha a gyermekem egészséges lenne, azt mon­danám, hogy igen. Szeretem a foglalkozásomat, a családomat, az embereket. Mács József IO — Kérem, mérnök úr, fejtse ki vilá-O • gosabban és egyértelműbben, hogy mibe keveredett tulajdonképpen. — Klára felfedte előttem, hogy a főorvos­nak semmi köze az egészhez, nem gyógy­szerküldeményekröl van szó, hanem kábító­szerről. Elmondta, hogy a Münchenben élö eltűntnek vélt vegyészmérnöktől érkezik évente kétszer a küldemény. — Mióta? — Négy éve ... — Ami azt jelenti, hogy összesen nyolc küldemény érkezett, vagyis huszonöt-har- -mine kilónyi — számolt utána a százados. — Körülbelül... — Ki értékesítette? — A főnököm fia Pöstyénben. — Mit tud még az ügyről? — Többek közt azt is, hogy az eltűnt vegyészmérnök három éve nyaranta egy hó­napot tölt a fürdővárosban Hans Müller ál­néven ... — Ez aztán a vakmerőség! — csettintett nyelvével a százados. — Ezen a nyáron is járt itt — mondta a mérnök. — Arról már lekéstünk — szólt közbe a hadnagy. — Le — bólintott rá a százados. — És arra soha sem gondoltak, hogy a rendörséghez forduljanak, hogy leleplezzék őket? — Többször is elhatároztuk Klárával, de az utolsó pillanatban mindig visszaléptünk, nem mertük megtenni a döntő lépést. — Miért nem? — Emberi gyengeség, gyarlóság. Féltünk — mondta a mérnök. — Nem is a felelősség­re vonástól féltünk annyira, mint inkább attól, ami a társadalmi helyzetünkből, pozíci­ónkból adódóan bekövetkezhetett volna, gondolok itt a munkahelyre, a családra, a baráti körre stb. — Értem, értem — bólogatott a százados. — Ezek után elmondhatná, hogy mi történt az utolsó napon. 1. változat ... És akkor a jó vitéz elhatározta, hogy kiszabadítja a hercegkisasszonyt a szörnyű sárkány karmaiból. Rettenthe­tetlen bátorsággal odaállt a hétfejű szörnyeteg elé, amely mindegyik fejéből lángot okádott, és fölébük emelte a kardját. Ekkor azonban a sárkány barlangjá­ból kilépett a hercegkisasszony, hogy gyönyörködjék jövendő megszabadító­jában. És a jó vitézt halálos rémület fogta el, és . .. hetedhét országon túlra mene­kült... 2. változat » ... És akkor a jó vitéz elhatározta, hogy kiszabadítja a hercegkisasszonyt a szörnyű sárkány karmaiból. Rettenthe­tetlen bátorsággal odaállt a hétfejű szörnyeteg elé, amely mindegyik fejéből lángot okádott, és fölébük emelte a kardját. — Adj', isten, jó vitéz, adj' isten — mondta a sárkány. — Már régóta vár­lak. Szabadíts meg minél hama­rább! ... 3. változat ... És akkor a jó vitéz elhatározta, hogy kiszabadítja a hercegkisasszonyt a szörnyű sárkány karmaiból. Rettenthe­tetlen bátorsággal odaállt a hétfejű LOVICSEK BÉLA HUILÓ CSIILAG — Keletre utaztam. Klárával megegyez­tünk abban, hogy visszafelé jövet vár rám Pöstyénben, ahol megszállunk és másnap együtt jövünk haza Pozsonyba. — Miért volt arra szükség, hogy Pöstyén­ben szálljanak meg, hiszen a doktornő laká­sán bármikor találkozhattak, együtt lehettek? Volt annak valami nyomós oka? — Akkor nem tudtam, nem is érdekelt, ha ö úgy akarja, ám legyen, nem firtattam az ügyet. Akkor éjjel tudtam meg, hogy az évi második szállítmánnyal utazott a bácsikája fiához... — Értem — mondta a százados. — Más­nap aztán bekövetkezett a tragédia. — Igen, bekövetkezett — mondta a mér­nök maga elé meredve. — Bekövetkezett, mert be kellett következnie. — A kormánymű meghibásodása követ­keztében — szúrta közbe a hadnagy, hogy ö is mondjon valamit. — Nem, kérem, a kormányműnek ahhoz semmi köze ... Én ugyanis azon az éjszakán elhatároztam ... — mondta a mérnök és elhallgatott. — Mit határozott el? — kérdezte a száza­dos meglepődve. Petr Gregor : RÉGI MESE ÚJ MÓDRA szörnyeteg elé, amely mindegyik fejéből lángot okádott, és fölébük emelte a kardját. Ekkor azonban a sárkány barlangjá­ból kilépett a hercegkisasszony és így szólt: — Eredj a fenébe, ostoba tökfilkó! Mi az ördögnek kellesz te nekem? A sár­kánynak hét feje van, és mind tüzet okád! Hát neked?... 4. változat ... És akkor a jó vitéz elhatározta, hogy kiszabadítja a hercegkisasszonyt a szörnyű sárkány karmaiból. Rettenthe­tetlen bátorsággal odaállt a hétfejű szörnyeteg elé. amely mindegyik fejéből lángot okádott, és így kezdett töpren­geni: „De hát érdemes-e megverekednem ezzel a rondasággal?Ám legyen, megö­— Azt határoztam el, hogy véget vetek az egésznek. — Azt akarja ezzel mondani, hogy szán­dékosan hajtott neki az útszéli fának? — Igen, szándékosan. Meg akartam hal­ni... — És arra nem gondolt, hogy a halálával együtt magával vitte volna mindazt, amit elmondott erről a bandáról, s'hogy talán soha nem derült volna fény erre a társadalmi veszélyességét tekintve nagyon súlyos bűn­cselekményre? — Gondoltam ... — mondta a mérnök hosszan elgondolkodva. — Lezárt borítékban őrzi az íróasztalom fiókja azt a jelentést, amit vagy másfél hónappal ezelőtt írtam a rendőr­ség részére ... — Tehát már akkor is felvetődött önben a gondolat, hogy elemészti magát? — Igen ... Az ilyen szándéknak hosszabb időre van szüksége ahhoz, hogy beérjen, százados elvtárs ... A százados felállt, az ablakhoz sétált és hosszan nézett kifelé. Majd lassan megfor­dult és a mérnökre függesztette a szemét. — Valamit azért nem értek: mi szinte tálcán kínáltuk fel önnek a felmentés lehető­ségét azzal, hogy ismertettük önnel a szakér­tői véleményt, miszerint a kormánymű erő­szakos megrongálása következtében került sor a tragédiára. Most nem rendőrként, ha­nem mint ember az embertől kérdezem: miért, miért nem ragadta meg a lehetőséget, miért vállalja magára a bűncselekmény elkö­vetését ? Csak hosszú hallgatás után szólalt meg a mérnök. — Hogy miért?... Azért, kérem, mert hát­ralevő éveimben nem akarok perben állni a lelkiismeretemmel. Ez az igazság, kérem, nincs tovább. A fiam által megénekelt csil­lag, fényes csillag ... lehullt az égről.. . (Vége) löm, de ki kezeskedik afelől, hogy idővel nem jelenik meg egy újabb sárkány? Meg aztán egyáltalán nem korai-e megházasodnom? Szükségem van-e a fél királyságra, amikor a magam gazda­ságában is csőstül akad tennivaló? ..." És a jó vitéz kardját visszadugta a hüvelyébe, és óvatosan, nehogy feléb­ressze a sárkányt, hazaballagott... 5. változat ... És akkor a jó vitéz elhatározta, hogy kiszabadítja a hercegkisasszonyt a szörnyű sárkány karmaiból. Rettenthe­tetlen bátorsággal odaállt a hétfejű szörnyeteg elé, amely mindegyik fejéből lángot okádott, és fölébük emelte a kardját. Kegyetlen harc támadt kettőjük kö­zött. A jó vitéz a sárkány szívének kellős közepébe döfött, és dicsőségtől övezve tért vissza a királyi palotába. A fél királyságot és a hercegkisasz­szony kezét azonban határozottan visz­szautasította. — Nem akarod? — csodálkozott a király. — Akkor hát mit kivánsz jutalmul hősi tettedért? S akkor a jó vitéz felállt, és emigyen szólt: — A sárkány barlangjában akarok lakni, és mindennap más és más lá­nyokkal akarok megismerkedni! Ford.: Gellért György 22

Next

/
Thumbnails
Contents