A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-09-12 / 37. szám

Hallottukolvastukláttuk kiállítás Valóságból álomkép A sugárzó tehetségű Daniel Zachar fotómű­vésznek a bratislavai Cyprián Majernik kisga­lériában kiállított alkotásai érett művészre vallanak. Mint minden fotó, Zachar alkotásai is a valóságból fogantak, mégis meghökken az ember, amikor szemügyre veszi őket, hirtelen el sem tudja dönteni, fényképet, vagy festményt lát-e. Daniel Zachart a természet érdekli, a fű, fa, virág, madarak, lepkék, s mindezek dzsunge­lében a természet legnagyobb csodája a meztelen női test, amely a képeken sejtel­mesen búvik meg a virágok és lepkék között, azt sejtetve, hogy a fotográfus számára a női test is a természet olyan remeke, akár egy színes pillangó, egy virág, vagy egy csillogó kavics, amelyben benne sejlik az örök lét, s egyben a mulandóság csodája is. Daniel Zachar alkotásai fotomontázsok, a lét fehér lapra varázsolt csodái. Itt minden valósághű, a lepke, a virág, a fű is olyan, akár a természetben, a ragyogó női test is hús-vér; — nem is lehet másféle, hiszen fénykép. Külön-külön minden a valóságban tetten ér­hetönek hü mása. Ezek egy lapra való „má­solása", montázsolása, az alkotói fantázia formálja, komponálja végül képpé a valóság­ból kiragadottakat, amelyek egy új „környe­zetben" kész alkotásként álomszerűvé vál­nak. Zachar mesterien bánik a színekkel, s hogy egy-egy szín, árnyalat domináló volta a képeken mennyire meghatározó lehet, erre a nézőnek is felhívja a figyelmét. Ugyanazt a képet több színben tárja elénk, megváltoz­tatva ezzel a kép egész hangulatát. (dusík) KÖNYV Gecse Gusztáv: Vallástörténet a vallástörténészek legnagyobb többsé­ge ma úgy véli, hogy a vallás nem egy jól körülhatárolható és meghatározható idő­pontban született meg, az emberiség törté­netének viszonylag késői szakaszán, hanem az emberrel együtt, az emberré-válás folya­matában jött létre, és fejlődött fokozatosan, hosszú ideig nyomonkövethetetlen módon" — tudjuk meg a szerző egyik legfontosabb mondandóját tüstént a kötet első fejezeté­ben, amely az őskor vallási formáiról szól. Az őstörténet divatjával párhuzamosan nő a vallás története iránti érdeklődés is. Újra meg újra napvilágot látnak olyan klasszikus vallásfilozófiai munkák, mint Spinoza „Te­ológiai-politikai tanulmánya vagy Feuerbach munkája „A kereszténység lénye" s korunk kiváló vallástörténészei is (Lukács József. Hahn István, Pais István) újabb és újabb munkákkal gazdagítják e területet. Közéjük tartozik Gecse Gusztáv is, a kiváló marxista vallástörténész, aki tanulmányai (Történelem és kereszténység) valamint Vallástörténeti és Bibliai kislexikonai után, összefoglaló Vallás­történetet jelentetett meg a Kossuth Kiadó kitünö Univerzum Könyvtár sorozatában, „következetesen érvényesítve a marxista tör­ténetfelfogás alapelveit, a zsidó és a keresz­tény vallás történetét is beágyazza a vallás­történet összfolyamatába. így komplex mó­don, hiánytalanul vázolja fel a vallásfejlődés törvényszerűségeit, a vallás megjelenésétől napjaink vallási irányzatáig". Az őskor vallási formái — Az ókor vallásai — Az egyház a középkorban — A keresz­ténység az újkorban — A vallás a modern világban — íme a kötet fejezetcímei és témakörei. Amiből is megtudhatjuk, hogy Gecse Gusztáv valóban szintetikus vallástör­ténetre törekszik, mondandóját egészen napjainkig elvezeti ellentétben a vallástörté­nészek nagy részével, akik inkább csak a vallás eredetével foglalkoznak, s legfeljebb a reformáció koráig kalauzolják az olvasót. Gecse Gusztáv kitűnő vallástörténetét ha­szonnal fogadhatja a vallás dolgaiban mind­máig meglehetősen tájékozatlan olvasó, ki­vált a fiatal olvasó, akihez az Univerzum Könyvtár kötetei elsősorban szólnak. (cselényi) HANGVERSENY A Sca/a vendégjátéka Augusztus harmadikán volt 203 éve, hogy Milánóban egy, külsőleg ugyan nem szép, de annál szebb belső kiképzésű új dalszínház nyitotta meg kapuit, mely a Teatro alla Scala elnevezést kapta. Ez, a ma már ugyancsak patinás színház, melyről még a szigorú íté­lettel rendelkező Stendhal is úgy nyilatko­zott, hogy „... ez a világ első színháza", joggal kapta e mellé még a hízelgő jelzőt, mely szerint „Itália zenekultúrájának ékes koronája". S ez a megállapítás ugyancsak jogos, mert eddigi életútja szorosan össze­nőtt az olasz zene nagyjaival, hiszen Salieri­töl kezdve, akinek operájával nyitott a szín­ház, Bellinin, Donizettin, Rossinin és Verdin keresztül — hogy csak a csúcsokat említsem — napjainkig, az olasz zene legjelentősebb eseményeinek adott méltó színteret, min­denkor olyan előadást produkálva, melynek színvonala mértékadó volt. Ennek ellenére a Scala nevének hallatára talán mégis Verdi neve az, mely elsősorban az ember agyába villan. És ez a tény, nem is alaptalan, hiszen a szinte matuzsálemi kort megélt Maestro első operája a 26 évesen komponált „Oberto" bemutatójának színtere már éppúgy a Scala, mint majd az életmüvet lezáró „Falstaff"-é. És közben — mert min­den műve színpadra került itt — ki tudná megszámlálni, hogy színpadán hányszor kel­tette életre az élvonalbeli énekesek hosszú nemzedéke Verdi operáinak nagyszerű hőse­it. Ezek a gondolatok ötlöttek agyamba, mi­kor meghallottam a felkavaró hírt, hogy a Scala együttese, történelmében először egy olyan turnéra indul, melynek útvonala Euró­pa keleti részét Drezdától kezdve Prágán és Budapesten át Szófiáig átlósan szeli át. Bu­dapesten én is egyike lehettem annak az ünneplő ötezres nézőseregnek, mely az Erkel színházban részese lehetett a nagy bemutat­kozásnak, a nagy „kinyilatkoztatásnak". Mert tényleg a szellemhü tolmácsolás legmaga­sabb rendű kinyilatkoztatása volt az az alá­zat, az a természetes beleélés, ahogy Clau­dio Abbado a Scala ének- és zenekara élén valamint a négy szólista megszólaltatta Ver­di megrendítő gyászzenéjét, a Manzoni halá-Jeanne Fontaine, az első stewardess, 1921-ben kezdte pályáját. Most már ter­mészetesen nem szolgál repülőgépen, de tapasztalatait ma is igénybe veszik: legu­tóbb a Le Bourget-i légiparádé szervezésé­ben vette ki a részét. Iára komponált Requiemet. Dicsérni — az énekkar leheletnyi és mégis tömör pianóit, a zenekar vonósainak bársonyos lágyságát és egyneműségét, az utolsó ítéletet meghirdető harsonák fényét és megrázó erejét, a kar­mester mélyen átélt szuggesztív tolmácsolá­sát, Shirley Verrett drámai könyörgő Kyrie eleisonját, Jelena Obrazcova izzó szenvedé­lyét, Kelen Péter helytállását az óriások kö­zött, avagy Nyikolaj Gjaurov „koromfekete" basszusát — fölösleges és szinte nem is illő, mert csak köszönni lehet, hogy a kiválasztot­tak előtt megcsillogtatták művészetük su­gárzó ragyogását. Varga József művelődés Esztergomi históriások Egy muzsikus két arca tein vezényel — Leonard Berns­(A középkori zene és irodalom napjairól) Az idén ismét megrendezték Esztergomban, a középkori zene és irodalom napjait. A már szép hagyománnyá váló rendezvénysorozat lelkes szereplőgárdája a magyar nemzeti múlt újabb fejezetével ismertette meg az ünnepség résztvevőit. A jelenlévők a XVI. századtól a XIX; század közepéig követhet­ték nyomon Esztergom és Magyarország művelődéstörténetét. Július 10-én a vitézi élet krónikásainak müveiből adtak ízelítőt a Bakfark Bálint Lant Trió tagjai Kuncz László énekművész, Jancsó Adrienne, Rónaszegi Éva és Szabó András előadóművészek közreműködésével. Fellé­pésük előtt Szakály Ferenc történész mon­dott bevezetőt. Másnap este a királyi palota szabadtéri színpadán A késő reneszánsztól a korai ver­bunkosig c. műsort láthatta a közönség. Dr. Falvy Zoltán zenetörténész a XVI. és XVII. századi hangszeres magyar zene sajátossá­gaira hívta fel a figyelmet. A Lant Trió tagjai többek közt a Kájoni kódex, a Soproni virgi­nál-könyv, az Aponyi és a Liunnus kézirat dalaiból mutattak be egypárat. A dalokat korabeli hangszerek kíséretében, megfelelő éneklési móddal adták elö, s így méltán nagy közönségsikerük volt. Műsoruknak szlovákiai vonatkozása is volt, amennyiben megszólal­tattak néhány dalt a Domokos Pál Péter által feltárt trencséni magyar táncokból is. A rendezvény utolsó napjának délelőttjén a Széchényi téren összesereglett népművé­szek, kézművesek, vásári komédiások, lanto­sok, kobzosok, énekmondók és vígságtevők nagyszerűen idézték az egykori esztergomi vásárok sajátos középkori hangulatát. Az esztergomi Klubszinpad tagjai XVII. századi énekes játékokból mutattak be részleteket; továbbá Budai Ilona és Király Györgyi népdalénekesek, Bige József népi hangszer­művész, a komáromi Katona István, Kuncz László és Szabó András, valamint Kecskés András együttese és a Landini Együttes szó­rakoztatták a vásár látogatóit. Az esti műsor témája a kuruc kor költésze­te és zenéje volt. Domokos Mária kimerítő és alapos bevezetője után kuruc balladákat, toborzókat, bújdosó énekeket hallhatott a közönség. Az utolsó napi műsorba jól beleil­leszkedett a Katona István vezette komáromi táncosok fellépése is. Csáky Károly Juliette Desurmont ma a világ legjobban megfizetett fotomodellje. Az észak-fran­ciaországi bányavidék egyik kisvárosából került el Párizsba, ahol egy fodrász és egy kozmetikus figyelt fel különleges vonása­ira — s a többi már ment mint a karika­csapás. A 18 esztendős szépség hibátlan arcbőrét annak tulajdonítja, hogy kizáró­lag tiszta vizet iszik. 8

Next

/
Thumbnails
Contents