A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-09-12 / 37. szám

Hallottukolvastukláttuk kiállítás Valóságból álomkép A sugárzó tehetségű Daniel Zachar fotóművésznek a bratislavai Cyprián Majernik kisgalériában kiállított alkotásai érett művészre vallanak. Mint minden fotó, Zachar alkotásai is a valóságból fogantak, mégis meghökken az ember, amikor szemügyre veszi őket, hirtelen el sem tudja dönteni, fényképet, vagy festményt lát-e. Daniel Zachart a természet érdekli, a fű, fa, virág, madarak, lepkék, s mindezek dzsungelében a természet legnagyobb csodája a meztelen női test, amely a képeken sejtelmesen búvik meg a virágok és lepkék között, azt sejtetve, hogy a fotográfus számára a női test is a természet olyan remeke, akár egy színes pillangó, egy virág, vagy egy csillogó kavics, amelyben benne sejlik az örök lét, s egyben a mulandóság csodája is. Daniel Zachar alkotásai fotomontázsok, a lét fehér lapra varázsolt csodái. Itt minden valósághű, a lepke, a virág, a fű is olyan, akár a természetben, a ragyogó női test is hús-vér; — nem is lehet másféle, hiszen fénykép. Külön-külön minden a valóságban tetten érhetönek hü mása. Ezek egy lapra való „másolása", montázsolása, az alkotói fantázia formálja, komponálja végül képpé a valóságból kiragadottakat, amelyek egy új „környezetben" kész alkotásként álomszerűvé válnak. Zachar mesterien bánik a színekkel, s hogy egy-egy szín, árnyalat domináló volta a képeken mennyire meghatározó lehet, erre a nézőnek is felhívja a figyelmét. Ugyanazt a képet több színben tárja elénk, megváltoztatva ezzel a kép egész hangulatát. (dusík) KÖNYV Gecse Gusztáv: Vallástörténet a vallástörténészek legnagyobb többsége ma úgy véli, hogy a vallás nem egy jól körülhatárolható és meghatározható időpontban született meg, az emberiség történetének viszonylag késői szakaszán, hanem az emberrel együtt, az emberré-válás folyamatában jött létre, és fejlődött fokozatosan, hosszú ideig nyomonkövethetetlen módon" — tudjuk meg a szerző egyik legfontosabb mondandóját tüstént a kötet első fejezetében, amely az őskor vallási formáiról szól. Az őstörténet divatjával párhuzamosan nő a vallás története iránti érdeklődés is. Újra meg újra napvilágot látnak olyan klasszikus vallásfilozófiai munkák, mint Spinoza „Teológiai-politikai tanulmánya vagy Feuerbach munkája „A kereszténység lénye" s korunk kiváló vallástörténészei is (Lukács József. Hahn István, Pais István) újabb és újabb munkákkal gazdagítják e területet. Közéjük tartozik Gecse Gusztáv is, a kiváló marxista vallástörténész, aki tanulmányai (Történelem és kereszténység) valamint Vallástörténeti és Bibliai kislexikonai után, összefoglaló Vallástörténetet jelentetett meg a Kossuth Kiadó kitünö Univerzum Könyvtár sorozatában, „következetesen érvényesítve a marxista történetfelfogás alapelveit, a zsidó és a keresztény vallás történetét is beágyazza a vallástörténet összfolyamatába. így komplex módon, hiánytalanul vázolja fel a vallásfejlődés törvényszerűségeit, a vallás megjelenésétől napjaink vallási irányzatáig". Az őskor vallási formái — Az ókor vallásai — Az egyház a középkorban — A kereszténység az újkorban — A vallás a modern világban — íme a kötet fejezetcímei és témakörei. Amiből is megtudhatjuk, hogy Gecse Gusztáv valóban szintetikus vallástörténetre törekszik, mondandóját egészen napjainkig elvezeti ellentétben a vallástörténészek nagy részével, akik inkább csak a vallás eredetével foglalkoznak, s legfeljebb a reformáció koráig kalauzolják az olvasót. Gecse Gusztáv kitűnő vallástörténetét haszonnal fogadhatja a vallás dolgaiban mindmáig meglehetősen tájékozatlan olvasó, kivált a fiatal olvasó, akihez az Univerzum Könyvtár kötetei elsősorban szólnak. (cselényi) HANGVERSENY A Sca/a vendégjátéka Augusztus harmadikán volt 203 éve, hogy Milánóban egy, külsőleg ugyan nem szép, de annál szebb belső kiképzésű új dalszínház nyitotta meg kapuit, mely a Teatro alla Scala elnevezést kapta. Ez, a ma már ugyancsak patinás színház, melyről még a szigorú ítélettel rendelkező Stendhal is úgy nyilatkozott, hogy „... ez a világ első színháza", joggal kapta e mellé még a hízelgő jelzőt, mely szerint „Itália zenekultúrájának ékes koronája". S ez a megállapítás ugyancsak jogos, mert eddigi életútja szorosan összenőtt az olasz zene nagyjaival, hiszen Salieritöl kezdve, akinek operájával nyitott a színház, Bellinin, Donizettin, Rossinin és Verdin keresztül — hogy csak a csúcsokat említsem — napjainkig, az olasz zene legjelentősebb eseményeinek adott méltó színteret, mindenkor olyan előadást produkálva, melynek színvonala mértékadó volt. Ennek ellenére a Scala nevének hallatára talán mégis Verdi neve az, mely elsősorban az ember agyába villan. És ez a tény, nem is alaptalan, hiszen a szinte matuzsálemi kort megélt Maestro első operája a 26 évesen komponált „Oberto" bemutatójának színtere már éppúgy a Scala, mint majd az életmüvet lezáró „Falstaff"-é. És közben — mert minden műve színpadra került itt — ki tudná megszámlálni, hogy színpadán hányszor keltette életre az élvonalbeli énekesek hosszú nemzedéke Verdi operáinak nagyszerű hőseit. Ezek a gondolatok ötlöttek agyamba, mikor meghallottam a felkavaró hírt, hogy a Scala együttese, történelmében először egy olyan turnéra indul, melynek útvonala Európa keleti részét Drezdától kezdve Prágán és Budapesten át Szófiáig átlósan szeli át. Budapesten én is egyike lehettem annak az ünneplő ötezres nézőseregnek, mely az Erkel színházban részese lehetett a nagy bemutatkozásnak, a nagy „kinyilatkoztatásnak". Mert tényleg a szellemhü tolmácsolás legmagasabb rendű kinyilatkoztatása volt az az alázat, az a természetes beleélés, ahogy Claudio Abbado a Scala ének- és zenekara élén valamint a négy szólista megszólaltatta Verdi megrendítő gyászzenéjét, a Manzoni halá-Jeanne Fontaine, az első stewardess, 1921-ben kezdte pályáját. Most már természetesen nem szolgál repülőgépen, de tapasztalatait ma is igénybe veszik: legutóbb a Le Bourget-i légiparádé szervezésében vette ki a részét. Iára komponált Requiemet. Dicsérni — az énekkar leheletnyi és mégis tömör pianóit, a zenekar vonósainak bársonyos lágyságát és egyneműségét, az utolsó ítéletet meghirdető harsonák fényét és megrázó erejét, a karmester mélyen átélt szuggesztív tolmácsolását, Shirley Verrett drámai könyörgő Kyrie eleisonját, Jelena Obrazcova izzó szenvedélyét, Kelen Péter helytállását az óriások között, avagy Nyikolaj Gjaurov „koromfekete" basszusát — fölösleges és szinte nem is illő, mert csak köszönni lehet, hogy a kiválasztottak előtt megcsillogtatták művészetük sugárzó ragyogását. Varga József művelődés Esztergomi históriások Egy muzsikus két arca tein vezényel — Leonard Berns(A középkori zene és irodalom napjairól) Az idén ismét megrendezték Esztergomban, a középkori zene és irodalom napjait. A már szép hagyománnyá váló rendezvénysorozat lelkes szereplőgárdája a magyar nemzeti múlt újabb fejezetével ismertette meg az ünnepség résztvevőit. A jelenlévők a XVI. századtól a XIX; század közepéig követhették nyomon Esztergom és Magyarország művelődéstörténetét. Július 10-én a vitézi élet krónikásainak müveiből adtak ízelítőt a Bakfark Bálint Lant Trió tagjai Kuncz László énekművész, Jancsó Adrienne, Rónaszegi Éva és Szabó András előadóművészek közreműködésével. Fellépésük előtt Szakály Ferenc történész mondott bevezetőt. Másnap este a királyi palota szabadtéri színpadán A késő reneszánsztól a korai verbunkosig c. műsort láthatta a közönség. Dr. Falvy Zoltán zenetörténész a XVI. és XVII. századi hangszeres magyar zene sajátosságaira hívta fel a figyelmet. A Lant Trió tagjai többek közt a Kájoni kódex, a Soproni virginál-könyv, az Aponyi és a Liunnus kézirat dalaiból mutattak be egypárat. A dalokat korabeli hangszerek kíséretében, megfelelő éneklési móddal adták elö, s így méltán nagy közönségsikerük volt. Műsoruknak szlovákiai vonatkozása is volt, amennyiben megszólaltattak néhány dalt a Domokos Pál Péter által feltárt trencséni magyar táncokból is. A rendezvény utolsó napjának délelőttjén a Széchényi téren összesereglett népművészek, kézművesek, vásári komédiások, lantosok, kobzosok, énekmondók és vígságtevők nagyszerűen idézték az egykori esztergomi vásárok sajátos középkori hangulatát. Az esztergomi Klubszinpad tagjai XVII. századi énekes játékokból mutattak be részleteket; továbbá Budai Ilona és Király Györgyi népdalénekesek, Bige József népi hangszerművész, a komáromi Katona István, Kuncz László és Szabó András, valamint Kecskés András együttese és a Landini Együttes szórakoztatták a vásár látogatóit. Az esti műsor témája a kuruc kor költészete és zenéje volt. Domokos Mária kimerítő és alapos bevezetője után kuruc balladákat, toborzókat, bújdosó énekeket hallhatott a közönség. Az utolsó napi műsorba jól beleilleszkedett a Katona István vezette komáromi táncosok fellépése is. Csáky Károly Juliette Desurmont ma a világ legjobban megfizetett fotomodellje. Az észak-franciaországi bányavidék egyik kisvárosából került el Párizsba, ahol egy fodrász és egy kozmetikus figyelt fel különleges vonásaira — s a többi már ment mint a karikacsapás. A 18 esztendős szépség hibátlan arcbőrét annak tulajdonítja, hogy kizárólag tiszta vizet iszik. 8