A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)
1981-09-05 / 36. szám
tenni a sikerben. Az ország többi bányavállalatához hasonlóan, a handlovai és novákyi szénmezőkön is ebből a célból hozták létre az úgynevezett komplexbrigádokat. A gyors és könnyű vágathajtást, majd az ezt követő jövesztést szovjet, csehszlovák és lengyel gépekkel végzik. A front előrehaladásával ugyancsak önjáró berendezés biztosítja a hatalmas acéltámok vándoroltatását. Ez a korszerű szovjet berendezés egy csapásra több gondot is megold. Acélpajzsaival nagyfokú védelmet nyújt az embereknek, ugyanakkor azonban könnyíti, biztonságossá teszi az omlasztást és jelentősen növeli a termelékenységet is. Egy százméteres önjárós frontra feleannyi bányász szükséges, mint ugyanekkora, egyedi tárnokkal biztosított fejtőszakaszra. A korszerűsített eljárással három műszakban negyvenöt-ötven vájár átlagosan hetven vagon szenet termel ki; míg az egyedi tárnokkal dolgozó kilencven vájár „csak" hatvan vagonnyi termeivényt volt képes a felszínre küldeni. A bányákra háruló feladatok komolyságát bizonyítja, hogy a közép-szlovákiai szénmezők többségében folytonos munkarenddel dolgoznak. A folytonosság itt azt jelenti, hogy a gép szombatonként s vasárnaponként sem állhat. Evégből az emberek hét napot dolgoznak egyfolytában. majd két pihenőnap következik. A handlovai bányászok úgy tartják, hogy ez a módszer jól bevált, mert nemcsak a termelés, de a jövedelmük is nőtt. Ebben, természetesen, a szénbányászat automatizált irányításának is szerepe van. Handlován, Novákyn, Prievidzán jószerivel már el is készült az automatizált vezérlőrendszer kiépítése. Automatika segédletével szabályozzák a termelést, a gépek üzemeltetését, a körlett szállítást, a szellőztetést, a gáz- és vízvédelmet. A külszínen berendezett központból az ügyeletes diszpécser csaknem mindenkivel pillanatok alatt kapcsolatot tud teremteni. • .. .Odafönn csillagos augusztusi este lehet már, amikor a délutáni műszak befejeztével indulunk visszafelé a bányavasúthoz. Mielőtt beszálinánk a kisvasútba, tekintetemmel a frontmester arcát keresem: — Kis híján két évtizedet töltött már a föld alatt... Megtalálta számításait? Tekintete elfeihősödik, csak rövid tűnődés után felel: — Nehéz kérdés... bár úgy érzem, hogy nem cserélném el ezt a munkát semmivel. Van egészségem, a családi életem is rendben és egy összeszokott, derék kollektíva élén állok. Jó nézni, ahogy a kombájn töri, vágja a szenet, ahogy a kaparószalagon elindul fölfelé, hogy ott meleget meg fényt adjon az embereknek. Sokszor elgondolkoztam, hogy nyugdíjas koromban mit csinálok majd? Valahogy úgy érzem, hogy akkorra is csak a bánya marad majd nekem ... 2. PÁRBESZÉD A SZÉNVAGYONRÓL Ismeretes, hogy a szén a hatvanas években elvesztette vezető szerepét az energetikában. Sőt, egy ideig úgy látszott, hogy véglegesen kiszorul az akkor még olcsó és könnyen hozzáférhető, kértyel-Borkmann: Frida: Borkmann: mesen felhasználható szénhidrogénekkel szemben. Az olajárrobbanás azonban ismét visszaadta a szén s ezzel a szénbányászat rangját is, hiszen időközben kétségtelenné vált, hogy a szénnek komoly szerepet kell játszania energiaigényeink kielégítésében. Mit vórhatunk hát a széntől? Erről a Szlovákiai Bányaipari Tröszt vezető dolgozóitól kap felvilágosítást a riporter. — A szén szerepének megítélésénél elsősorban abból kell kiindulni, hogy hazánkban lényegében a szén az egyetlen olyan energiahordozó, amelynek alternatív fejlesztési lehetőségei vannak. — Mit jelent ez a napi gyakorlatban? — Alapjában két módon elégíthetjük ki energiaigényeinket. Az egyik lehetőség, hogy bővítjük a hazai források hasznosítását. A másik, hogy azokat az iparágakat fejlesztjük, amelyek versenyképes, jól értékesíthető termékeket állítanak elő. s ezek exportbevételéből fedezzük az energiaimport költségeit. Ilyen választásra pedig egyedül a szén esetében van lehetőségünk. Szénvagyonunk ugyanis nagymértékű termelésnövelést is lehetővé tesz. Ezért a hatvanas évek hullámvölgye utón, ismét a szénbányászatra kell támaszkodnunk. Fejlesztésének mértékét ezért ezek a körülmények határozzák meg. — Ezek a körülmények vajon mennyiben befolyásolják a bányászok napi munkáját? — Kétségtelen, hogy a technika nagymértékben megkönnyíti a munkát, bár az új gépek és az új technológiai eljárások alkalmazásához nagyobb ismeretekkel rendelkező, képzettebb bányászokra van szükség. — A bányászat tehát a szén iránti igények gyors növekedésére számít, s ezek korszerű s gazdaságos kielégítésére készül fel. De miképpen lehet a szenet korszerűen és gazdaságosan felhasználni? — Ha nem is korlátlan mennyiségű, de elegendő szenünk van. Ésszerű gazdálkodás mellett ki tudjuk elégíteni a fogyasztók igényeit. A szén célszerű felhasználásának egyik lehetősége az, hogy korszerű erőművekben villamos energiát termeljünk belőle; a másik lehetőség pedig az, hogy a höellátásban is nagyobb szerepet kapjon. Az egyidejűleg hőt és villamos energiát termelő fűtőerőművek építése ezért fontos népgazdasági feladat, bár az egyre növekvő szénfelhasználás szigorú követelményeket támaszt a bányászattal szemben. Az ötéves tervidőszak energiagazdálkodási programjában ezért előkelő helyen szerepel a korszerű széntüzelési és szénfelhasználási eljárások alkalmazása. Gondolom, nem kellenek ahhoz különösebb közgazdasági ismeretek, hogy valaki megértse: minél kevesebbet kell az amúgy is szűkre szabott beruházási pénzekből energetikai célokra költenünk, annál több juthat a népgazdaság többi ágazatának fejlesztésére. Fontos célunk ezért, hogy a hatvanas évek visszaesése után ismét rangot adjunk a bányászszakmának, hogy a fiatalokkal is megismertessük s megszerettessük ezt a derekas helytállást igénylő munkát. M1KLÓS I p^ Gyökeres György felvétele Hétvégi levél Szocialista hazánkban határozatok, törvények, előírások és rendeletek védik a vásárlók érdekeit. Ezek kimondják, sőt megszabják azokat az elveket és normákat melyeket az áruk árát és minőségét illetően a kereskedelmi dolgozóknak minden területen be kell tartaniok. Ha az előírt norma nincs betartva, a vásárlónak joga van reklamálni. A vásárlók érdekeit védik a népi ellenőrök és az állami szervek által irányított ügyeletesek is, akik időről időre megjelennek az üzletekben, vendéglőkben és teljesítik kötelességüket: ellenőrzik az áru mennyiségét és minőségét. Ezért a világ legtermészetesebb dolga kellene hogy legyen az, hogy a vásárlók támogassák az ellenőröket és segítsenek leleplezni azokat a lelkiismeretlen elárusítókat, nem utolsósorban a vendéglők csaposait akik közül többen azzal, hogy szűken mérnek, naponta becsapják a vevőt, és azt tartják, hogy sok kicsi sokra megy. Csak ezek az emberek megfeledkeznek arról a közmondásról, hogy addig jár a korsó a kútra, amíg nyaka törik. Mert hát ez is igaz. Sokszor gondolkodtam azon, hogy vajon a kereskedelmi hálózatban melyik az a részleg, ahol a leggyakrabban megrövidítik a vásárlót Ezt a kérdést nem tudtam eldönteni. Majd egyszer az egyik ismerősöm, aki csapos volt közlékeny kedvében azt találta mondani: nézd ez úgy van, hogy itt nem is kell csalni, és biztos a napi háromszáz korona külön kereset. Azonban ezt a problémát nem részletezte. Véleményem az volt, hogy azért furcsa egy munkahely az, ahol az ember reggel abban a biztos érzésben lép munkába, hogy a háromszáz korona máris a zsebében van. Ez durván számítva havi hétezer korona külön jövedelem, és ehhez jön még a vonal alatt megmért sör és féldeciből származó jövedelem. Erről jut eszembe, hogy egyszer valahol valaki megkérdezte a csapost: mondja, nem akar eladni több sört? A csapos igy válaszolt:-de igen. A vevő erre határozottan azt mondta: akkor adjon kevesebb habot! Ezen tapasztalataim alapján jó érzéssel fogadtam, hogy az egyik általam is látogatott vendéglőben megjelentek a népi ellenőrök. Először nem tudtam róluk, mert szépen sorban álltak, és mint más vendégek kértek sört féldecit, aztán az ital kimérése után megkérdezték a csapost, hogy miért csapta be őket két koronával. A felelet az volt hogyha én erre annyira vigyáznék, senkit sem tudnák felszolgálni. Persze őszintébben hangzott volna, ha azt mondja, hogyha én ezt nem csinálnám, nem tudnék gyorsan meggazdagodni. Ilyenkor persze elvárnánk a vásárlóktól, hogy helyeseljék és támogassák az ellenőrök tevékenységét. Hiszen minden, amit ők csinálnak, a vevők érdekeit szolgálja. Ám csalódtam. Mert az ellenőr kijelentése után a vásárlók közül többen hangoskodni kezdtek: hogy ne tartsák fel a csapost, mit csinál ilyen problémát pár fillérből, sőt elhangzottak olyan kijelentések is, melyek nem bírják el a nyomdafestéket Egyszerűen a csaposnak adtak igazat azért mert nem mérte meg a sört és a féldecit az előírások értelmében. Hasonló jelenséggel találkoztam az egyik önkiszolgáló hentesüzletben, amikor az egyik vásárló a blokk átvétele után, félúton a pénztárhoz, megállt és kezdte átszámolni a blokkolt összeget Mire többen megszólaltak, mit tanulmányoz, fizessen és kész, én sietek stb. Az én véleményem az, hogy ne akarjon senki a másik ember pénztárcájának rovására sietni... Mert a vásárlónak volt igaza, és nem ártana, ha a mészárszékekben és más üzletekben is többször és többen odafigyelnének a mérlegre is. Mert minden esetben annak van igaza, aki az áru minőségét és mennyiségét ellenőrzi, mert az ő pénzéről van szó, és aki vigyáz a saját pénzére, az nem bűn, hanem erény. A vevő kárára senki se akarjon autót vagy víkendházat vásárolni, senki ne akarjon jogtalanul anyagiakat szerezni. Sokan vannak az elárusítók és a csaposok között is, akik tiszteletben tartják a vásárlót, és a vevőnek a pénzéért megfelelő mennyiségű és minőségű árut adnak. Ám sajnos, sokan vannak olyanok is. akiknek a magatartását és viselkedését, a közös vagyonhoz való viszonyát nem lehet pozitívnak minősíteni. Látható az abból is, hogy az elmúlt évben emelkedett azoknak a száma, akiket a bíróságok a nemzeti vagyon jogtalan eltulajdonításáért vontak felelősségre. Az elmúlt évben például Szlovákiában ez a szám az előző évhez viszonyítva több mint 500-al emelkedett. A problémákat a törvény és az előírások önmagában nem oldják meg. A probléma megoldásához szükség van minden állampolgár segítségére. Közös erővel és összefogással azt kell elérni, hogy egyre kevesebben legyenek élősködők és egyre többen legyenek azok, akik a becsületesen elvégzett munkából élnek és a társadalmi javakból munkájuknak megfelelő arányban részesednek. fi**]* fá*4 ^ 3 Igen! Fejtés közben úgy zengenek a csákányütések, mint az újjászületést, a megváltást jelző éjféli harangszó. Ezért muzsikál az érc. Örömében ... Örömében ? Igen, hogy a felszínre jut, á napvilágra kerül és az embert szolgálhatja!
