A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-08-29 / 35. szám

Emberi sorsok Singapur Rizsföldek Bali szigetén legszebb emlékmüvét, amely csak a kambodzsai Ankor Vat-hoz hasonlítható. Történeta a 8. századba nyúlik vissza. Egy közepes nagyságú dombra építették, s hatalmas tűzhányók veszik körül. Ez azonban egyáltalán nem csökkenti szépségét. Ellenkezőleg. A természet és az emberi kéz munkája itt egyedülálló harmóniát alkot. Jávától nyugatra, a Sunda-szorosban van a hires Krakatau vulkán. A masszívum 10,5 négyzetkilométer területű szigetet alkot, amelynek legmagasabb pontja 318 méter. Az 1883-as katasztrófális robbanás következtében az óriási hullámok csaknem negyvenezer embert a tengerbe sodortak, nem messze Jávától és Sumatrától. Utoljára 1950-ben és 1952-ben jegyeztek fel nagyobb kitörést. Amikor munkánkat befejeztük Jáva és Bali tűzhányói környékén északra a Fuji tűzhányó felé vettük utunkat. Közben megálltunk Singapurban és Bangkokban. Singapurban megízleltük az ázsiai országok ételeit: a fekete kínai tojásokat és.más sajátosságokat. Megcsodáltuk a régi csónakokat, amelyek stílusukkal kitűntek a környező modern épületek közül. Bangkok az ősi épületek építési stílusával ragadott rheg bennünket. Megtekintettük a főváros közelében fekvő skanzent. Tetszett az ismert folyami piac és krokodilfarm. A világnak ez a legnagyobb ilyen farmja. Mintegy 30 ezer krokodilt nevelnek itt. A Fuji-san elképzelhetetlen az egész ország figyelembe vétele nélkül. Nippon (Japán) a felkelő Nap országa szorosan kapcsolódik a Fuji-sanhoz. Minden japán életében legalább egyszer a csúcson szeretné üdvözölni a napfelkeltét. így volt ez régen is, és ma is így van, amikor a hegy lábához 250 kilométeres óránkénti sebességű expressz szállítja az utasokat. Fuji-san 3776 méter magas tűzhányó Honsu szigetén, 90 kilométerre Tokiótól. Kedvező időben a főváros több pontjáról jól látható. Az utolsó kitörést 1782-ben jegyezték föl, de évszázadunk közepe óta ismét figyelik vulkanikus tevékenységét. Mi Gotemba városkából indultunk a hegy megmászására. A téli hónapokban — biztonsági okok miatt — csak a hegymászóknak szabad az út a csúcs felé. Vasárnapot mutatott a naptár. Szerencsésnek éreztük magunkat: aznap senki sem választotta úticéljául a csúcsot és mi a személyes felfedezés örömével gyönyörködhettünk a híres Fuji-san lenyűgöző tájaiban. FRANTISEK KELE A szerző felvételei (Folytatjuk) méhMR Egy kisgyerek tragédiája — egyenes adásban Az olasz televízió új európai rekordot állított fel — 17 órás helyszíni közvetítésével. E tizenhét óra folyamán 55 millió olasz tévénéző otthon karosszékéből kisérhette figyelemmel — hogyan haldoklik egy kisgyerek. A tragikus balesetről annak idején világszerte, igy nálunk is beszámoltak a tömegtájékoztatási eszközök, a mentési munkálatok egyes szakaszairól a televízió rövid összefoglaláso kat közölt. A hatéves Alfredo Rampi a Róma melletti Vermicinóban játszás közben beleesett egy artézi kút helyenként harminc centiméter széles aknájába, és negyvenhárom méter mélységben fennakadt. Azonnal megindultak a mentési munkálatok — a legkülönbözőbb foglalkozású és vérmérsékletű emberek minden erejüket és tudásukat latba vetve s olykor saját életüket is kockára téve próbálták kiszabadítani a szerencsétlen kisfiút. A mentési kísérlet azzal kezdődött, hogy egy kis játékhintát bocsátottak le a mélybe, gondolva, a gyerek majd belekapaszkodik, s A kis Alfredo Rampi a tragédia előtt Az artézi kút aknája, amelybe a gyermek belezuhant majd igy kihúzzák. A deszkalap azonban megakadt húszméteres mélységben. A mentők nem merték ismét kihúzni, attól félve, hogy a kút faláról leomló törmelék eltemethetné a gyereket. A hinta ülése tehát lenn maradt a mélyben, de gyakorlatilag elzárta az utat további mentők leereszkedése elöl. Azonban igy is többen megpróbálkoztak a lehetetlennel. Közben egy másik, egy méter széles aknát kezdtek fúrni a kúttal párhuzamosan, azzal a szándékkal, hogy abban a mélységben, ahol a gyerek fennakadt, alulról folyosóval kötik össze a kúttal. De harmincegy méter mélységben vége volt a reménynek: a fúrófej kemény sziklába ütközött, és öt óra alatt csak néhány centimétert haladt előre. Két tűzoltó szinte puszta kezzel a seged aknából átvájta magát a kútig, de öt méterrel magasabban, mint ahogy a gyerek volt. De igy is növekvőben volt a remény: négy végtelenül hosszú óra eltelte után a mentőknek az volt a benyomása, hogy már közel vannak a fiúcskához: „Bírd még ki egy kicsit! Mindjárt jön Ivo bácsi, a békaember, ő majd kihúz." Fönt már megérkezett a mentőkocsi — de nem volt kit elvigyen: a tűzoltók kézilámpával bevilágítottak az aknába, azonban senkit sem láttak. Nem sokkal korábban ugyanis Alfredo újabb huszonöt métert zuhant le a mélybe Gyorsan siessetek, már nem birom tovább ..." — voltak utolsó szavai, amelyet a leeresztett mikrofonon keresztül a mentők hallottak. Az éjszaka folyamán egész Itáliából érkeztek mentési szándékkal emberek, akiket az tett erre alkalmassá, hogy rendkívül kis termetűek voltak. Egymás után engedték le őket fejjel lefelé a mélybe. Maximálisan huszonöt percet tudhat egy ember fejjel lefelé dolgozni, volt a mentőorvos véleménye. Angelo Licheri barlangász 45 percet kibírt! Hétszer tartotta Alfrédot a kezénél fogva, de hétszer kicsúszott. Licherit eszméletlen állapotban húzták ki a kútból... Utoljára a kistermetű Donato Caruso próbálkozott meg a fiúcska kimentésével. Bilincs volt csatolva a csuklójára, a másikat a szerencsétlen kisgyerek csuklójára akarta csatolni. De Donátot is üres kézzel, csaknem eszméletlen állapotban húzzák fel. Csönd van a kút körül — ez volt az utolsó remény. Kimerült, alig hallható suttogó hangon ecseteli a mikrofonba, mi történt odalent. Kétszer sikerült leereszkednie az alig harminc centiméter széles nyíláson át Alfredóhoz, és megpróbálta kitapogatni a már eszméletlen fiúcska kezét vagy lábát. Egyszer már sikerült is a bilincs karperecén keresztülhúznia a gyerek kezét, de az síkos volt az iszaptól és kicsúszott .. . Sikertelenek voltak a mentők emberfeletti erőfeszítései. Az olasz televízió viszont „kitüntette" magát. A leeresztett mikrofonok felfogták és megfelelően felerősítve az olasz lakásokba közvetítették a fiúcskának nemcsak utolsó szavait, de utolsó lélegzetvételét, sóhaját is. A tévénézők karosszékükben kényelmesen elhelyezkedve kísérhették figyelemmel a fiúcska édesanyjának kétségbeesett fájdalmát, és tanúi voltak, amikor eszméletlenül összeesett. Igazi rekord volt: péntek délutántól vasárnap reggelig volt „műsoron" a gyermek szenvedése, közvetlen, egyenes adásban, megszakítás nélkül. Azaz — mégsem volt egészen zavarmentes. A televízió a tőkés rendszerben elsősorban üzlet. S igy a kis Alfredo tragédiáját időről időre megszakították — tévéreklámokkal. 17