A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-08-29 / 35. szám

Az NSZK beli Thomsen professzor kutatásai során arra a következtetésre jutott, hogy a láb megbetegedései infarktushoz vezetnek. A nem megfelelő, kényelmetlen lábbeli bokasüllyedést és egyéb deformálódásokat okoz. az egész szervezetet megterheli. A professzornak bizonyára igaza van, de hibás lehet az elmélet, mert kényelmetlen, nem megfelelő cipőt a hölgyek hordanak, mégis férfiak kapnak többségben infarktust. A képen egy olyan lábbeli talpa látható, amelyik garantáltan egészséges viselet. Hát persze hogy szerettek, hiszen tudod. Miért kell ezt minduntalan ismételgetni. Nem vagyok már diákgyerek, abban a romantikus korban, amikor verseket ír az ember és lehozza a csillagokat az égről, vagy legalábbis folyton ezt ígérgeti, mégpedig fűnek-fának. Nem, én egész életemmel bizonyítom a szeretetemet, irántad, irántatok. Gondoskodok rólatok. Minden szabad időmet veletek töltöm. Születés- és névnapodra, nőnapra meg anyák napjára még sohasem felejtettem el virágot hozni. De egyéb figyelmességeket is. Bonbont meg harisnyanadrágot, kölnit meg likőrt, pezsgőt. Megjavítom a porszívót és a villanykapcsolót, ha kell, elmosogatok és leviszem a szemetet. Szaladok neura/ginért, ha fáj a fejed, és lábujjhegyen járok a lakásban. A tévében azt a műsort nézem, amelyiket te akarod, még akkor is, ha világbajnoki selejtezőt közvetítenek a másik csatornán. Hát kell a szeretetnek ennél nagyobb bizonyítéka ? Megmosom a hátad és behozom a pedikürollót a fürdőszobába, mert azt mindig elfelejted. Telefonálok orvosért, ha beteg vagy, és rohanok a Szerelem patikába a fel irt gyógyszerért. S amikor ki kellett venni a vakbeled, elintéztem, hogy a professzor mütsön meg. Tudod, mibe került. És nem vittelek el nyaralni a bolgár meg a román tengerpartra ? Hogy a Balatonról ne is beszéljek. S addig talpaltam, míg a gyereket felvették az általános iskola nyelvi tagozatára, mert annyira akartad. Nincs semmi káros szenvedélyem, legfeljebb a dohányzás, de mert nem szereted a dohányfüstöt, kimegyek a balkonra, ha rá akarok gyújtani, még télvíz idején is. És ki szokott porszívózni ? Ki cipeli föl a boltból a sok üdítőt, ásványvizet? Ki mossa, szervizelteti a kocsit? Ki fizeti a lakbért meg a telefonszámlát? Hát nem főztem, mostam, takarítottam, amikor a vizsgákra készültél? Nem pelenkáztam a gyereket ? Hát mi ez, ha nem a legtisztább, legigazabb szerelem ? Hogy akkor miért nem beszélek a feleségemmel? Amit már tíz éve ígérek ? Miért nem válok el tőle? De drágám, hát csak nem kívánhatod, hogy otthagyjam azt a szegény asszonyt meg a gyerekeket? Hát ki viselné a gondjukat? Ki javítaná meg a porszívót és a villanykapcsolót ? Ki vinné le a szemetet ? Es ki vinné el őket nyaralni a román meg a bolgár tengerpartra ? Hogy a Balatonról ne is beszéljek. Tizenöt évi harmonikus házasélet után ? Tarjáni Andor n Talán fél órája beszélgetünk már egy századeleji hangulatot idéző belvárosi presszóban, ahol rajtunk kívül most egyetlen vendég sincs, de a szülői háztól, amelyben Kubik Anna egész életre szóló szeretetet kapott, alig-alig tudunk elszakadni. Hiába hozom szóba régebbi és legújabb szerepeit, amelyekkel egyik napról a másikra a tehetséges pályakezdők sorába állt; amelyet eddig egyedül tett meg, most oda-vissza ketten járjuk meg. — Nekem a szüleim a példaképeim — mondja. — Apám, a bányász, és anyám, aki mindig velünk volt, hogy reggeltől estig, estétől reggelig szerethessen. Tisztességre, becsületességre neveltek, de úgy, hogy nem lesték a mozdulataimat, nem jártak a sarkamban és a döntéseimbe sem szóltak bele. Hamar önálló lettem, korábban, mint mások, de szüntelenül éreztem, hogyha bíznak is bennem, rettenetesen féltenek. Nem is tudom, én megbízok-e majd a gyermekeimben, engedek-e nekik annyit, mint nekem a szüleim. Ha hazamegyek, meginkább érzem, milyen erős szálak kötnek össze bennünket. És ez az érzés ad eröt a munkámhoz is. Akkor, amikor más embert formálok önmagamból. Tulajdonképpen szerencsés vagyok, mert a főiskola utolsó éveiben dobtak be a mélyvízbe. Először Bacsó Péterrel dolgoztam együtt, egy sirós titkárnőt játszottam a Ki beszél itt szerelemről című filmben, aztán Szurdi András Transzportjának női főszerepét kaptam meg. A Várszínházban, ahová első szerződésem köt, A végítélet napjában lépek színpadra. És micsoda szerepben! Egy szemtelen kis fruskát alakítok, akit a szerelem érlel növé, és csupa meggondolatlanságból hívja ki maga ellen a sorsot. — Film és színház után a tévé következett. És egymás után háromszor. Kazimir Károly a Cidben ajándékozott meg eddigi legnagyobb élményemmel. A föhös szerelmét játszom a lila legszebb árnyalataiban. Amikor minden a legnagyobb rendben van, világoslilában jelenek meg, később, ahogy bonyolódik a helyzet, a jelmezem is sötétedik. Aztán meghal az apám, s ekkor a legsötétebb lilát veszem fel. Tudom, nem ezen a lényeg, én is híve vagyok a lemeztelenített színháznak, de a klasszikusoknál elengedhetetlennek találom a kosztümöket. Főleg, ha egységbe foglalják a jellemet. A Mathiasz-panzió is emlékezetes marad számomra. Jólesett, hogy Németh László Hannája külsőleg éppen olyan mint én, s hozzá korombeli lány, akinek egyetlen bűne a vonzereje, de még jobban boldogított, hogy Törőcsik Mari partnere lehettem. Nem a titkaira voltam kíváncsi, hanem arra, hogyan építi fel magában a szerepét. A film visszanézésénél jöttem csak rá, hogy ö meg engem figyelt. Amikor a kezét a térdemre tette, már éreztem, hogy nem hibáztam el. A Napos oldalban egészen más figurát alakítottam: Anna, a gögös úrilány mit sem törődik az érzelmekkel. Színészileg a kiegyensúlyozottságot tartom fontosnak. És ezt egyszerre táplálja bennem a családom és a munkám. Nem is hiszem, hogy mások kezében a sorsom. Én lennék a hibás, ha kiesnék a rostán. SZABÓ G. LÁSZLÓ (Máté Magda felvétele) Mélyvízben Nemcsak a gyógyászatban, hanem a hölgyek szépítőszereibe is visszatérnek a természetes anyagok — növényi és állati eredetű kivonatok, hatóanyagok. Ez a hölgy például — egy reklámplakátról természetesen — arról igyekszik meggyőzni a szemlélődőt, hogy nem elég a kozmetikumokat magunkra kenni, hanem általános testápolást végezni. Ö például minden reggel tejjel dúsítja fürdővizét. Amott meg éheznek a gyerekek ...