A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-08-22 / 34. szám

A brit Windsurfing International vállalat „Leopárd" — nak keresztelte legújabb vitorlásdeszkáját, s azt állítja, hogy ez a siklótest minden eddiginél jobban állja a hullámokat, és nagyobb haladási sebességet tesz lehetővé. Valóban figyelemre méltó rajta a lekerekített orr, a vékony, lapos test és az elvékonyodó alumínium árboc. A vizsgálatok szerint az új típusú vitorlásdeszkán a lehető legkevésbé fenyegeti a széllovast a fölborulás veszélye. Lakásdísznek se lenne rossz, de ezt a méhsejt mintázatú faliblokkot a japán Hitachi cég szakemberei tervezték nagy teljesítményű számítógépeikhez. Egy-egy rekeszben akkora kapacitású emlékezőegység helyezhető el, amelynek 50 millió bit értéke akár 2400 újságoldal teljes szövegének rögzítésére is alkalmas. Minthogy egy ilyen faliblokkon összesen 9440 rekesz található, a méhsejt-szerkezet teljes tárolóképessége 472 milliárd bit. A nosztalgia-hullám elérte az áruházak fehérnemű osztályát. Fordos, csipkés alsót viselnek a manökenek. Járt már nálunk, most ismét eljött hozzánk a „dunai hajós" — ezúttal a televízió jóvoltából. Szívesen fogadtuk, nem bántuk meg, hogy ismét felbukkant szörmebekecsében, csizmában. Amikor megjelent a képernyőn, barátságosan üdvözöltem : Jó estét, Koncz Gábor! Nem ért rá visszaköszönni, sok feladatot bíztak rá, sok mindent el kellett igazítania, akadt dolga bőven, hol Agárdi Gáborral, hol Bujtor Istvánnal volt egy kis elintézni valója. Izgalom volt bőven a Verneregény televíziós filmváltozatában. Dehát amelyik filmben Koncz Gáboré a főszerep, ott aztán van „férfimulatság". Amikor először láttam őt a képernyőn, akkor is belevaló, minden hájjal megkent vagányt játszott. Testhez álló szerep volt, fel kellett rá figyelni. Kemény, nem ijedős, egy kissé rátarti srácot alakított, a nem ellenszenvesek fajtájából. Ilyen szereppel mutatkozott be, az induláskor. A ma már jól ismert Koncz Gáboros hetykeségével magára vonta Kazimír Károly figyelmét is a miskolci Nemzeti Színházban. — Királyfit játszottam, én a matyó parasztgyerek, hát másképpen nem is játszhattam volna azt a szerepet, amit szinte nekem találtak ki — mondta. Koncz Gábor, amikor először beszélgettem vele az indulásról. Sunyin villogott a szeme, szinte élvezte a szövegelés keltette hatást. Azóta már királyt is alakított. Erre a szerepére is igen büszke. — A Becketben a királyt játszottam. Hát az sem utolsó valami, de a filmszerepeket jobban kedvelem, kivált azokat, amelyekben nemcsak úszni, de lovagolni is lehet. Kár, hogy Verne nem írt egy kis lovaglást is a regényébe. Láttam öt „élőben" is lovagolni. Akkor, amikor először szerettem volna vele beszélgetni. — Ilyenkor a Tattersaalban van, ott megtalálhatja — mondták a színházban. Elmentem utána. — Várnia kell egy kicsit — mondták a lovardában. A dunai hajós Valóban kellett várnom. Még két órát gyúrta a lovat. Csapzott volt a lova, de ö maga is. Nyeregből szállva megveregette a vállam: — Akkor majd holnap, jó? Ma már sietnem kell. Barátságosan mosolygott és eltűnt az öltözőben. Csak harmadnapra tudott egy kis időt szakítani, mert nagyon elfoglalt ember. Akkor aztán személyesen várt a nagy bérház előtt. A kutyájával. Egyet fütytyentett a fülesnek, nekem meg odaszólt : — Akkor hát mehetünk. Állok rendelkezésére. Két órát beszélgettünk. íme néhány személyi adat: Negyedéves főiskolás korában kapta első színészi kitüntetését. A filmkritikusok díját kapta a Germinálban nyújtott alakításáért. Ö volt az ország legfiatalabb Jászaidíjasa. Ez már csak azért is nagy szó, mert tizennyolc éves korában járt először Budapesten, a matyóföldi parasztgyereket nem készítették már pendelyes korában a színészszerepre. Miskolci diák korában játszotta első testhez álló szerepét, a már említett királyfit. Aztán futószalagon következtek a további alakitások. Ami szerepet kínáltak neki, mind eljátszotta. — A színésznek egy kicsit mindenhez értenie kell, legalább annyit, hogy el tudja játszani. A mi pályánkon sok az olyan kolléga, aki középiskolás korában fel volt mentve tornából. Én valahogy nem szeretem a puhányokat... A dunai hajós nem tartozik a puhányok közé. Nem is tartozhat, hiszen például a dunai felvételek sincsenek valódi veszélyek nélkül. A forgatáskor annak idején megkérdeztem töle, milyen érzés ruhástul lubickolni a Duna sodrában. — Felfrissítő a víz hatása. A ruhát még valahogy elbírtam, de a hideg víz egy kicsit csiklandozta a bőrömet. Hogy miért csiklandozta? Azért, mert a fürdési jeleneteket márciusra „ időzítették", akkor árad a Duna, viszont a tavaszi áradáskor az Alpokból érkező víz valóban egy „kicsit" hideg. Tizennégy fokos volt akkor, amikor Agárdival próbálgatta Koncz Gabor a búvárúszást. Később aztán már melegebb lett a viz, de akkor viszont voltak olyan időszakok, amikor szúnyogfelhök csakhogy nem elsötétítették a napot. — De nem ám, — vallja ma is Koncz Gábor, a filmbéli dunai hajós — mégis élveztük. Csakhogy mint ahogy említettem, egy kis lovaglás is jó lett volna bemelegítésnek. MÉSZÁROS JÓZSEF VLAGYIMIR SZTREKAL: Fő az udvariasság egész úton úgy belecsimpaszkodtak volna abba az aktatáskába, mintha a sajátjuk volna. .. — Semmi az egész. Maga is be/efogózhat. — Tehát azt mondja, én pimasz vagyok ? — Ugyan, én nem mondtam ezt. — Ismerjük az ilyen alakokat. — De hát mit akar ? — „Nem mondtam, nem mondtam"! Közben pedig más sem jár az eszében, mint hogy valami ocsmányságot kövessen el a másik emberrel szemben. — Hogy mer így beszélni?! — Merek bizony! No nézd csak! Leszidja, vérig sérti az embert, az meg ki se merje nyitni a száját,.. Már régen észrevettelek ám... — Mit kötekedik ? — Mit, mit! Azt képzeled, amiért aktatáskád van, neked mindent szabad ? Annak az utasnak ott szintén van aktatáskája, sőt még szemüvege is, mégsem sérteget senkit. Vagy az a kis hölgy, aki ott áll... Talán hallottál tőle akár csak egyetlen rossz szót is ? Pedig olyan aktatáskája van, amilyenről te nem is álmodhatsz! — Mi köze ehhez az aktatáskának ? — Van köze! Nincs jogod ahhoz, hogy a becsületes embereket pimasznak pocskondiázd. .. Azonnal kérj bocsánatot! — Vezető kartárs, nyissa ki az ajtót kérem. Kiszállok. —- Ugye-e-e, megszólalt a lelkiismereted ? Megsérted a becsületes embert aztán meg: kiszállok! És az ilyennek még aktatáskája van... Ford.: G. Gy. — Bocsánat! Akkorát döccent a busz, hogy megtántorodtam, és önkéntelenül a maga aktatáskájának a fogójába kapaszkodtam —• azt hittem, az ülés támlája. — Semmi az egész. A legjobb családban is előfordul. — Belekapaszkodtam, s ezt gondoltam: az ülés támlájának simának kellene lennie, ez meg valahogy érdes... Igy hát bocsásson meg. — Eleget mentegetőzött már... Ha nem kapaszkodik meg valamiben, el is eshetett volna. — De az aktatáskája szép. Biztosan külföldi? — Nem, hazai. — Akkor is szép. De ne vegye annyira a szívére. Hiszen elengedtem ... Bizony, akadnak olyan pimasz alakok, akik az n