A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-08-22 / 34. szám

HallottukolvastukTáttuk Innen-onnan KIÁLLÍTÁS Amatőr képzőm űvészek tárlata 1981. június 20-án nyílt meg a komáromi (Komámo) Szakszervezetek Házában és e hónap végéig volt látható a CSEMADOK Érsekújvári helyi szervezetének képzőművészeti szakkörében tevékenykedő amatőr képzőművészek és a komáromi Szakszervezetek Háza mellett működő STÚDIÓ tagjainak közös tárlata. A két csoport baráti kapcsolatait elmélyítendőn jött létre ez a kiállítás, melyet dr. Galambos István, a Szakszervezetek Házának igazgatója nyitott meg. A kiállításon tizenhat amatör képzőművész negyven munkája volt látható. Ilyen gazdag anyagról részletesen most lehetetlen beszélni, s az alkotók külön elemzésére sincs mód, igy inkább kiemelném a nézetem szerint legtehetségesebb alkotók némelyikét. Elsősorban is Bugyács Sándor, 29 éves röntgenlaboráns tusrajzai jelentettek kellemes élményt. Technikája egyéni és magabiztos. Rajzaiban a fanyar irónia, a játékosság köntösébe bújtatott gondolatiság a meghatározó. Különösen „Az én bárkám" cimű rajza tetszett. Illés Béla, 38 éves kőműves diófából faragott szobrai jó formaérzékröl árulkodnak. Surányi Éva, 28 éves könyvelő két tájképe, valamint Szegheö Gábor, 28 éves, olajképei is figyelemre méltóak. Érdekes, hasznos és elgondolkoztató dolgokat fedezhettem fel azáltal, hogy a „műsorfüzetben" az alkotók mellett ott olvasható foglalkozásuk és életkoruk is. Csak néhány példa: Horváth Miklós (28 éves) üveges ceruzarajzain valahol ott rejtőzik a szakmájára is utaló áttetsző törékenység: Illés Béla kőműves, faszobrai markánsak, tömörek; Gyuris József, a szerszámkészítő „Tanulmányokat" készített. A kiállítás többi alkotója: Barta Gabriella, Borkáné Németh Zsuzsa, Bresztyák Sándor, Fucsik Ilona, Horváth Miklós, Lábik János, Lehnová Mária, Nagy László, Steinerné Skopp Ilona, Szegheö Miklós, Tóth Béla is figyelemre méltó alkotással képviselte azt az alkotó közösséget, amelyben szabad idejét saját és a köz hasznára célszerűen eltölti. Kiss Péntek József FILM Színvonalas gyilkosság Kegyetlenül végrehajtott, drasztikus gyilkosságok szemtanúja a Bob Clark rendezte angol film nézője. A színtér a csodálatos, festői szépségű, ködös londoni utca — itt zajlanak, csaknem mindig a néző szeme láttára, a visszataszító események: megfojtanak egy nőt, elvágott torokkal a kövezetre hajítanak egy nőt, a szó szoros értelmében feltrancsíroznak egy nöt, s hiába is akarnánk bebeszélni magunknak, hogy a történet középpontjában Sherlock Holmes a rettenthetetlen nyomozó áll (aki egyébként nem bizonyul valami ügyes detektívnek, hiszen ha nem lenne egy titokzatos „tanácsadója" és nem állna rendelkezésére egy nem kevésbé titokzatos „médium", talán semmi eredményre sem jutna) — ebben a filmben egyáltalán nem a nyomozó és nem az igazság, a gyilkos kilétének felderítése a fontos, hanem a vér, az állati kegyetlenséggel végrehajtott gyilkosságok bemutatása. Ezt bizonyítja lényegében az is, hogy a cselekménynek nincs meg a jó detektívtörténetekre jellemző sajátos logikája, így aztán még a gyilkosok kézrekeritése után — amikor pedig már mindennek, minden egyes cselekménymozzanatnak meg kellene világosodnia előttünk — sem tudjuk „rekonstruálni" a filmbeli eseményeket, nem tudjuk kideríteni, mi miért történt. Azazhogy nagyon is tudjuk, mert ebben az esetben csupán egyetlen cél lebeghetett az alkotók szeme előtt: felszabadítani a közönség legalantasabb, szadista ösztöneit. A Bob Clark rendezte angol film bemutatása tehát nem egyeztethető össze a művészetekkel szemben — a filmművészettel szemben is! — támasztott követelményeinkkel, a művészetek funkcióiról (egyebek között esztétikai-nevelő funkciójáról) vallott nézeteinkkel. Vajon meg tudná-e mondani bárki is, miért mutatták be nálunk ennek ellenére? Varga Erzsébet KÖNYV Virág Benedek válogatott művei Ha azzal kezdeném, hogy Virág Benedeket fölösleges bemutatni a magyar közönségnek, valószínűleg tévednék. E bemutatást mégse vállalom e könyvismertetés kapcsán, bár meg vagyok róla győződve, hogy a „mennyei hangú poéta" neve hallatán nem sokan kapnák fel a fejüket. Ismeretlenségének számos oka van. Verseit utoljára 1863-ban, történeti művét, a „Magyar Századok" -at ugyanakkor adták ki, mindkettőt Toldy Ferenc jóvoltából. Bár hatása, tisztelete, halála után is számottevő volt, köztudatunkból mára mintha kiveszett volna alakja. Nem kis mértékben „ludas" ebben az irodalomtörténet, de még inkább az irodalomoktatás, amely jószerivel kipottyantotta e kétségtelenül jelentős „deákos" költőt, műfordítót, történetírót hagyományképünkböl, bár helye Baróti Szabó Dávid. Batsányi János, Kazinczy Ferenc mellett volna. A kötet szép csokrot nyújt át „Poétikai munkáji"-ból, amelyek méltán állították öt a magyar irodalmi klasszicizmus élvonalába. Verseiben Horatius befolyása, akit mesterének tudott — kétségtelen. Szellemében, szándékában „a magyarság énekese, a nemzet tanácsadója, az igazság harcosa óhajtott lenni". Episztolái, epigrammái, fabulái nem kisebb értékeket rejtegetnek, mint költészete. E téren is „deákos" orientáltsága szab irányt, ad formát alkotásainak, fordításainak egyaránt. A műfordításainak csúcsát képviselő Horatius-forditások viszonylag szép számmal szerepelnek a kötetben. Mesterének összes versét átültette magyarra, igy tisztelegve előtte. E fordításaival iskolát teremtett: tartalmi és formai hűség, emellett izes magyarság és lendület jellemzi e fordításait. A kötetben helyet kap az „esszéista" Virág is. E tárgykörből elsősorban verstani és nyelvészeti tanulmányai érdemelnek figyelmet : a Magyar Prosodia és a Magyar írás. A kötet végül három részletet közöl összefoglaló igényű történeti munkájából, a „Magyar Századok"-ból, amely mü kora magyar történetírásának egyik legjelentősebb alakjává emelte öt. A „szent öreg", ahogyan Kosztolányi tisztelte, a Szépirodalmi Könyvkiadó jóvoltából ismét fölfedeztetett, könyvespolcaink szép kötettel gazdagodtak. Himmler György Kovalovszky Miklós: Léda: legenda és valóság Ady életében sok nö megfordult, „de köztük kettőnek van életfordító rendeltetése: Lédának és Csinszkának". Az Ady-legendában izgató kérdés volt és marad e két nö szerepénekfeltárása, megtisztítása afelmagasztaló igyekezettől, az apologetikus szenvedélytől vagy a föltétlen elmarasztalástól s nem utol " sósorban az ízléstelen pletykák hínárjától. Annyi bizonyos, hogy egy nőben megfér a múzsa is és a kofa is, a gyöngéd szenvedély és a brutalitás, fokozódó harag, ha úgy érzi — hiúságában bántották meg. Néhány évvel előtte nagy feltűnést keltett Robotos Imre erdélyi irónak Az igazi Csinszka című könyve, amelyben pálcát tör Csinszka fölött és igyekszik bevilágítani azokba a sötét zugokba, amelyeket mindig is elkerült az irodalomtörténet fényiászmája, hiszen e negatív jelenségek nem illettek a szépen kivasalt irodalmi koncepcióba. Robotos könyve után most Kovalovszky Miklós irodalomtörténész vállalkozott a Léda-Ady viszony reális megvilágítására, józanabb megítélésére, ha ebben a kérdésben egyáltalán feltételezhető a tárgyilagos szemlélet, a vonzódások és taszítások, nemkülönben az irodalomtörténeti beidegződések tompítása, illetve messzemenő mellőzése. A könyv előszavában, érezve, hogy milyen érzékeny témához nyúlt, igy ír: „Korántsem mondanám, hogy én alázattal fordultam e könyvecske lapjain Léda és Ady emléke felé; ez a szó nem helyénvaló itt, nem illenék e leleplezöbíráló-vitázó fejtegetéshez. Csak őszinte igazmondó akartam lenni. Szeretném, ha olvasóim elhinnék és elismernék, hogy eleve elfogultság nélkül, az igazságkereső tárgyilagosság jegyében, de tisztelettel és őszinte részvéttel igyekeztem föltárni egy elhibázott asszonyi élet buktatóit, két sújtott sorsú ember tragédiáját és egy teremtő sugallaté szerelem fájdalmas ellentmondásait." Kovalovszky könyve végigvezeti az olvasót az Ady-Léda viszony minden fázisán, a megismerkedéstől a kiábrándulásig. Bemutatja Léda származását, a család vagyoni állapotát, férjhezmenésének körülményeit, házasságának válságait, az Adyval megismerkedését, szerelmük kibontakozását, az Ady-elképzelte asszonyideál Lédában való megtestesülését, a párizsi évek fényét és ármányát, „A mi gyermekünk" körüli tények igazságát, az egymást marcangoló két ember szenvedő vonzódását és tragikus elválását. Kovalovszky könyvét érdeklődéssel forgathatja minden olyan olvasó, aki egy kicsit is vonzódik irodalmunk Ady-fejezetéhez, az Ady-talány, Ady-élmény különös világához. Hasznos és a tények igazságát, valódiságát kereső könyv ez a Magvető Kiadó „Gyorsuló idő" sorozatában. A legendák helyén a valóságot igyekszik meggyökereztetni, hogy ezzel is közelebb kerüljünk Ady világához. (dénes) Dél-Amerika legérdekesebb védett területei közé tartozik az ekvádori Cotopaxi Nemzeti Park, amely a hasonló nevű, 5897 méter magas tűzhányó tágabb körzetét öleli fel. 15 évesnek sem látszik a csinos, izraeli Pia Meshulam, noha betöltötte a 25-öt. Vágya, hogy filmszínésznő legyen, eddig nem teljesülhetett, ezért férje, az 50 éves Rikli Mehullam, a dúsgazdag börzespekuláns, egy egész filmvállalatot vásárolt és ajándékozott neki. Nos hát azokban a filmekben, amelyeket ez a producer készít, mindegyikben Pia játssza a főszerepet. Rikli azt mondja, szupersztárt csinál ifjú feleségéből. A képen látható úr J. A. Henckes, a pengéiről híres Solingen egyik köszörű mestere. Üzletének kirakatába szánta a hatalmas bicskát, de könnyen meglehet, hogy a Rekordok Könyvébe is bekerül ez a zsebkésmonstrum. Henckes úr szerint készítménye nemcsak lenyűgöző, hanem praktikus is: huszonhárom különböző pengét és szerszámot épített bele. R