A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-08-22 / 34. szám

A Csemadok életéből Régi tárgyak vallomása 1 A Ez a szék még a 18. században készült Háztartási kerámiák A szerző és Prandl Sándor felvételei — Három hét óta most először iszom ülve a kávét — sóhajtott fel Szanyi Mária, a galántai Járási Honismereti Múzeum néprajzosa. — A kimerültségtől a mondatot is alig tudom befejezni. Ez utóbbi kijelentését nem nagyon hiszem. Éppen most kalauzolt végig a Népi kerámia című kiállításon s míg nézelődtem, egy könyvre való ismeretanyagot mondott el. Alapos, szakszerű, de a laikus számára is érthető módon magyarázta a cserépedények eredetét, szerepét. így tudtam meg, hogy vannak szálas vagy magas edények, mint például a korsó, a köcsög, és vannak lapos edények, ilyenek a tálak, tányérok, kalács- és kacsasütők. Eddig nem látott formájú és funkciójú edényt is felfedeztem a gyűjteményben: lyukacsos fenekű tálat és szűrőkanalat. — Ezeket hogyan használták? A lábasnak ugyan van füle, tehát meg lehetett fogni, de hova csurgott a viz? A szűrőkanalat pedig nem lehet a fazékra ráakasztani. Hova tették mig a víz kifolyt? Kérdéseimre Mária megragadta a szürőtálat, olyan természetesen, mintha egész életében ilyent használt volna, s úgy válaszolt. — így ni! A gazdasszony vagy tartotta, vagy valamelyik körülötte sündörgö nagyobb gyermeke kezébe adta. Egy kisebb fazék tetejére is rátehette. Szavai nyomán megelevenedik a régi konyha, a régi családi életforma. Mária tud magyarázatot arra is, hogy az egyik fazék — mellesleg a mai kor embere ezt már nem nézné fazéknak, hanem korsónak —, miért egyfülü s a füllel szemközti oldala miért kormos? — Amikor még ilyen fazékban főtt az étel. a konyhában szabadtűzhely volt. A fülénél fogva tették be, vették ki a tűzből a fazekat, azért oly tiszta. A másik oldalát verte a láng. azért az bekormozódott. A múlt század második felében újfajta tüzelőberendezés terjedt el, az öntöttvas lappal ellátott ún. takaréktűzhely. Ekkor már nem a keskeny aljú, nagy oldalfelületé fazekakat használták, hanem a szélesaljú edényeket. A fazekasok rögtön alkalmazkodtak a megváltozott körülményekhez, kívülről mázazták, esetenként díszítették a fazekakat. — Mondja Mária, mindezt előre tudta, vagy a rendezés során jött rá a titokra? — Tíz év gyűjtőmunkája került most bemutatásra. Bennem hat év alatt érlelődött meg a gondolat, hogy be kell mutatni a régi élet használati tárgyait. Amig csak látom magam körül az egyes darabokat, járok közöttük, fel-felveszem, forgatom, tanulmányozom, ismerkedem velük. Tudom, Közművelődésmagasabb szinten Tarsolyunkban még elevenek a közelmúltban lezajlott kulturális rendezvények emlékei. De már latolgatjuk, hogy mit igér a jövő. Azt szeretnénk, ha az elkövetkező hetekben-hónapokban minden vonalon előbbre lépnénk, ha az őszi-téli időszakban új erőre kapna a közművelődés, a kulturális munka. Életünk szinte naponta vet fel új és új kérdéseket. A CSEMADOK munkájának ebben a helyzetben az is a feladata, hogy az eseményeket összefüggéseiben, tudományos igénnyel szemlélje, értékelje, magyarázza. Munkánk akkor tudományos, ha gazdag ismeretanyagra épül, és elsődleges feladatának a tudományos világnézet terjesztését tekinti, ha elősegíti a valóság reális megismerését. Fontos követelmény. az is, hogy amit mondunk, az igaz legyen. A tudományos igényű népmüvelésre is érvényes az, hogy a kívánalmat nem szabad valóságnak feltüntetni. A szocialista népmüvelés komplex feladat-folyamat. Egyformán igényli — és ha eredményes, egyformán érvényesiti — az önálló gondolkodásra való késztetést és felkészítést a gyakorlati munkára, az eredményes cselekvésre. Számos modern termelési és technikai forma a tudomány szférájában született, alakult ki, és a tudomány segítségével termel, működik. Napjainkban már a gyakorlatban érvényesül az, amit a múlt klasszikusai megálmodtak: a tudás tárgyiasul, a tudomány egyre jobban közvetlen termelőerővé válik. A termelés tulajdonképpen mindinkább a tudomány és a technika érvényesülési területe, az a hatalmas műhely és laboratórium, amelyben a tudomány és a technika eredményét az ember kiédeli. felhasználja és ellenőrzi. A tudomány új funkciója abban is megnyilvánul, hogy a tudomány jelentősen hat az emberre, a fö termelőerőre, testet ölt az ember ismeretében és képességeiben. Csehszlovákia Kommunista Pártja — ismerve a tudomány, a technika és a termelés kapcsolatának és kölcsönhatásának a jelentőségét — több határozatában irányelvként tűzte ki: tekintsük elsőrendű társadalmi-politikai feladatnak, hogy a tudomány és a technika erejét egyre nagyobb mértékben a szocialista épités, a népgazdaság hatékony fejlesztése és a nép életszínvonala további emelése szolgálatába állítsuk. Ismerjük meg a tudományos-műszaki fejlődés alapvető irányát, szociális-gazdasági összefüggéseit, s a gyakorlati munkában a tudományos-műszaki fejlődés követelményeiből induljunk ki. A tudományos-műszaki fejlődés váljék az irányító és szervező munka központi kérdésévé, a tervfeladatok teljesítésének az alapjává. A tudományról beszélni, a tudomány eredményeit hasznosítani azért is szükséges. mert rohamos fejlődésnek vagyunk tanúi. Időszámításunk kezdetén például az emberiség rendelkezésére álló tudományos ismeretek terjedelmüket tekintve csak 1750-re kétszereződtek meg. A második megkétszereződéshez viszont már csak 150 év (1900), a harmadikhoz 50 év (1956), a negyedikhez pedig csupán 10 év kellett. Az emberiség életében élt tudósoknak kilenctizede napjainkban él. A fejlődés az utóbbi 40 évben nagyobb méreteket öltött, mint előzőleg 40 évszázad során. Ötszáz év alatt — amióta Gutemberg feltalálta a könyvnyomtatást — 1950-ig összesen 30 millió mű jelent meg. Mostanában a világon 10 év alatt adnak ki ugyanennyi könyvet. Óriásira növekedett a tudományos szakfolyóiratok száma is. A XVIII. század elején alig 100, mostanában viszont a világon már mintegy 100 ezer tudományos folyóirat jelenik meg. A tudományos információk az utóbbi időszakban általában 10 évenként megduplázódnak. Fontos, hogy figyelembe vegyük a változások ütemét is. A fényképezés kikísérletezése, elvének gyakorlati alkalmazása 102 évet, a telefoné viszont már csak 56, a rádióé 35, a radaré 15, a televízióé 12, az atombombáé 6, a tranzisztoré 5, az integrált áramköré 3 évet vett igénybe. A különféle rendezvények és előadások révén a CSEMADOK már eddig is sokat tett a tudomány ismereteinek a népszerűsítése érdekében. Bizonyos, hogy a jövőben ezen a vonalon is új sikerekre törekszik. Annál is inkább, mert a népművelés a párt ideológiai munkájának szerves része. A tudomány eredményeinek az ismertetését, a tudományos-műszaki fejlesztés fontosságát a párt tette magáévá, és tartja a jövő egyik legfontosabb feladatának. Nyilvánvaló, hogy az elvégzésre váró teendőkből a CSEMADOK népmüvelése — ez a speciális feladatkörű pártmunka — szintén kiveszi a részét. A korszerű és igényes népművelésre az ismert és bevált munkaformákon kívül még sok munkaforma kínálkozik a CSEMADOK tagjai és együttesei számára is. A legfontosabb az, hogy népmüvelésünk a maga sajátos eszközeivel maximálisan hozzájáruljon a széles látókörű, nagy szakképzettségű, művelt emberek neveléséhez. Régen, amikor a fejlődés csigalassúsággal haladt, az életben történő helytálláshoz elégnek bizonyult az is, amit az iskola nyújtott. Ma azonban, mikor a fejlődés minden vonalon rohamos ütemű, aki nem akar lemaradni, annak örökösen tanulnia, művelődnie kell, bármilyen képzettséggel rendelkezik is. A felnőttek állandó tanulását a tudomány és a technika gyors fejlődése mellett a társadalmi élet változásai, az egyre differenciáltabbá váló gondolkodásmód, nem utolsósorban a természetes felejtés is szükségessé teszi. Az ismeretek, a tudás és az ezáltal meghatározott magatartásmód fejlődése és általános elterjedése a tudományos-műszaki fejlődésnek is egyik legfontosabb alapfeltétele. Ha az ember nem gyarapítja ismereteit, tudása elavul, „berozsdásodik". Aki nem ismeri szakmája határterületeinek változása-