A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-08-13 / 33. szám

FIGYELEM! Még lehet jelentkezni! A Karvai Középfokú Kertészeti Szaktanintézet igazgatósága értesíti a tanulóifjúságot, hogy az 1981/82-es tanévre még jelentkezni tehet kertészeti, szőlészeti és épületasztalosi szakra AZ ISKOLA IGAZGATÓSÁGA 946 36 KRAVANY NAD DUNAJOM — Mi az, hogy nincs nálad ... Akkor hol van? — Odaadtam a srácoknak. A szülők meglepetése megdöbbenéssé fokozódott. — Miféle srácoknak? — Hát akik sátorozni mentek ... Engem is hívtak, de más programom van ... így hát csak a magnót kérték kölcsön a haverok a sátorozás idejére ... Gyurka apjának arca kékes-vörös szint kezdett felvenni, de azért még mindig nyugodtan mondotta: — Megáll az ész ...! Te odaadsz egy sokezer koronát érő magnót vadidegen fickóknak, akik azt csinálnak vele, amit akarnak. — Nem vadidegen fickók, hanem a haverjaim, s nem csinálnak a magnóval semmit, mert ugyanúgy értenek hozzá, mint én ... S különben sem értem, mit lehet csodálkozni azon. ha az ember valamit kölcsön ad a barátainak — méltatlankodott a fiú, őszinte csodálkozással. — Ök is ugyanúgy kölcsön adnák nekem, ha kéne. Gyurka apjának arcszínében a lila kezdett dominálni, és már a hangja sem volt olyan kultivált, mint egyébkor. — Te idétlen! Még nem láttam ilyen tökfilkót, mint te vagy! — harsogta. — Kölcsön adunk a havernak egy húszast, egy százast elsejéig, esetleg egy bőröndöt, ha nyaralni megy. de nem egy több ezer koronás magnót, amely... — de a fiú félbeszakította: — Csodálkozom rajtad, apu! Húszkoronásokkal meg bőrönddel méred a haverságot ...! Te, aki... — de ő sem fejezhette be, mert... ... mert az éppen az ajtó előtt elhaladó D-né szerint hatalmas csattanás hallatszott a lakásból. Állítása szerint jókora nyaklevesre emlékeztetett, de ezt a lakók vonakodnak elhinni, ismerve Gyurka apjának szigorúan értelmezett és alkalmazott korszerű nevelési módszereit. Akárhogy is volt, tény, hogy ezután valahogy szelídebb lett a fiú, s ennek megfelelően vele szemben a lakók ellenszenve. Sőt, azóta egyszer sem hangzott el — vele kapcsolatban — bölcs, idős lakók szájából, hogy „hja, ezek a mai fiatalok". Az is tény, hogy a minap D-né kitárt liftajtóval várta az iskolából hazatérő Gyurkát. AGÓCS VILMOS A tizenévesek korcsoportjának egyik — mondhatnám — reprezentáns képviselője Gyurka, a hatodik emeleten lakó szomszéd egyszem fia. Nyakigláb, nyurga gyerek, annyi hajjal megáldva, hogy két korosabb „ürge" (az ő kifejezése) nyugodtan megosztozhatna rajta, és még maradna is bőven. Kopott farmerja pattanásig feszül hosszú lábain, amint Sammy Davis junior elegáns, könynyed tánclépteivel végigvonul a ház előtt. Szülei a legmodernebb pedagógiai módszerekkel formálják a fiú jellemét — a házbeliek szerint a siker leghalványabb reménye nélkül. Ebből talán már nyilvánvaló is, hogy a házbeliek túlnyomó többsége legalább egyszer (de a zöme többször is) szentül megfogadta, hogy Gyurká nak a kiviiágítatlan lépcsőházban (a villany égőket a hétvégi házak és a kerttulaj donosok időről-időre kicsavarják és elviszik) lekever egy rettenetesen nagy nyaklevest. Ez persze a legkevésbé sem vall Makarenko nevelési módszereinek megértéséről, de az érdekelt lakóknak ez a tudománytalan cselekedet igen nagy lelki megkönnyebbülést jelentene. Azt nem lehetne állítani, hogy a szülők alkalmazta módszerek okozták, de tény, hogy a srác — hogy úgy mondjam — kicsit elkanászosodott. Angyali arccal tör borsot a ház lakóinak orra alá, s ebben a tekintetben a házban lakó suhancok eszmei vezérének a szerepét tölti be. A lakók morognak, tiltakoznak — eredménytelenül. Gyurka szülei mereven elutasítanak minden nevelési intervenciót, mint tudománytalan beavatkozást, ami lényegében csak zavarná az általuk kidolgozott és következetesen alkalmazott koncepciót. hosszú botokkal szurkálva, a végtelenségig felingerelték a szegény párát. A ház előtt örködö fiú jelezte, hogy közeledik valaki. Erre a srácok egy pillanat alatt szétszéledtek s biztos helyekről lesték a hatást. Ez nem is maradt el. Az áldozat véletlenül a kilencedik emeleten lakó D-né volt, aki a házban olyan sajtóközpont-félének számít. Saját bevallása szerint életében először nem tudott szóhoz jutni, amikor a felvonót kinyitva, egy vicsorgó, tarka tigris ugrott neki, s veszett morgással zúgott el mellette. Gyurka szülei példás figyelemmel hallgatták végig D-né panaszait és megígérték, hogy Gyurkának megmagyarázzák tettének helytelenségét és levonják a megfelelő konzekvenciót. D-né ugyan csak sejtette, mi az a konzekvenció, s jobban szerette volna, ha Gyurka kap néhány kiadós nyaklevest, de ez az óhaja természetesen teljesítetlen maradt. Ilyen légkörben teltek-múltak a napok a kies bérházban, amikor, egy látszólag jelentéktelen eseménnyel a fejlemények új irányt kaptak. Gyurka szülei, az általuk alkalmazott pedagógiai módszereket alátámasztva, sztereó magnós rádiót vásároltak a fiuknak. Természetesen japán gyártmányú és természetesen a Tuzexban. Áz eddigi gya korlattól eltérően, a lakók helyeslően bólogattak a műszaki csoda láttán, abban reménykedve, hogy ez elvonja a fiú figyelmét róluk, lakókról. Tényleg, a következő hetek-hónapok azt bizonyították, hogy mindennél fontosabb a magnózás Gyurka számára. Lehet, szülei is megkönnyebbültek, hogy elfogytak a fiú „kilengéseivel" kapcsolatos panaszok a lakók részéről, mert azért egy bömbölő magnó még mindig jobb, mint egy veszett kutya a felvonóban, vagy a postaláda zárnyílásába beletört drótdarab. Gyurka azonban nem az az ember (palánta), akinek a tettei csak egy sikban mozognak. A lakók egy idő után észrevették, hogy a fiú magnó nélkül jár-kel. A szülőknek is szemet szúrt, hogy nem látják a méregdrága masinát. Szóvá is tették. Gyurka nemes egyszerűséggel válaszolt : —- Ja ... a magnó? Az most nincs nálam. A szülők meglepődve pillantottak egymásra: Gyanítani lehet azonban, hogy Gyurka ezekből a tudomány kontra konzervativizmus vitából egy szemernyit sem érzékel, és több mint valószínű, ha érzékelné, sem sokat törődne vele, s még arra sem figyel oda, amikor a lakók, reménytelenül, kézlegyintve csak ennyit mondanak: Ezek a mai fiatalok,... hogy mi lesz ezekből ? ... Gyurka tehát nyugodtan éli a maga kis világát, amelynek megvannak az eseményei. Igaz, hogy ezek adják a legtöbb okot a vitára a lakók között, ami a modern nevelési módszereket illeti. Ezekből az eseményekből talán meg lehetne említeni egyet-kettőt... Gyurka kedvenc szórakozásai közé tartozik például, hogy látszólagos unalommal álldogál a felvonó előtt. Ha látja, hogy a házhoz közeledik valamelyik lakó, lehetőleg olyan valaki, akinek mind a két keze tele van csomagokkal és táskákkal, Gyurka barátságos hangon sürgeti, tessék csak sietni, addig visszatartom a liftet. S tényleg, ott áll a felvonó ajtajában, tárva tartva azt. S amikor a lihegő lakó pár lépésnyire van a felvonótól, Gyurka hirtelen becsapja az ajtót és egyedül liftezik fel a tizedik emeletre. Ugyancsak az ő nevéhez fűződik a közelmúlt egyik nagy „dobása". Néhány hasonló korú sráccal fogtak valahol egy kóbor kutyát, bezárták a felvonóba, s 23