A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-08-13 / 33. szám

Tárgyak és történelem umban is megtalálható) míves kikepzett edényeknek a használatát ismerik. A sütöedények külön csoportját képezik a libasütők. Abban térnek el az előző edényfajtáktól, hogy ezeket általában nem tésztafélék, hanem húsok sütésére használták. Ezek az edények egyik vége kiöntő nyílással van ellátva. Innen ered az elnevezésük is: libasütő. A zsiradék leöntésére szolgáló kiöntöcsücsök ugyanis úgy hat, mintha az edényben sülő liba nyakának formázták volna ki. Az edény peremét általában ujjbenyomatokkal díszített abronccsal erősítették meg, s hogy élettartamukat meghosszabbítsák, rendszerint még használatuk előtt megdrótoztatták. A sütőedények — említettük már — általában a lapos edények csoportjában tartoznak. A lapos és magas edények között azonban nem szabhatunk éles határt. Vannak olyan edények, amelyek külső jegyeik alapján az egyik, készítésmódjukat tekintve a másik csoportba sorolhatók. Tipikus példája ennek a fentebb leírt libasütö. Ezt úgy készítették, hogy a fazekaskorongon magas korsóformát alakítottak ki. Ezt Kettévágva kapták a sütöedény alapformáját. Az edény kiöntöcsücskét a „korsó" nyaka alkotta. Formáját, használatát tekintve tehát lapos edény, készítés szempontjából azonban a fazekasmesterek a magas edények közé sorolják. szanyi maria SÜTŐEDÉNYEK A használati nepi kerámiát a külső formai jegyei alapján két nagy csoportra oszthatjuk: az álló, vagy magas- es a lapos edényekre. A két csoport valamelyikébe minden edény besorolható, s ezen belül kínálkozik a további, funkció szerinti elosztás. Általában a magas edények csoportjába tartoznak a főző, tároló és ivóedények (fazekak, köcsögök, kancsók, stb.), a lapos edényekhez a tálalóedények (tálak, tányérok) és a különbözö sütöalkalmatosságok (libasütök, kalácssütök, stb.). A galántai Járási Honismereti Múzeum kerámia-gyűjteményében szép számmal találhatók a lapos edények csoportjába tartozó sütőedények. Ezek közül — díszítés tekintetében — a legváltozatosabbak a kuglófsütök. Az ünnepi alkalomra sütött kalácsnak szép formát biztosított az edény falának bordázata. A különféle szertartásos alkalmaknak, mint a lakodalom, keresztelő, stb. a népi hagyományokban megvoltak a maguk ételei. Ezek az ételek, amelyeknek forma, vagy készítesmód tekintetében mágikus erőt tulajdonítottak, még akkor is eJmaradhatatlanok voltak, amikor már a nép nem ismerte eredeti jelentőségüket. Formájuk szerint ide sorolhatjuk a lakodalmaknál elmaradhatatlan baba formájú kalácsot, a tavaszi ünnepek bárány-kalácsait, % vagy a cserépből készült hal formájú edényben sütött tésztafélét. Ma már senki sem emlékszik ezek eredeti funkciójára, az is csak esetleges, ha ezeknek (a galántai múze-