A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-08-08 / 32. szám

Robot-romantika A görkorcsolya és gördeszka után az idén a rendkívül erős konstrukciójú terepjáró kerékpár divatja hódít a tizenévesek körében. Az üvegrost szálakkal megerősített, S az átlagosnál szélesebb gumikerekekkel, állvánnyal, küllővel megépített kerékpár „lovasai" nemcsak a rendkívüli terep nehézségeivel képesek megküzdeni, hanem látványos produkcióikkal jól el is szórakoztatják a hirtelenében összeverődött közönséget. Az új hobbi merész hősei egy-egy domboldalról vagy emelkedő pályáról nekilendülve „felugranak" a magasba, hogy aztán nagyot repülve érjenek földet. Alberto / , » Lattuada I flf olasz V >K filmrendező ^^m ^ • nemcsak arról v^Bk, Mt jUHF hogy sok ^Kr ^flgp ismert filmet ^flw J . T így például a Maffia parancsára, ^EYTx^p^^^gP f a Mandragóra, és a Jöjjön • el egy kávéra ^fl imű alkotásokat, V '^SHtt' \ hanem arról is, ^^^BjL \ hogy sok szép ^jk fiatal lány Y^^^^^MK^W nála kezdte \ \ pályafutását. \ \ ilvana Mangano, J Anouk Aimée, Catherine Spaak, Nastassja Kinski neki köszönheti első filmszerepét. Lattuada most új sztárt avatott Clio Goldsmith személyében, aki A tücsök cimű filmjében játszotta a főszerepet, és alakításával a velencei biennálén a legjobb színésznő címet nyerte el. „Öt esztendős voltam, amikor édesapám meghalt. Igy már java legénykoromban nyolcvanéves nagyapám magyarázta el ne kern, mutatta meg: hogyan is kell hordót készíteni. Csináltam is én pontról pontra aszerint, ahogy mutatta. Csináltam, de még a nyolcadik munkám se volt tökéletes. Ellen ben a tizediket a hires kádár-mester, Urbán bácsi már magához vette és eladta. Mikor aztán ö kiöregedett, megszűnt dolgozni, egyre-másra küldte hozzám a megrendelő ket. Volt esztendő, hogy 40-50 hordót is megcsináltam és a munka mellett még a földön is dolgoztam. A jó hordóhoz tölgyfa kell, a még jobbhoz eperfa, ellenben ezen utóbbi nagyon ritka madár, így hát többnyire tölgyfával dolgoz tam. Úgy kezdődik a munka, hogy a fát elhasogatjuk, „pacokra": körbe-körbe ara szónként. Ha rendesen, szépen hasad, akkor minden pacokból van négy donga. A dongákat kívülről gyaluval szépen meghántolom, belülről pedig görbe késsel kiveszem a hasát — ovális alakban. Mikor kész, kirakom az udvarra száradni, szépen keresztbe tízet, tízet, hogy levegőzzön. Mindezt a munkát tavasszal végzem. Egész nyáron szárad a fa, aztán ősszel mádli (forma) után összegyalu lom a széleit. Mikor kész a gyalulás, akkor megállítom az abroncsokat. A százötven literes hordónak például hetven centi átmérőjű abroncsot keresek. Ezt követi a tüzelés. Gerjesztőkből drótkosárba fatüzet rakok, bete szem a „hordóba". És várok. Ilyenkor ráérek leülni egy farönkre, rágyújtani egy cigire, szusszanni egyet. De közbe-közbe tapoga torn, ha már elég a fa meg az abroncs, akkor kezdem csavarni az abroncsokat Megfordítom és ugyanazt megcsinálom a másik oldaláról is. Ahol engedett az abroncs srófja ott ütöttem, ütöttem meg ütöttem és így szépen, lassan kezdett púposodni. Ütni és ütni meg ütni kell a hordót, mindig csak ütni és közben úgy összeállnak a dongák, hogy meg se látni, hol vannak összepárosítva. És közben az ember szeme előtt ott villog, parázslik, ékesedik a tüz: meg is viselte a tűz a látásomat, szemüveg nélkül ma már nem boldogulok. Szóval, miután mindezzel készen vagyok beleöntök a hordóba egy fél veder hideg vizet és forgatom, görgetem a hordót a földön. Ezzel edződik a fa és többé nem tágul széjjel. No, ezek után a kalodaszéken szépen egyformára elvágtam a dongákat. A másik kalodaszéken meg a csínjázóval kivágtam a feneknek egy kis vájúcskát, vagy egy centi mélyet. De nagyon pontosan kellett ám ezt csinálni, akárcsak minden percnyi mozzanatát a hordókészítésnek, mert elég egy hajszálnyi hiba és oda a hordónak, nem állhattam oda a megrendelő elé. A fenék készítése különösen huncut munka volt. Ha tág volt a vályúcska, akkor csorgott a hordó, ha szük, kicsi, nem ment bele a fenéklap. Ha ezzel is kész voltam, következett az összegyalulás, majd azután a szinelés, szinelő gyaluval. Takarosan megcsináltam, hogy az annak rendje és módja szerint mutasson is, majd leütöttem az abroncsokat és a hordó nem esett széjjel, a fenek megtartotta. Ez volt a próba: tart-e a hordó abroncsok nélkül is?.. Utána visszatettem három-három abroncsot, bevasaltam két nyitszöggel, kifúrtam és kész volt a hordó. Hát így kell hordót készíteni: gondosan, szépen, pontosan, türelemmel, szeretettel. Nem szabad munka közben az időt hajszolni, kergetni, mert csak a hordó látja kárát. Hetvenkilenc esztendős vagyok, megcsináltam életemben vagy ezerötszáz darab hordót. A legnagyobb háromszáz literes, a legkisebb egy (1) liter volt. Ennek az volt mérete mellett az érdekessége, hogy eperfából készült, három feneke volt, és ha jobbra fordítottam a csapot piros, ha balra fehér bor folyt belőle. A hordóimra akár magam is ráüthettem a hitelesítő mértéket. Ha százötven litereset rendeltek, tudtam, hogy mínusz vagy plusz két liternél nem lehet nagyobb az eltérés, de volt rá eset, hogy alig egy liter híjjá volt a százötvennek. Hogy mennyi idő alatt készült el egy hordó? ... Fiatal koromban, ha reggel napkeltekor felkeltem délre már kész volt egy hordó. Egészen ötven-ötvenöt éves koromig így volt. Aztán már kezdett apadni az erőm, az utóbbi években két nap csináltam meg három hordót. Most meg már jóformán nem is dolgozom. A fiam — aki szintén tudja a mesterség fortélyait, néha-néha dolgozik is — azt mondja, nem enged dolgozni, pihennem kell, dolgoztam már eleget életemben. Persze, hiányzik nagyon a munka, de igaza van, nem bírom én már ütni, ütni meg ütni a hordót: erős, izmos kezek kellenek ahhoz. Meg szeretni kell, amit csinál az ember, anélkül kár is nekikezdeni. Akár hordókészítés, akár egyéb fajta munkához. Meg osztán azt mondom én magának: amely ember nem örül a munkájának, az nem munka. S én büszkén mondhatom, mindig örültem a munkámnak. A munka meg ez az öröm éltetett, tán még e szép kort is ennek köszönhetem. Igaz, harminchat éve alkohol néven nevezendő ital nem ment le a torkomon. Mert a tisztességesen végzett munka mindig józan fejet követel s és mindig adtam arra, hogy ami a kezem alól kikerül, annak örökkön becsülete legyen." Elmondta: kiss lajos, Abara (Oborín) Lejegyezte és fényképezte: zolczer jános 9