A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-08-08 / 32. szám

Innen-onnan Hallottukolvastukláttuk FILM Amerika, ma Kegyetlen, hátborzongató filmet láttam a Vajdaság székvárosában, Újvidéken. Ahol nincsenek sztárok, színészek, hanem egyszerűen az Egyesült Államok lakói a szereplők. Hátborzongató volt a film, mert a néző szüntelen azt érezhette: de jó, hogy Európában ül most moziban és nem valahol az Államokban. Az Államokban, ahol van kutyákat kiszolgáló vöröslámpás ház és állat-szálloda, ahol van szuper disco és férfi sztriptíz, ahol New York szuper gazdag negyede alatt, a föld mélyén a csatornákban kétes elemek patkányt húztak nyársra és faltak föl, ahol az üzletben a colt mellett golyószórót, géppuskát, gránátokat árulnak s a család hétvégi szórakozása ezen öldöklő „szerszámok" elsütögetése, ahol sosem tudni mikor kire és miért lőnek, ahol villamos székben végzik ki a halálraítélteket és ... És ezt a kivégzést a film aprólékosan be is mutatta. De a hátborzongató élményhez ez a villamosszék-jelenet már csak ráadás volt. Mert maga az egész, a néző szeme elé tárt világ volt hátborzongató, félelmetes, kegyetlen, kiábrándító. Persze, tudom, nem szólt a film egy távoli, hangulatos vidék kedves farmjának életéről, nem szólt a film egy békés kisváros hangulatáról, mert kétség kívül ilyen is van, tudom. De még ha szólt is volna, mi lett volna ahhoz képest, amiről ténylegesen szólt. És az is lehet, célzatosan nem szólt ezekről. Talán azért nem. mert a kedves farm és a békés kisváros ma már nem jellemző Amerikára . ..?! Ök tudják, hiszen amerikai „gyártmány" volt ez a jó másfél óra, amely a korlátlan lehetőségek országáról épp e korlátlan lehetőségek — kegyetlenségek — fonákságait mutatta be -zolczer-KÖNYV Az idő lovai „Az idő ma is a legelvontabb, legabsztraktabb létezési forma, hiszen a teret beláthatjuk, az anyagot realizálhatjuk, de az időt csak elkép zelhetjük és áttételesen érzékelhetjük: a múlt, jövő folyamatában. A titokzatos, egydimenziós idő egyirányú és visszafordíthatatlan s örök jele az egymásutániságnak s emberi viszonylatban a mulandóságnak." Az idő lovai, ez a versantológia, amelyet a Kozmosz Tornai József szerkesztésében „A világirodalom gyöngyszemei" sorozatban adott ki az egyedülvaló időről szól. Az időről, amely valamilyen formában benne él a világlírában, az egyedi költői vállalkozásokban és a népek költészetében egyaránt. „Nincs meghatározóbb és meghatározhatatlanabb ellenségünk, közegünk, barátunk, sorsunk, csodánk az időnél. Folyton elörehalad-e vagy visszatér, körbejár? Egyáltalán: van-e? Ezek az ősi és modern kérdések mozgatják a tudományt, filozófiát. És természetesen a költészetet. Valójában nincs egyetlen verse sem a világnak, amely valahogyan, légkörében legalább, ne az időről beszélne" — írja Tornai József rövid bevezetőjében. Éppen ezért volt kétséges vállalkozás ez a könyv. Kétséges, mert a világlíra hatalmas anyagából kellett sűríteni s nem bizonyos, hogy ez az esszencia a legjobb, legizgatóbb, de mindenesetre különleges. Közel háromszáz kői tő, magyarok és idegenek vallanak e kötet ben a tapasztalati, metafizikai, a belső, lelki időről vagy akár a biológiai, az embert felfaló, megcsúfoló időről. Ebben a hatalmas misztériumban ott lappang a rettenet és a rezignáció, ott bujkál a bölcsesség és a belátás, a változtathatatlan elleni hiábavaló küzdelem megértése, de ott van a lázadás szikrája-lángja is. Az antológia versei többségükben megreftdítöek, mert a „nagy" ver sek sorába tartoznak, s az emberi élet célját kutatják az idő és időtlenség örökkévalóságában. Nekem külön örömet jelent, hogy itt található az elhunyt Simon Istvánnak talán legmegrázóbb verse a „Rapszódia az időről." Ebben írja a költö: „Fölnéztem az égre /egyszer Théba király-sírjánál;/ egy felhő sem volt, mint ötezer éve —/s ez a der mesztö élmény vagy hasonlat/ az időről képet újra kínál:/ az emberre mint zord egérfogó csap." Különben a kötetben két szlovákiai magyar vers is található. Varga Imre: „Levél" és Gál Sándor: „Kívánság téli délelőtt" című poémája. (dénes) KIÁLLÍTÁS Nikolaj Fed'kovic . képei A Kassán (Kosice) élő és dolgozó, fiatal — harminchat éves — ukrán nemzetiségű festőművész képeit június 4-töl 28-ig tekinthettük meg a Fiatalok Galériájában, s egy kicsit sem túlzok, ha azt állítom, hogy Nikolaj Fed'kovic első bratislavai kiállítása a meglepetés erejével hatott a közönségre: hogyan lehetséges, hogy mindeddig nem ismertük — nem ismerhettük, hiszen egyetlen korábbi tárlaton sem találkoztunk a müveivel! —, holott a most kiállított alkotásai kiforrott, érett, s mindenekelőtt eredeti, senkihez sem hasonlítható és senkivel sem mérhető, vérbeli alkotóművészről beszélnek, aki tudatosan és bátran kísérietezik, egyéni utakat keres. Ami a kiállításon a legelőször szemünkbe tűnt, s mi tagadás, meg is hökkentett bennünket: rendkívül hangulatos, sokszor szinte kedélyes, sajátos atmoszférájú, színekben gazdag festményein Fed'kovic nem csupán a térbeliséget tudja érzékeltetni, hanem — s ez véleményem szerint egyedülálló jelenség mai képzőművészetünkben — az időbeliséget is, a történések egymásutániságát: vásznain nemcsak a jelenlegi, a pillanatnyilag létező jelenik meg, hanem — ezzel párhuzamosan, a kompozíció szerves részeként — az is, ami elmúlt vagy ami még sohasem volt, ami majd csak lesz. A különböző idősíkoknak ez az egyidejű ábrázolása lehet az oka annak, hogy képei néha túlzsúfoltnak tűnnek, legtöbb alkotásán azonban korántsem a túlzsúfoltság dominál, hanem a mindent elárasztó és a gyermekcipőtől kezdve a kávéházi vendégeken keresztül egészen a világot változtató építkezésekig mindent felemelő, művészetté avató líraiság, amely — mint Fedkovic művészete is tanúsítja — rendkívül termékeny lehet, ennek ellenére meglehetősen ritka jelenség napjaink képzőművészeté-TELEVÍZIÓ Jövőnk titkai — Dr. Czeizei Endre műsora Az MTV az utóbbi időben folyamatosan kiértékeli az általa sugárzott műsorok fogad tatását, közönségvisszhangját. Ezen értéke lés szerint az utóbbi hetek egyik legmagasabb nézettségi arányát, illetve tetszésindexét Czeizei Endre legújabb sorozata érte el, ékes bizonyítékául annak, hogy a tudomá nyos-ismeretterjesztö műsorok iránt nagy mértékben megnőtt az érdeklődés, mégha a legmagasabb nézőszámot nem is az ilyen jellegű műsorok érik el leggyakrabban. Gon dolom, ez a siker ez esetben nemcsak műsor jellegének, hanem az előadó szemi lyes varázsának is szól. A műsor témájával olyan vonzást gyakorolt amelyet családban, közösségben gondolko dó ember nehezen kerülhetett volna meg. Hisz Czeizei Endre olyan kérdéseket vet fel és ad, illetve keres rájuk választ, amelyei szinte mindenkit (ha nem mindenkit) érinte nek. Emellett elemzései, tényei, gondolata méltán tartanak számot a társadalomtudo mányok odafigyelésére, elemző jelenlétéri azon túl is, hogy az előadó elsősorban az orvostudós szemével közelít a felvetett kér désekhez. Előadássorozata épp azért jelen tös és figyelemreméltó vállalkozás, mert megtalálta témájában a széleskörű társadalomtudományi elemzéshez, a komplex vizsgálathoz vezető szálakat. Az emberi sors alakításának lehetőségeit és jövőjét így a lehető legszélesebb összefüggéseiben tárja: elénk, miközben mindnyájunk érdekeltségét és felelősségünket hangsúlyozza. Ezen túl azonban kötelességünkre is figyelmeztet, arra ugyanis, hogy nem hagyhatjuk figyelmen kívül azokat az orvostudományi és társadalmi követelményeket, amelyek testi és lelki-szellemi higiéniánk megvalósításának etikus lehetőségeit hivatottak előmozdítani. A mondottakat látszik bizonyítani maga a műsor szerkezete is, amely lehetővé tette a felvetett témák szociológiai, szociálpolitikai és orvosetikai megvitatását, az előadásokat követő kerekasztal-beszélgetéseken, amelyeken érvek és ellenérvek felvetésével igyekeztek a műsor résztvevői irányt szabni a vitakérdéseknek, tisztázni a szándékokat és lehetőségeket, illetve a meglevő (nem is kevés) ellentmondást. A műsorral kapcsolatban talán nem fölösleges megjegyezni, hogy épp a napokban került könyvesboltjainkba Czeizei Endre immár harmadik kiadását megért könyve, a „Születésünk titkai", amely előző — magának nem kisebb sikert elkönyvelő — sorozatának anyagát foglalja .össze. Mostani sorozata, az itt megvalósított ötlet folytatását, a téma kibővítését, szélesebb megalapozását jelentette. Himmler György Columbo hadnagyot (Peter Falk) jól ismerjük a tévé képernyőjéről. Ö azonban filmszerepet is vállalt. A legutóbbi. All the Marbles című filmjében két szépség küzd a szerelméért. Mint a képen is látható, Columbo saját kezűleg irányítja a hölgyeket, hogyan küzdhessenek meg érte sikeresebben. A hölgyek a catsh-askarsh-cant, azaz a fogd-ahol-éred harcmodort választották. A Freie Welt című lap munkatársa szerint 1981 legnépszerűbb szovjet színésznője a huszonhat éves Jevgenyija Szimonova lesz. A fiatal és sokoldalú művésznő, aki a Vahtangov Színházban tanulta ki a mesterséget s a Mojszejev-együttesben a balett tudományát, nemcsak a színpadon, a vásznon is sok emlékezetes figurát alakított már. Jelenleg Csehov Sirályának női főszerepét játsza a moszkvai Majakovszkij Színházban, s nem rég fejezte.be a kiváló szovjet rendező, Zarhi irányítása alatt legújabb filmjének forgatását. A Huszonhat nap Dosztojevszkij életéből című filmben a költö második feleségének, az emancipált és áldozatkész Anna Sznyitnikinának alakját személyesiti meg (a képen). Szudán északi részén, a Núbiai sivatag közepén, a fontos karavánutak mentén ilyen egyszerű, de hatásos sivatagi mentő állomásokat építettek. Egy-egy állomás egymástól való távolsága huszonöt kilométer. ben. Nikolaj Fed'kovic bemutatkozj kiállítása elsősorban arról győzött meg bennünket, hogy a realista festészet lehetőségei egyáltalán nincsenek kimerítve. Varga Erzsébet