A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-08-01 / 31. szám

A Csemadok életéből AZ ESZTENDŐ MINDEN NAPJÁN... Az jutott eszembe, hogy a nagy, országos kulturális rendezvények a magasba törő hegyóriásokhoz hasonlítanak, amelyeket megcsodálva nem vesszük észre a kisebb hegyeket és dombokat Pedig ezekből a kis hegyekből, dombokból nőnek ki a látható és méltányolható hegyóriások. Kulturális életünkben sincs ez másképp. Gondoljunk csak szövetségünk járási szerveire és helyi szervezeteire, amelyek a lehetőségekhez mérten egész szövetségünk programjával összhangban határozzák meg tennivalójukat. Annyit vállalnak a munkából, amennyit képesek elvégezni a járási népművelési és népművészeti szakbizottságok s ezek különböző albizottságai. A már majdnem hetvenötezer fős tagságunkat a rendezvények sokasága tartja össze. Több ezer azoknak a száma, akik lelkesen végzik ezt a munkát, vagy úgy, mint a közösségek vezetői, vagy úgy, mint e közösségek hangyaszorgalmú tagjai. Az idén különösen sok jött össze az országos rendezvényekből, igy alkalmunk nyílt arra, hogy mögöttük észrevegyük az egy-egy községben, kis városban végzett „jelentéktelennek" látszó munkát. Hogyan is kezdődött? Ugyanúgy, ahogy évekkel ezelőtt. Jöttek az irodalmi színpadok, a felnőtt színjátszó csoportok, a vers- és prózamondók legjobbjai Komáromba, a Jókai-napokra. Jöttek lelkesedéssel, és azzal a reménnyel, hogy az idei Jókai-napok színvonala magasabb lesz, mint a korábbi éveké. Jobb lesz a válogatás a versek és prózai szövegek tekintetében, a darabválasztás és az irodalmi színpadi összeállítás is igényesebb lesz, s a Komárom és Komárom-környéki községek is érdeklődőbbek lesznek. A várakozásnak meg is felelt minden. A Jókai-napok most is szivet-le/ket melegitően vetettek jó fényt tanulóinkra és felnőtt műkedvelőinkre, egész kulturális mozgalmunkra. Valahányszor Jókai-napokat ünnepelünk, annyiszor ünnepeljük vele együtt anyanyelvi iskoláinkat, amelyek a Jókai-napok derék szereplőit nevetik nekünk. Igen, ez az eseménysorozat elválaszthatatlan a iskoláink lététől, egyik feltételezi a másikat. Ugyanúgy a már szintén köztudatban élő Dunamenti Tavasz, amely gyermekszínjátszó-mozgalmunk fóruma. Dunaszerdahely adott helyet e további rangos kulturális seregszemlének: a színjátszóknak, a bábosoknak, valamint a vers- és prózamondóknak. Fesztivál volt ez is a javából. A magyar tanítási nyelvű iskolák fölismerték, hogy a gyermekszínjátszás, a bábozás gazdagítja a tanulók lelkivilágát. Ennek tudható be, hogy örvendetesen gyarapodik a csoportok száma. Persze jó lenne, ha még több iskola ismerné föl a Dunamenti Tavasz jelentőségét, jelenünket és holnapunkat illetően, s a legmesszebbmenőkig tanúsítanának megértést azoknak a pedagógusoknak a munkája iránt, akik szabad idejükben a tanulókkal foglalkoznak, közösségi munkára nevelik őket. Az idei Dunamenti Tavasz megmutatta, hogy évről-évre nagyot tépünk előre, s gyermekszínjátszó-mozgalmunknak szép jövője van. A Kodály-napok országos énekkari verseny tulajdonképpeni színvonalát is a „lenti" munka határozza meg. A Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának nyilvánvaló hatására egymás után alakultak Dél-Szlovákiában kórusok. Kulturális életünk egén a körül-Itelül hatvan kórus mint egy-egy fénylő csillag. Kisugárzó hatásuk kétségtelen. Közülük csak tizennégy jutott el a háromévenként ismétlődő rangos versenyre, s ez a tizennégy énekkar megnyugtatóan meg is határozta a galántai Kodály-napok rangját Az erős mezőnyben nem volt könnyű helyezést elérni, s a különösen kimagasló, erős kassai kórust, a Csermelyt már másodszor nem tudta énekkar mégcsak megközelíteni sem. S ez csupán Havasi József karnagy érdeme ? Nem hinném. A szívvel-lélekkel együtt éneklő kórus valamennyi tagjáé. Karmesterükkel együtt élve, érezve mintha Havasi Józsefek tennének valamennyien! Jóleső érzés volt tapasztalni Ga/ántán kórusmozgalmunk dinamikus fejlődését. Az énekkarok és a daloskedvűek számának növekedését Két nap alatt több mint hétszáz énekkari tag időzött Ga/ántán, s dalolt is a lenyűgöző hatású egyesített kórusban. Tovább kellene erősíteni a Kodály-napok tömegjellegét. Azon kellene tennünk, hogy még több legyen a Kodály-napokra érdemes kórus. Valahogy szerét kellene ejtenünk, hogy ne csak a karnagyok, de kórusmozgalmunk minden dalosa is részese legyen a Kodály-napoknak. Ha nem szereplőként, akkor tapasztalatot gyűjtő hallgatóként. Tudom, nem könnyű a megoldás, az anyagi szempontok sem mellékesek, mégis, gondolkodni kellene a megoldáson. Úgy lenne igazán kórusaink ünnepe Ga/ánta, ha valamennyi tagjának is ünnepe lehetne. Lehet, túlzás amit mondok, mert hiszen akkor szövetségünk minden országos rendezvényére hívnunk kellene minden érdekeltet. Én azonban csak az énekkarok esetében tartanám ezt jónak, azt a Kodály Zoltán-i szándékot támogatva, hogy énekeljünk egyre többet. Zseliz, Gombaszög és Kassa is kimagasló események színhelye szövetségünk országos rendezvényeinek sorában. A népművészeti fesztivál, akárcsak a Gombaszögi Országos Kulturális Ünnepély évről évre érdeklődéssel, népművészeti csoportjaink legjobbjai jutnak tovább Zselizről Gombaszögre. Zseliz amatőr népművészeti mozgalmunk tükre, néprajzi gyűjtésünk eredményeinek felmutatója, évenkénti alkalom csoportjaink helyzetének felmérésére, munkájuk értékelésére, erőmerítésre és tapasztalatszerzésre. Gombaszög nem is annyira a műsorával, mint inkább tömegjellegével hatásos. Ha kedvező az időjárás, a két napon 20—30 ezer ember is megfordul a gombaszögi tisztáson. A Csehszlovák Televízió már évek óta hatvanperces helyszíni közvetítést ad a nagyszabású kulturális ünnepélyről, szövetségünk legismertebb országos rendezvényéről. Akik a televízió képernyőjén nézték a gombaszögi szabadtéri színpad eseményeit, megelégedéssel fogadták, hogy a televízió az idén először magyarul is közvetítette a műsort. Úgy érzem, nem lenne teljes a kép, ha nem szólnék még legalább néhány szót a Kazinczy Nyelvművelő Napokról. Közhaszna, nyelvvédő szerepe fölbecsü/hetetlen. Nem véletlen, hogy pedagógusok, újságírók, írók, kulturális dolgozók körében egyre népszerűbb. A szervező és lebonyolító a CSEMADOK KB népművelési szakbizottságának nyelvi albizottsága. Évek óta hasznos munkát végez, s felhívja a figyelmet minden jelenségre, amely nyelvünk tisztaságát veszélyezteti. A rendezvények magas száma azt bizonyítja, hogy él ez a tömegszervezet, élni és hallatni akar magáról minden évszakban, az esztendő minden napján. Majdnem hetvenöt ezer fős seregének tisztségviselői, önkéntes kultúrmunkásainak ezrei éltetik nem kis örömünkre, nemzetiségi kulturális életünk ügyét szolgálva... MÁCS JÓZSEF ta, amely ezúttal valamivel zsúfoltabb volt a megszokottnál, hiszen másfél hónap leforgása alatt öt országos rendezvényre került sor. Talán ezzel is magyarázható, hogy a gombaszögi ünnepély az idén csak két napig tartott, holott az utóbbi esztendőkben megszokottá váltak a háromnapos eseménysorozatok. Elmaradtak a pénteki író-olvasó találkozók — ezek szükségességéről egyébként megoszlanak a vélemények —, s a rendezők mintha a szombat délelőtti műsorral takarékoskodtak volna. (Annál szomorúbb, hogy még igy sem sikerült közönséget biztosítani a Gyermekek gyermekeknek című összeálli-GOMBASZÖGI Cí Gombaszögön 1981. június 27-én és 28-án rendezték meg a csehszlovákiai magyar dolgozók XXVI. országos kulturális ünnepélyét, amelyen Juraj BuSa mérnöknek, az SZLKP KB tagjának, az SZSZK oktatási miniszterének vezetésével párt-és állami küldöttség is részt vett. Ott volt az ünnepélyen Rácz Olivér érdemes művész, a CSEMADOK KB alelnöke, Frantiáek Karas, az SZSZK Kulturális Minisztériuma népművészeti főosztályának vezetője, Ján Brondoá, a Kelet-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság elnöke, dr. György István, a CSEMADOK KB vezető titkára. Megjelent dr. Tatai József, a Magyar Népköztársaság bratislavai főkonzulja is. Az ünnepség a szovjet hősök pelsőci emlékművének megkoszorúzásával vette kezdetét. Ezután került sor Gombaszögön az ünnepi nagygyűlésre, amelyet Rácz Olivér nyitott meg. Utána Juraj Bu&a mondott ünnepi beszédet. Tolmácsolta a legfelsőbb párt-és állami szervek jókívánságait, majd a közelmúlt legfontosabb belpolitikai eseményeit — a CSKP XVI. kongresszusát és a képviselőtestületi választásokat — méltatta, s megemlékezett a CSKP megalakulásának 60. évfordulójáról. Az ünnepi beszédet követően dr. György István olvasta fel azt a levelet, amelyben a gombaszögi ünnepély résztvevői kifejezték támogatásukat a Szovjetunió és a többi szocialista ország következetes békepolitikája iránt. A gombaszögi kulturális ünnepéllyel lezárult a CSEMADOK KB tavaszi rendezvénysorozatáshoz.) Ugyanakkor valamivel zsúfoltabb lett a szombat délutáni és esti program. Az idén első alkalommal rendeztek a gombaszögi völgyben — az országos kulturális ünnepély keretében — néprajzi kiállítást; az érdeklődök a mátyusföldi és csallóközi parasztemberek ruháit nézhették meg és gyönyörködhettek a szebbnél szebb terítökben és hímzésekben. A szombat este fénypontja azonban kétségtelenül a Dalolj és táncolj velünk! című összeállítás volt, amelyet a Szlovák Televízió a második műsorban egyenes adásban közvetített. Ez a hangulatosan és pergő ritmusban szerkesztett montázs véleményem szerint híven tükrözte a Csehszlovákiában élő magyarok néptánchagyományait és népdalkincsét, ugyanakkor bebizonyította azt is, hogy amatőr népművészeti együtteseinknek nincs okuk a szégyenkezésre, munkájuk évről évre színvonalasabb. Nagy közönségsikere volt a bratislavai Dimitrovec folklóregyüttes és a budapesti Bihari Táncegyüttes műsorának; különösen a budapesti együttes férfitáncosai tetszettek, őket többször is visszatapsolták. Megoszlanak a vélemények arról, vajon Gombaszögre valók-e a színdarabok, vígjátékok vagy az operettek. A rendezők az idén is úgy döntöttek, hogy meghívják a MATESZ komáromi együttesét, amely a Szélestenyerű, Fejenagy és a többi tisztességesek cimu zenés komédiát adta elő a pódiumon. Maga a darab, Petőfi hires vígeposzának, a Helység kalapácsának meglehetősen „maiasitott" feldolgozása, őszintén szólva nem valami remeklés; mindenből egy kicsivel több van 6