A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-31 / 5. szám

rázta el türelmesen, hogy műszakváltás idején csupán egyetlen eladó és néhány tanonclány áll a pult mögött, akikre nem blzhat ilyen feladatot, ö pedig egyszerűen nem tud kiszolgálni is, csomagot is készíteni... Ha mindezt az illem szabályainak értelmében közli az ajándékcsomagot igénylő vásárlóval, akkor a sértett fél is minden bizonnyal megértőbb magatartást tanúsított volna. Végül hadd kerüljön ide egy dicséret is: „December tizenkettedikén téli csizmát vásároltam az áruház cipőosztályán. Tévedésből hatvan koronával túlfizettem az árut, a pénztárosnő azonban készséggel figyelmeztetett tévedésemre és visszaadta a pénzt. Kérem, részesítsék őt dicséretben." Ezúton közölhetem a nyilvánossággal: a részlegvezetők nem csupán dorgálást és prémiummegvonást, de dicséretet is osztanak. A fegyelmező intézkedéseknél sokkal szívesebben. •A panaszkönyvek szerepéről, gyakorlati hasznáról Járt Kostolansky mérnökkel, az SZSZK Belkereskedelmi Minisztériuma Ellenőrzési Osztályának igazgatójával beszélgetek. — Célunk természetesen az. hogy minél kevesebb összetűzésre kerüljön sor az eladók és a vásárlók között — mondja. — Ezért vezettük be a kereskedelmi dolgozók és a szolgáltatások kifogástalan színvonalának elismeréseként a rendkívüli jutalmakat. Igaz. a negyedévi jutalmat a kiskereskedelmi forgalom tervének teljesítéséért a kollektívák a múltban is megkapták; ám az új elvek szerint az elvégzett munka minőségének szigorúbb elbírálása az irányadó. A mennyiségi mutatók mellett fontos szempont lett a kiszolgálás minősége, az áruról való gondoskodás és a tisztaság megtartása is. Véleményünk szerint ezzel a panaszkönyvek aligha tanúskodhatnak jó munkáról. — A vásárlóközönségnek mit kell tudnia a panaszkönyvek használati jogáról? — A hivatalos számmal és pecséttel ellátott panaszkönyvnek mindenki számára látható és könnyen hozzáférhető helyen kell lennie. Minden egyes bejegyzéssel külön-külön foglalkozni kell, még akkor is, ha az esetleg névtelenül került a panaszkönyvbe. Az üzletvezető, illetve az ellenőrzési szervek feladata, hogy minden egyes panaszt kivizsgáljanak és az objektív valóságnak megfelelő következtetéseket vonjanak le belőle. A panaszkönyvek használatát csupán az ittas vagy részeg személyektől lehet megtagadni, különben minden vásárlónak szuverén joga, hogy bármikor írásban is hangot adjon az üzletben tapasztaltakkal kapcsolatos véleményének. — Vonatkozik ez az áruellátásban mutatkozó hiányosságokra, esetleg a forgalomba került áru minőségére is? — Természetesen, bár ez meglehetősen fogas kérdés. Áruforgalmi és bevételi mutatóink ugyanis egyre emelkednek, ami a lakosság vásárlókedvét bizonyítja, valamint azt is, hogy sok új termék kerül üzleteinkbe, ami az áruválasztékot is bőviti. Ezzel szemben ellenőreink viszonylag gyakran találnak a panaszkönyvekben bizonyos hiánycikkekre vonatkozó bosszús bejegyzéseket. Ezeket az észrevételeket rendre összesítjük és továbbítjuk, de a probléma megoldása már nem a belkereskedelem felelős irányítóinak vagy az áruházak igazgatóinak és az üzletvezetőknek rugalmatlanságán múlik, hanem a gyártási és szállítási gondok megoldásának ütemétől. Célunk, hogy áruhiány miatt minél kevesebb beírás kerüljön az üzletfalakon függő panaszkönyvekbe. •A pult mindkét oldalán emberek állnak ... Különböző hangulatú, különböző igényű emberek. Előfordulhat, hogy reggel — lehetőleg fejfájással — munkába siet valaki, ráadásul a buszsofőr is az orra előtt csapja be az ajtót, úgyhogy még dúl-fúl haragjában, amikor betoppan az üzietajtón ... És itt újabb bosszúság éri: nincs ketchup, pedig vacsorára spagettit főzött volna a legszívesebben. Az illető elégedetlenül rámordul az elárusítónőre, aki viszont jó kedvében van és „veszi a lapot". Azt ajánlja, hogy az olasz konyha remeke helyett, talán a mákosnudli is megteszi. Ezzel máris kész a hadihelyzet, vita kerekedik, esetleg előkerül a panaszkönyv ... Viszont ha a vacsoraajánlat helyett az elárusítónő inkább azt mondta volna, hogy holnapután friss áru érkezik s talán a ketchup sem hiányzik majd a szállítmányból, akkor aligha tör volna ki a szópárbaj... De ez csak egy példa volt a sok közül. Hazánkban alapelv, hogy a fogyasztónak joga van a bírálatra, különben aligha lennének kiküszöbölhetők a kereskedelemben tapasztalható fogyatékosságok. Épp ilyen fontos szempont viszont, hogy a bírálatnak is indokoltnak, igaznak s higgadtnak kell lennie. A panaszkönyv, ez az üzletfalon függő, közkézen forgó bestseller csak így szolgálhatja mind a vásárlók, mind a kereskedelmi dolgozók érdekeit. MIKLÓSI PETER GYÖKERES GYÖRGY FELVÉTELE Hétvégi levél Nemrég olvastam egy jelentést, amely Dél-Szlovákiának, illetve a nemzetiségek lakta területeknek a XV. kongreszszus utáni gazdasági és kulturális fejlődésével foglalkozik. A jelentés érdekes adatokat tartalmaz. így például megállapítja. hogy a nyugat-szlovákiai kerületben ma 15 299 korona az egy hektárra számított átlagos bruttó termelési érték. A dunaszerdahelyi járásban ez 21 068 korona, míg 1970-ben még csak 13 583 korona volt. A komáromi járásban pedig 17 258 korona, tehát itt is meghaladja a kerületi átlagot. Hasonlóan szép eredményeket mutathat fel a többi dél-szlovákiai járás is. ahol az egy hektárra jutó állatállomány is eléri vagy meghaladja az országos átlagot. Az életszínvonal emelkedésének egyik fő mutatója a lakosság vásárlóképessége. Míg ez országos átlagban 1970 óra 159 százalék, a nagy kürtösi járásban 196.3 százalék, az érsekújvári járásban pedig 170 százalék, és a többi dél-szlovákiai járásban is meghaladta az országos átlagot. 197-0-ben még jelentős lemaradás mutatkozott ezekben a járásokban, a lakosság személygépkocsi-ellátottságát tekintve, ma viszont az állomány növekedésének üteme nagyobb az országos átlagnál. Szlovákiában átlag 19 lakosra. Dél-Szlovákia járásaiban viszont minden 9—15 lakosra, a dunaszerdahelyi járásban 11. a komáromiban 9. a lévaiban, a losonciban. a rimaszombatiban, a nagykürtösiben 10. a rozsnyói járásban pedig 11 lakosra jut egy személyautó. Lényegesen javult az emberek lakásellátottsága is. így pl. 1971—1980 között az érsekújvári járásban 9521, a komáromi, a losonci és a tőketerebesi járásban átlag 5—6 ezer lakás épült, s a lakásépítésnek ez az üteme a 7. ötéves tervidőszakában is folytatódik. Mindezek a tények azt jelentik. hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja egész gyakorlatában következetesen érvényesítette azt az elvet, miszerint a nemzetiségi kérdés marxista—leninista megoldását elsősorban a különböző nemzetek és nemzetiségek gazdasági fejlődésével lehet biztosítani. Ez a fejlődés kéz a kézben halad a politikai egyenjogúság kiteljesedésével, a közügyek intézésében való aktív, alkotó részvétel mértékének növekedésével. Csakis ezeken az alapokon fejlődhet állandóan a nemzetek és nemzetiségek általános kulturális színvonala és sajátos nemzetiségi kultúrája is. Ennek a hatalmas fejlődésnek tanúi ma Dél-Szlovákia falvai és városai, ahol az ipari létesítmények. kultúrházak, iskolák, óvodák, bölcsődék. egészségügyi intézmények kiterjedt hálózata mellett soha nem látott mennyiségben épülnek ma is állami és szövetkezeti lakások, s nem utolsósorban családi házak, amelyeknek sokasága impozáns látványt nyújt, bizonyítékaiként annak a hatalmas fejlődésnek, amelyet a felszabadulás, de különösen a nagyüzemi mezőgazdasági termelésre való áttérés óta értek el falvaink dolgozói. Érdemes elgondolkodni és összevetni a valamikori zsellérek és a tengődő, a végrehajtóktól rettegő kisparasztok világát mindazzal, amit ma látunk fahiainkon. Érdemes elgondolkodni azon. hogy mi az. ami ezt a fejlődést lehetővé tette. Már csak azért is. mert gyakran találkozni olyan, enyhén szólva apolitikus gondolkodású emberekkel, akik különböző alkalmakkor a szocializmus építésében elért sikereket, azt a hatalmas fejlődést, amelynek felszabadulásunk óta tanúi vagyunk. leegyszerűsítik és úgy vélik, hogy mindez csupán a tudományos-műszaki haladásnak köszönhető. E vélemény hangoztatói megfeledkeznek arról, hogy a tudományos-műszaki fejlődés csak akkor válhat a széles dolgozó tömegek életszínvonala emelkedésének eszközévé. ha a nép érdekeit szolgálja, és ennek mechanizmusát a szocialista állam tudatosan irányítja. Mindez azonban csak ott következhet be. ahoi megszűnt az ember ember által való kizsákmányolása. ahol a társadalmi rendszer fő küldetése olyan gazdasági, szociális és művelődéspolitika kialakítása, amelynek központjában az emberről való gondoskodás áll. Téves lenne ugyanis azt gondolni. hogy a tudományos-műszaki haladás önmagában megoldotta volna a csallóközi. mátyusföldi. gömöri vagy a bodrogközi zsellér és kisparaszt életének problémáit. Egyáltalán nem. Például szolgálnak erre a nyugati országok mezőgazdaságában lejátszódó folyamatok. Ezek azt bizonyítják, hogy a tudományos-műszaki forradalom nem oldotta meg a kisparasztok problémáit, ellenkezőleg. azt idézte elő. hogy a parasztgazdaságok a nehéz konkurrencia-harcban nem tudják megállni a helyüket tönkremennek és elnyeli őket a mezőgazdaságban végbement tőkés centralizációs folyamat. A nyugati mezőgazdasági üzemek napjainkban is komoly harcot vívnak puszta létükért. Például szolgálnak erre Francia- és Olaszország, de más országok parasztságának tiltakozó akciói a kedvezőtlen árpolitika ellen, amely a tönk szélére juttatja a parasztgazdaságokat. Mindebből azt a következtetést lehet levonni, hogy a kapitalizmus viszonyai között a tudományos-műszaki forradalom eredményei mindenkor a tőkések profitéhségének kielégítését, de semmiképpen sem a kis- és középparasztság érdekeit szolgálják. Hazánkban a tudományos-műszaki forradalom az embert, az ember felszabadulását, a munka felszabadulását, az ember jólétét szolgálja. Ezt igazolja Dél-Szlovákia gazdasági fejlődése, a virágzó szövetkezetek. a szövetkezeti parasztság életszínvonalának állandó emelkedése. Nálunk a parasztság, szövetségben a munkásosztállyal és a haladó értelmiséggel, ezek elvtársi segítségére támaszkodva, szorgos munkával olyan termelési eredményeket ér el. amelyek méltán kiváltják népünk megbecsülését A terület fejlődő ipara az egész csehszlovák iparszervezés részeként, egyre több munkalehetőséget biztosít Dél-Szlovákia lakosságának. Egyre inkább eltűnnek a valóság térképéről azok a körzetek, ahol a mezőgazdaságon kívül vagy egyáltalán nem, vagy csak igen kevés voft a munkaalkalom. Szlovákia iparosításával párhuzamosan Dél-Szlovákia produktív részévé lett a csehszlovák népgazdaságnak, ami bizonyítéka annak, hogy olyan országban élünk, ahol a különböző nemzetiségű dolgozók munkájuk arányában egyformán részesülnek a megtermelt javak-