A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-31 / 5. szám

Hogy tanuljunk belőle CO U ••• Tíz éve egy subaszőnyeget-készítő tanfolyamon ismerkedtünk meg. Megmagyarázta, hogyan kell hurkolni, milyen fonallal dolgozik leginkább, és azt is elmondta, hogy a subázás mennyire része az életének. Ezzel kel és fekszik. Nyugtatja. Akkor csodálkoztam ezen, miért szükséges hogy nyugtassa, hiszen olyan kiegyensúlyozott, halk szavú. Azóta számtalanszor találkoztunk, már tudott életem fontos állomásairól. Otthon van az egész városban. Nyílt, örökké vidám emberként ismerik Fehér Gábort Dunaszerdahelyen (Dunajská Streda). Amikor becsengettem hozzá, örömmel újságolta, hogy a járási lap főszerkesztője is jelezte látogatását, talán annak kapcsán szeretne róla írni, hogy veterán kommunista, az idén fél évszázada, hogy tagja a pártnak. — De jövőre is lesz egy évfordulóm — mondja mosolyogva —, hetvenéves leszek. — Akkor sok a mesélni való, Gábor bácsi — és leülünk a mennyezetet súroló diffenbachia alá. Tekintete a távolba mereng, mintha gyermekkori emlékei között tallózna, keresgélne. — Nincs arról mit mesélni, lányom. Olyan szomorú és kegyetlenül szegény volt az életem. De lassan azért csak összeáll a mozaikkép. Fehér Gábor 1912. március 12-én született Diósförgepatonyban. Ötévesen megárvult, lelencházba került délre. Békésgyulára. És mert a dajkaság vállalása anyagiakkal is járt, a kis Gábort vittékhozták a nevelőszülők. Megszokott és természetes volt, hogy segítenie kellett a paraszt gazdaságban. Meg a koplalás is. Tizenkét éves, amikor szakmát választanak neki: pékinasnak adják. Örül is, legalább kenyeret ehet ezután eleget, de korábbi rosszul tápláltsága, gyenge testalkata miatt nem bírta a fizikai megterhelést. Borbélyinasnak megy. majd felszabadul, segéd lesz. Közben megtalálja itthon a testvéreit, apját. Leveleznek. Jelentkezik a rendőrségen: hazajönne, de nincs pénze. Kitoloncolják. Hazajut nagy nehezen Pozsonyvezekénybe, de a szegénység tovább (ízi Bratislavába. Itt naponta eljár a munkaközvetítőbe, ahol néha őrá is rámosolyog a szerencse. — A világgazdasági válság évei voltak ezek. Még az utcaseprést is a sors ajándékának kellett venni. De itt pecsételődött meg egy életre szóló barátságom is Száraz Jóskával, örök barátommal. Azt mondja nekem egyszer Jóska: „Te Gabi, elviszlek valahova, de nem mondhatod meg senkinek, hol jártál." Megígértem, és így bejutottam a Duna utcai Vörös Munkásotthonba. A A kommunista fiatalok befogadták, ezután már csak itt érezte magát igazán otthon. Közös volt az örömük, gondjuk ... Száraz József révén Fehér Gábor később megismerkedik az illegális Kommunista Ifjúsági Szövetségnek ezzel a sejtjével, amelynek a Steiner-fivérek is tagjai voltak. Ekkor már konkrét feladatot kap és röplapokat készít, terjeszt. Gyerekeket bíz meg: „Szaladj a szomszéd utcába és szórd szót ezeket a papírokat!" Az igazi nagy feladat sem várat soká magára, meg kell szervezni a legális Kommunista Ifjúsági Szövetséget. Három alapító taggal (Balogh Edgár, Száraz József és Fehér Gábor) megalakul az úgynevezett Vörös Brigád Ifjúsági Szervezet. — Célunk az volt, hogy szervezetünkbe tömörítsük a munkásokat és munkanélkülieket, közös elfoglaltságot szervezzünk a számukra. így alakultak tagjainkból különböző jellegű kórusok, színjátszó csoportok. Beszerveztük a háztartásbelieket is, akik főztjükkel legalább alkalmilag enyhítették a munkanélküliek étkezési gondjain. 1931. Kosúti események. Lekerül a könyvespolcról Balogh Edgár: Hét próba című könyve, amelyet Gabi bácsi senkinek sem kölcsönöz. Találomra (ki tudja hányadszor) felüti a sortűz előzményeinél és kezembe adja a könyvet. „Száraz Jóska és kebelbarátja. Fehér Gabi bejelentették (Balogh Edgárnak), hogy kimennek a galántai járásba mozgósítani. Fellelkesült az egész kórus." Majd jött a földmunkások eredményes sztrájkja, amikor 30 százalékos béremelést harcoltak ki. Pünkösd második napján Major István értékelte volna a munkások megmozdulásait, de délben jött a parancs: csoportosulni szigorúan tilos! Az emberek ennek ellenére gyülekezni kezdtek, felvonultak a községháza elé. S következmények: sortűz, bebörtönzések, kínzások, s a hírhedt per... Kezembe kerül újra az idézett könyv, megjelölt oldalán olvashatom az ügyész és a fővádlott Terebessi párbeszédét: „Ki segített a szervezésben?" — „Fehér Gábor ifjúmunkás." Gábor bácsi még ma is elérzékenyül, ha ezen az oldalon csapja fel a könyvet. De a történelem írja sorait tovább ... Másnap egy hang ébreszti: — „Pán Fehér!" A detektívföfelügyelő jött érte. Vallatták, éheztették, de nem vallott. Szabadlábra került és a szigorú rendőri megfigyelés ellenére is, nehezebben ugyan, de tovább végezte munkáját. — Jóska barátom elment Spanyolországba harcolni az új Csehszlovákiáért. Én pedig Bratislavából legyalogoltam a komáromi járásba. Lakszakállason szerveztem a fiatalokat egész addig, amíg Szöcs Lajos barátom egy este be nem kopogtatott hozzám a hírrel: „Gabi, reggel jönnek érted!" Tallósra gyalogolt, borotválás közben pedig szervezte az ottani grófi uradalom munkásainak bérharcát. — Ki is vívtuk a 40 filléres órabér-emelést. Nagy pénz volt az akkor. Még a Munkás Is lehozta a hírt. Családot alapít és Vágfarkasdon telepszik le. Németországban uralomra jut Hitler. A nácik háborúra készülnek Vágtornóc főterén transzparens a tömegben: „Védjük a Köztársaságot!" Alatta ott állnak Fehérék is. Ősszel bevonul a Horthy-hadsereg. A hatóságok első dolga az alapos házkutatás minden kommunistánál, kommunistagyanús személynél. Fehéréknél is mindent felforgattak, a házigazdát pedig letartóztatták, megkínozták. Később is felkeresték, csak úgy „barátilag tanácsolva", hogy lépjen be a nyilas pártba, mert szükségük van a szervezőkészségére. Megtagadta. Csábítgatták egy ideig, majd Komáromba vitték, ott internálták. Egy hét után felsorakoztatták az embereket, s megparancsolták ki lépjen jobbra, ki meg balra. Senki sem tudta ki a szerencsésebb ... Fehér Gábort hazaküldték, de csak rövid ideig maradhatott a családjánál, mert megint érte jöttek s besorolták egy transzportba, amelyet németországi munkatáborba irányítottak. Megszökött a szerdahelyi gyűjtőhelyről. Hazament és két társával együtt a házának udvarában épített óvóhelyen bújt meg. — A felszabadulásig tizenhármán jöttünk össze a föld alatt. Ha gyógyszer kellett, volt. Igaz ugyan, hogy a feleségem csőre töltött pisztollyal „kért" a patikustól... Egy megbízottunk hozta-vitte a hírt, a fiam pedig fegyvert gyűjtött nekünk. Hét hónapon keresztül fentről egy vékony csövecskén jött a levegő, lentről meg a talajvíz. De a szabadság híre azonnal feledtetett minden szenvedést Fehér Gábor 1949-ben az első magyar nemzetiségű járási párttitkár Dunaszerdahelyen. Szószólója, előharcosa a lenini szövetkezesítési gondolatnak a Csallóközben. Több helyen alapít szövetkezetet, pártcsoportokat szervez. Ma hatvankilenc éves. De még mindig sokat vállal, dolgozik. Pártfeladatok és lektori teendők ellátása mellett 15 éve „osztályfőnök" a dunaszerdahelyi Marxista—Leninista Esti Egyetemen. És tanít. Ö, aki vállalt a történelem alakításában, elmeséli életét, küzdelmeit, a párt harcait hallgatóinak. A fiataloknak. Hogy tanuljanak, tanuljunk belőle ... SÁNTA ÉVA