A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-24 (17) / 4. szám
A jegyzőkönyv a korabeli lapok (Hlas Ludu, Pravda Chudoby, Kassai Munkás, Népakarat, Munkáslap, Volkstimme, Vorwärts, Rovnosí stb.) adataival kiegészítve megbízható és pontos adatokkal szolgál ma is. A kongresszus a lubochhai Kollárféle házban kezdődött 1921. január 16-án délelőtt 10 órakor. Jozef Schiffel titkár nyitotta meg és beterjesztette az előkészítő bizottság javaslatát a vezetőség tagjainak megválasztására. Elnöknek a skalicai Marek Culent, alelnöknek a bratislavai Anton Svrakát, a jegyzőkönyv vezetésére pedig KrSiak és Safranko elvtársakat javasolta. A javaslatot a kongresszus egyhangúan elfogadta, és az új vezetőség átvette a tárgyalás további irányítását. Marek Culen elnök után Anton Svraka beszélt magyarul, majd németül, megemlékezve a decemberi sztrájkról és ismertetve a kongresszus célkitűzéseit. Herman Taussig képviselő beszédét a hivatalból erősen figyelő rózsahegyi főszolgabíró, Adalbert SkySák megszakította: meg akarta tiltani a forradalom kifejezés használatát. Nagy Gyula bratislavai szociáldemokrata képviselő is magyarul beszélt a hatóságok túlkapásairól és a haladó munkásság üldözéséről. A továbbiakban a határozati javaslat került megvitatásra, utána még néhány hozzászólás következett, majd 12 óra előtt a délelőtti ülés véget ért. Délután két órakor folytatódott a kongresszus, de most már két helyen. A Kollár-házban maradtak a szlovák küldöttek, míg a magyar, német, ukrán és zsidó delegátusok a közeli Fatra szállóban tanácskoztak tovább. A nemzetiségi küldöttek tárgyalásán Markovié főszolgabíró képviselte az államhatalmat. A szorgalmasan jegyzetelő rendőrtisztviselő maradt a Kollár-házban, igy a nemzetiségek szekciójának tárgyalásáról nem rendelkezünk részletes adatokkal. Itt nem készült jegyzőkönyv, az eseményekről a korabeli lapokban elsősorban a Volkstimme, a Kassai Munkás és a Népakarat hasábjain közölt cikkekből alkothatunk elképzelést. A teljes rekonstrukció viszont ma már elképzelhetetlen. A bratislavai rendőrkapitányság képviseletében megjelent Letovsky rendörfogalmazó jelentéséből is csak annyit tudhatunk meg, hogy Surányi Lajos képviselő, Svraka szenátor. Nagy Gyula képviselő és a losonci dr. Herz Sándor szólalt fel és hogy ezek a felszólalások nem voltak olyan „uszító" jellegűek, mint a szlovák szekció ülésén elhangzottak. A Kollár-házban továbbra is Marek Culen vezette az ülést. Megtárgyalták a pártlapok, a Pravda Chudoby, valamint a Hlas Ludu helyzetét, meghallgatták a Szovjet-Oroszországban járt Július Verőik beszámolóját, majd az egyik fő kérdés, a III. Internacionáléba való belépés került napirendre. A cseh Ivan Olbracht ismertette a A lubochnai kongresszus persze nem egészen önkéntes alapon, hanem a rendőrség tevékeny közreműködésével! 2) Az egyik hivatalból kirendelt rendőrségi tisztviselő gyorsírással készült részletes jegyzökönyvet készített a kongresszus lefolyásáról a későbbi megtorló intézkedésekhez kívánva anyagot gyűjteni. Neki köszönhetjük, hogy ma részletes információkkal rendelkezünk a történelmi jelentőségű eseményről. A jegyzőkönyv ugyanis megmaradt, 1961-ben Prágában átirat készült belőle, és kétségkívül alapvető fontossággal bír a szlovákiai munkásmozgalom története szempontjából. A jegyzetek készítője valószínűleg cseh volt, aki jól értett németül is, mert pl. Kreibich küldött német nyelvű beszédét csehül jegyezte fel. Magyarul nem tudott, így a magyarul beszélőknek csak a nevét irta fel. „magyarul beszélt" megjegyzéssel. Absolon felvétele belépés 21 feltételét. A kongresszus nem emelt kifogást a feltételek ellen, de végül mégiscsak húszat hagytak jóvá. A 17. pont kérdésében nem született döntés, azt az országos kongresszus hatáskörébe utasították, sürgetve annak mielőbbi összehívását. Az idézett pont szerint a Kommunista Internacionáléba tartozó pártok kötelesek felvenni a kommunista párt elnevezést. A lubochhai kongresszusnak ez a döntése a szlovákiai baloldal fejlettségéről tanúskodott és összhangban volt Leninnek a soknemzetiségű államok forradalmi munkáspártjainak felépítéséről vallott nézetével, mely szerint az ilyen államban is csak egy, de internacionalista elveken álló kommunista párt működhet. E fontos pont megtárgyalását újabb vita követte. Közben az elnök felolvasott két üdvözlő táviratot. Az első Ipolyságról érkezett a következő szöveggel: „Beteg vagyok. Üdvözlet a kongresszusnak Ipolyságról." Az aláírásról sajnos a források nem beszélnek. A másik táviratot is magyar nyelven írták és ez meg is maradt (a bratislavai Központi Állami Levéltárban őrzik). A szövege így hangzik: „Országos szocialista kongresszus Lubochőa. A Bars és Hont megyei szervezett munkásság üdvözletét és csatlakozását küldi." Az aláírás érthető okokból itt is hiányzik. A további vita egyik szónokát. Július Verőiket a jelenlevő Adalbert Skyőák főszolgabíró többször félbeszakította, amit Herman Taussig képviselő nem hagyott szó nélkül, hanem igen határozottan rendreutasította a fontoskodó urat. Ez viszont erre dühbe gurult és a két napra tervezett kongresszust a „törvény nevében" este fél nyolckor feloszlatta, ami a Fatra szállóban ülésező nemzetiségi küldöttekre is vonatkozott. Ez nagy felháborodást váltott ki a küldöttek között, de a termet fegyverrel kiürítő rendörséggel szemben tehetetlenek voltak. De ennek megtörténte előtt még volt idejük jóváhagyni a határozati javaslatot, mely kimondja, hogy elfogadják a Kommunista Internacionáléba való belépés 20 feltételét. A íubochhai kongresszus tehát az erőszaknak engedve a tervezett idő előtt véget ért. Ennek ellenére mégis nagy a jelentősége, mert határozott lépést jelentett a szlovák, magyar, német és ukrán baloldali szociáldemokrata mozgalom egységesítése, valamint a nacionalizmus leküzdése és az internacionalizmus győzelme felé, amely a május 14—16-án Prágában megtartott országos kongresszuson csúcsosodott ki a baloldalt egyesítő CSKP megalakulásával. Végül még tisztelegjünk gondolatban azok előtt, akik hatvan évvel ezelőtt ott voltak a íubochhai kongresszuson. GÉMESI KÁROLY 13