A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-24 (17) / 4. szám

A Csemadok életéből Bemutatkozom... rendszeresen és 2—3 órát „játszunk". Persze ez a játék komoly, megerőltető, kemény munkát jelent. De az évek folyamán összekovácsolódott törzsgárda tagjai lelkesedéssel és örömmel jönnek nemcsak a fellépésekre, hanem a próbákra is. Sajnos a bábozás elég költséges hobby. Azt hiszem, ez lehet az egyik oka annak, hogy olyan kevés bábcsoport működik. Mi szerencsés helyzetben vagyunk, mert befogadott s anyagi támogatást nyújt a Szakszervezetek Háza, ahol igen jó feltételek között gyakorolhatunk, próbálhatunk. Felelősségteljes kötelesség tudni azt hogy a tökéletesség felé kell törekednünk, mert erre köteleznek az eredményeink, és megállni szinte lehetetlen. Sokirányú nevelési hasznot hoz a bábozás pedagógiai hatása, nevelő ereje felmérhetetlen. Szellemi és mozgási fejlődést, a közösségi szellem és egyéni felelősség megerősödését, a kultúra iránti igény növekedését. A gyerekek nagyon szeretnek mesélni, játszani úgy, hogy közben megismerik a világot, fantáziájuk kibontakozik, és még mi felnőttek is tanulhatunk tőlük. A bábozás segít rászokni az önálló gondolkodásra. Pedagógus vagyok, akinek ugyanúgy családja, tömérdek gondja van, mint másoknak, mégis vállalom a többletmunkát a gyerekek tartalmasabb jelenéért és talán jövőjéért is, mert hiszem, hogy sikerül a művészet világát, a szépet megcsillantani, és ezáltal érzelmileg gazdagabb embereket nevelni. Valahányszor a nézőtéren előadások után fölcsattan a taps, és a színfalak mögül nézem a csillogó szemű, sikerélményben gazdag gyermekeket, csak egyet gondolok — megérte! Hogy miért csinálom ? Hát ezért. SZÉP LAJOSNÉ A szenei magyar tannyelvű általános iskola úttörőcsapatának vezetője vagyok. Kőhídgyarmatról (Kámenny Most) származom, ahol a CSEMADOK helyi szervezete évekkel ezelőtt gazdag kulturális tevékenységet fejtett ki (színjátszás, népszokások felelevenítése stb.). Innen hoztam magammal a kultúra szeretetét. 1962-től tagja vagyok a CSEMADOK helyi szervezete vezetőségének. Ugyanebben az időben kezdtem foglalkozni. mint kezdő pedagógus a gyermekszínjátszással. A foglalkozások segítettek a szép magyar beszéd fejlesztésében, a gyerekek egyénisége személyiségének formálásában. Játék közben fejlődött jellemük és könnyen feloldódott a legelzárkózottabb gyermek is. A közös munka, játék örömet szerzett nekik és nekem is, szórakozást a szülőknek, a város s a környék lakosságának. Hosszú éveken keresztül ez a cél vezérelt bennünket, most pedig az, hogy eljussunk a Dunamenti Tavaszra is, amely a maga nemében csodálatos gyermekfesztivál. Második éve, hogy két csoporttal dolgozom, az Ifjú Gárdával és a Pöttöm színházzal, így remény van rá, hogy sikerül biztosítani az utánpótlást. Nem könnyű játék közben hatvan gyereket mozgatni, de megéri. A gyermekek öröme jelenti a legnagyobb boldogságot a számomra s persze a kollégáim és az iskola igazgatósága részéről is elismerésben részesülök. Készségesen segítenek. Polák Imréné több éve csoportunk zenei szerkesztője. Öt évvel ezelőtt megalakítottuk a CSEMADOK szenei helyi szervezetének felnőtt vegyeskarát, melynek tagja vagyok. Az énekkar és a színjátszás elég sok szabad időmet veszi el, de sikerült a gyerekekkel megszerettetni ezt a tevékenységet. Tizenöt éves lányom, Júlia már szintén tagja az énekkarnak, két fiam. Gyula és Attila pedig a Pöttöm színház együttesében játszik. A színjátszás már hagyománnyá vált iskolánkban. Szeretnek, megbecsülnek minket Szencen és környékén, mint az anyanyelvi kultúra ápolóit, terjesztőit. CSUKA GYULÁNÉ Fellépes után a csoport tagjai (Stefan Bavlsik felvétele) A Napsugár bábjátszó csoportot a komáromi (Komárno) Béke utcai általános iskola és a Szakszervezetek Háza közösen tartja fenn. 1975-ben alakult a napközi otthont látogató tanulókból, de még nem volt igazi együttes, kezdetben a játék csak amolyan első szárnypróbálgatás volt. Szülők készítették az első paravánt, a csoport első ízben az iskola ebédlőjében tartott előadást. A következő évben már részt vettünk a járási fesztiválon, s itt a Lakodalmas játék című népdalfeldolgozással első helyezést értünk el. Lelkes kis csoportunk életében a legnagyobb élményt a II. Dunamenti Tavaszon való szereplés jelentette, amikor is elnyertük a legjobb műsorválasztásért járó díjat. Ez volt a kezdet, ami táplálta lelkesedésünket és ösztönzést adott a további munkához. Itt kaptam mint rendező az első igazán szigorú kritikát de ma már tudom, hogy ott, az éjfélig tartó vitában indult el egy mozgalom, melynek magam is parányi része vagyok, és talán sok-sok tanulással többedmagammal és más csoportokkal együttműködve, olykor versengve pár év múlva talán már beszélhetünk kiforrott csehszlovákiai magyar bábmozgalomról. Azóta minden évben részt vettünk a járási és a kerületi fesztiválokon, első vagy második helyezést elérve, és a Dunamenti Tavaszon. Egy évben több jelenetet is betanulunk a kezdő és haladó csoport tagjaival. Sokszor adunk műsort az óvodásoknak, általános iskolásoknak és a városokban, valamint a környék falvaiban. Sajnos így sem tudunk minden meghívásnak eleget tenni. A csoportnak jelenleg 24 tagja van. Hetenként kétszer találkozunk A Pöttöm Színház tagjai (Dusán Majda felvétele) £ ' ' y % Megszöktem egy randevúról avagy látogatás a Tompa Mihály Klubban Ezzel kezdem, mert ez az. ami a szivemet nyomja: megszöktem egy randevúról. s e vakmerő tettemmel magamra haragítottam Józsikát, aki három teljes napon keresztül várt rám, s előre örült a velem vívandó birkózó „meccsnek". Félreértés ne essék, Babróczky Józsika még csak hároméves, de éppen ezért őszinte ember, s talán sohasem fogja megbocsátani nekem, hogy elblicceltem ezt a valóban szépnek és izgalmasnak ígérkező találkozást. Persze, mulasztásomnak bizonyos haszna is van. méghozzá kettős haszna: egyrészt az, hogy Józsikának nem volt alkalma meggyőződni róla. hogy nem vagyok a birkózás nagymestere, tehát nem ábrándult ki belőlem egyszer s mindenkorra, másrészt, hogy a városban töltött idő alatt sikerült megismerkednem kultúránk néhány lelkes dolgozójával, a rimaszombati (Rimavská Sobota) Tompa Mihály Klub vezetőivel és tagjaival, ha lehet őket egyáltalán tagoknak nevezni, mikor tud- , juk. hogy regisztrált tagsága egyelőre nincs a klubnak. Szóval, megismerkedtem többek között Nagyferenc Katival, a klubelnökkel, aki tagja a CSEMADOK KB Központi Klubtanácsának, s akit bizonyára olvasóink közül is sokan ismernek: ha másutt nem, hát valamelyik Nyári Művelődési Táborban már biztosan találkoztak vele — igen, ő volt az a népsze-Kétnapos értekezlet a Magas-Tátrában A CSEMADOK Központi Bizottsága december közepén Ótátrafüreden (Stary Smokovec), a Grand szálló üléstermében rendezte meg a népművelők kétnapos országos értekezletét. Mindkét napon érdekes, figyelmet keltő előadások hangzottak el, a CSEMADOK tisztségviselői és az önkéntes kultúrmunkások, valamint a művelődési házak vezetői és dolgozói hasznos tapasztalatokat szerezve térhettek haza. Az országos értekezletet Bodnár Béla, a CSEMADOK Központi Bizottsága népművelési osztályának vezetője nyitotta meg. Az értekezlet munkáját mindkét napon dr. Mózsi Ferenc, a CSEMADOK Központi Bizottsága Enökségének tagja, a CSEMADOK KB Közművelődési Klubtanácsának elnöke vezette. Elsőként dr. Durkó Mátyás egyetemi tanár, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem bölcsészettudományi karának dékánhelyettese tartott előadást A közművelődés és nevelés rendszerében címmel.