A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-24 (17) / 4. szám

A Csemadok életéből rű. ügyes kezű ember, aki a kopjafákat faragta. Egyébként ő is pedagógus, akár­csak a klub alelnöke. Deák Rozália. S ha megemlítem még Veres János költőt, a klub szaktanácsadóját, már fel is sorol­tam azokat az embereket, akik azon a rimaszombati napon „elcsábítottak" a magánügyektől — így Józsikától is —, s akiknek most őszinte köszönettel tarto­zom: akkor. ott. Rimaszombatban ugyanis elfelejtettem megköszönni ne­kik. hogy tájékoztattak sikereikről, prob­lémáikról. terveikről. Elfelejtettem meg­köszönni nekik (akárcsak Ádám Lajosnak a vacsorát), mert az ő lelkesedésük en­gem is magával sodort, s arra a rövid időre megszűntem kívülálló lenni, ma­gam is közéjük tartoztam, az ő gondja­ikat és sikereiket éltem . .. De hát mi is az a Tompa Mihály Klub ? Mindenekelőtt azt kell tudnunk róla. hogy a CSEMADOK rimaszombati helyi szervezetének keretében működik, s nem is akárhogyan: ma már elmondhat­juk. hogy létezésének csaknem két évti­zede alatt a klub kinőtt saját „gyerekko­rából", s afféle művelődési központja lett a város magyar nemzetiségű lakos­ságának. A kezdet kezdetén, valamikor a hatvanas évek első felében úgy látszott, hogy a hajdani „irodalmi szalonok" min­tájára tevékenykedik majd, de hát ez az időszak tényleg csupán ..gyerekkora" volt a Tompa Mihály Klubnak. Azóta már régen kinőtte az irodalomközpontúsá­got, vagyis az egyoldalúságot, nem is csoda hát, ha egyre több embert vonz magához. Példáját a környékbeli város­kákban és falvakban is követendőnek látják — ennek bizonyságául megemlít­hetjük. hogy a rimaszombati klub mintá­jára és .aktív segítségével alakult meg például a tornaijai (Éafarikovo) klub —, Kubáról tart előadást Herényi Béla, aki két évig dolgozott a latin-amerikai szigetország­ban ez a tény pedig önmagáért beszél. Hogy mennyi mindennel foglalkoznak a Tompa Mihály Klubban, azt leginkább talán az utóbbi öt évben megtartott előadások és műsoros estek felsorolásá­val tudnánk érzékeltetni. Mivel azonban a teljes felsorolásra itt nincs elég he­lyünk. legalább néhány témát hadd em­lítsek. íme: Címereink világa (Püspöki Nagy Péter előadása). Cantata profana (Horváth Júlia előadása Bartók Béláról). A rimaszombati töröksípról és tárogató­ról (Bige József). Munkácsy Mihály élete (Nagyferenc Katalin). Dr. Buga László egészségügyi előadása. László Gyula ré­gész előadása a kettős honfoglalásról stb. Természetesen a legjelentősebb iro­dalmi évfordulókról sem feledkeztek meg: Ady Endre 100. születésnapjára meghívták Keres Emitt; a Sarló megala­kulásának 50. évfordulóján Sándor Lász­ló. Győry Dezső születésnapján Szeberé­nyi Zoltán, József Attiláén pedig Turczel Lajos tartott előadást a klubban. Figye­lemre méltó — s másutt is megvalósít­ható. tehát követendő — akcióknak mi­nősíthetjük a járás területén rendezett kulturális kirándulásokat vagy az úgyne­vezett szabadtéri klubnapokat. A klub kezdeményezései közül megemlíthetjük még azt is. hogy programszerűen mutat­ja be tagjainak a csehszlovákiai magyar irodalom fiatal képviselőit. De ne soroljuk most csupán az ered­ményeket, beszéljünk a problémákról is, hiszen nagyon jól tudjuk, hogy semmi sem fenékig tejfel — még a rimaszomba­ti klubélet sem. S különben is. ha haladni akarunk, szükségünk van a szüntelenül többre, jobbra ösztönző elégedetlenség­re. Hát lássuk csak: a klub rendezvényei legtöbbször ingyenesek, s mert bevétele nincs, kiadásai sem igen lehetnek — miből lehetnének? így aztán nem tud fizetni a Városi Művelődési Otthonnak a teremért, ahol megtarthatná rendezvé­nyeit. A Tompa Mihály Klub így a városi könyvtárba vagy az egészségügyi köz­pont nagytermébe „szorul", ezeken a helyeken azonban nem alakulhat ki igazi klubhangulat — hogy miért azt. ugye. senkinek sem kell külön megmagyaráz­ni. A klub tehát — ilyen körülmények között —, bármilyen jól működik is. csak félig tudja teljesíteni feladatát. S miért is elégednénk meg a mostani „jó/műkö­déssel", mikor tudjuk, hogy működhetne sokkal jobban is?! Persze, remélhetjük, hogy a jövőben ezen a téren is kedvező­en alakul a helyzet, hiszen a jó irányú változás alapvető feltételei már adottak: — A CSEMADOK helyi szervezete ta­valy kapott egy három helyiségből álló „székházat" — mondja Veres János. — Ebből egy helyiséget a klub rendelkezé­sére bocsátottak, s állítólag egy másik helyiséget is megkapunk, lesz tehát két lakószobányi „területünk", ahol fűteni is lehet: egyelőre azonban még csak asztal meg székek vannak benne és csupán a gyűléseinket tartjuk ott. Szeretnénk lét­rehozni egy kis kézi könyvtárat, de régó­ta vágyunk arra is. hogy a klub kereté­ben kialakuljon egy irodalmi színpad, esetleg színjátszó csoport. Az irodalmi színpaddal kapcsolatban örvendetes eredmény, hogy Győry Dezső verseiből a klub fiatal aktivistái (főleg főiskolások) irodalmi színpadi műsort tanultak be. s elő is adták nemcsak itthon, hanem So­modiban (Drienovec), a Nyári Művelődé­si Táborban is. Ezeknek a fiataloknak most eltökélt szándékuk, hogy állandó­sítják az irodalmi színpadot: konkrét ter­vük egy Vörösmarty- és egy Villon-mű­sor. Szóval, minden remény megvan rá. hogy a rimaszombati Tompa Mihály Klub hamarosan megoldja — vagy azóta már meg is oldotta? — korábbi problémáit és a jövőben zavartalanul, tehát még ered­ményesebben. még jobban dolgozik majd. Ehhez a jobb munkához kívánunk sok sikert mindazoknak, akik a klub sor­sát szívükön viselik. VARGA ERZSÉBET Foglalkozott az általános és szakmai neveléssel, a szabad idő kihasználásával, az új feladatokhoz alkalmazkodó népmű­velési feltételek kialakulásával, a művelő­dési és elsajátító tevékenységgel stb. Ér­dekesen tárgyalta a művelődés három fő területét. A spontán formálódással kap­csolatban elmondotta, hogy a művelődési ház például belső rendezettségével, fe­gyelmével észrevétlenül is hat — tehát spontánul. Az emberek találkoznak, be­szélgetnek egymással. További fő terület­ként említette a regeneratív művelődést. Ide sorolta a rekreációs tevékenységet, a sportot, a játékot és a turizmust. A köz­vetlen szórakozási formák közé sorolta továbbá a dal- és beatesteket, a színház-, hangverseny- és kiállításlátogatást, a rá­dióhallgatást, televíziónézést és olvasást stb. A művelődés harmadik fő területének nevezte meg a céltudatos nevelést. A fejlődéssel lépést tartó nevelői munkát, amely változó, gazdagodó, differenciált rendszerben történik. Durkó Mátyás szólt még a gyermek és felnőtt nevelésről, a nevelés és önnevelés dialektikus kapcsolódásáról, a kezdetben irányított, később irányítás nélkül történő önművelésről, a klubformáról, a levelező távoktatásról, és arról, hogy ki kell alakí­tani az iskola melletti és utáni nevelés formáit, megszokottá kell tenni az önmű­velést. Iskolás korban lehet igazán mega­lapozni a szabad művelődés igényét. Fel­nőtt korban mindez már késő. Kialakult az iskolarendszerű nevelés, a felnőttoktatás, a szakmai képzés az iskolák és üzemek irányításával. Ezekre épül az iskolán kívüli népművelés egységes művelődési terv alapján. A tátrai értekezlet másik előadója. Kajdi Béla, a Budapesten megjelenő Népműve­lés című folyóirat szerkesztője a közmű­velődési munkában jelentkező új törekvé­sekre hívta fel a figyelmet. Fejtegetésé­ben abból indult ki, hogy a költségvetés­ben még mindig fogyasztásnak tekintik inkább a kultúrát, mint befektetésnek. Pedig minél magasabb a dolgozó szakkép­zettsége, annál jobb és színvonalasabb a munkateljesítménye. Minél műveltebb az ember, annál fejlettebb az időtudata. Sta­tisztikából vett számokkal bizonyította, hogy azokban az országokban, amelyek­ben alacsony szintű az iskolázás, egyre nagyobb méreteket ölt a bűnözés. Szülők és gyermekek viszonyában alapvető fon­tosságúnak mondta a műveltséget, amely döntően meghatározza a gyermek sorsát. Ezután hosszan beszélt az életmód és a kultúra összefüggéseiről, az életszínvonal és a szocialista kultúra feltételezte szoci­alista életmódról, a parasztból munkássá válás folyamatának bonyolultságáról, a természetes művelődés körülményeiről és a művelődési házakról, amelyeknek egyharmada a Magyar Népköztársaság­ban már többet nyújt a szűkebb művelt­ségeszménynél! A nagy mozitermek pél­dául már elveszítették jelentőségüket, je­lentette ki Kajdi Béla. A „mindent a he­lyén" érdekköri tevékenységéé a jövő. A család egységének visszaállítása egyre in­kább igényként jelentkezik a művelődés­ben. Olyan programok kialakítása egyre inkább vonzó, amelyeken együtt lehet jelen a család. A családi klubok szervezé­se már soron levő feladat. Kajdi Béla érdekesen hozta kapcsolatba a sokat emlegetett műveltséghátrányt a fogyatékos nyelvi ismerettel. Majd azt hangsúlyozta, hogy komplex intézmé­nyekre lesz szükség, az irányítás teljesebb rendszerére és önállóságra a közművelő­désben. Ezzel kapcsolatban szólt arról, hogy megnövekedett a népművelő szere­pe, társadalmi funkcióját nem lehet elég­gé hangsúlyozni. Ahhoz, hogy valaki nép­művelő legyen, nem szükséges népműve­lő diplomával rendelkeznie. Fontos vi­szont a népművelési alapismeretek elsa­játítása. Az első nap két figyelmet keltő előadá­sához hozzászóltak néhányan. A kérdé­sekre Durkó Mátyás és Kajdi Béla azonnal válaszoltak. Az értekezlet második napján dr. Rabay Zoltán kandidátus, az Új Szó főszerkesztője tartott színvonalas elő­adást. Bevezetőjében elmondotta, hogyan alkalmazzuk közművelődésünkben Cseh­szlovákia Kommunista Pártja Központi Bi­zottsága 15. ülésének határozatait, majd alaposan és részletesen elemezte a nem­zetközi helyzetet. A tátrai értekezlet befejező előadását dr. György István a CSEMADOK KB vezető titkára tartotta a jogi nevelés társadalmi jelentőségéről. Arról, hogy megalakult a CSEMADOK KB jogi albizottsága, elmon­dotta: a jogi nevelésben és propagandá­ban sajátos feladatok hárulnak a Cseh­szlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetségére. A CSEMADOK Központi Bi­zottsága minden rendelkezésére álló esz­közzel támogatja az állami szervek és társadalmi szervezetek által a nemzetisé­gileg vegyes lakosságú járásokban szerve­zett jogi felvilágosító munkát, maga is hozzájárul a magyar dolgozók jogi ismere­teinek gyarapításához, a nemzetiségi poli­tika, az alkotmánytörvény alapelveinek megismertetéséhez, ilyen módon is előse­gíti a csehszlovákiai magyar dolgozók szocialista hazafiságra történő nevelését. A kétnapos tátrai értekezlet az elmúlt év hasonló jellegű találkozóinak záró ak­kordja volt. Hasznossága és tartalmassá­ga minden kétséget kizár. A jelenlevők a négy értékes és figyelmet keltő előadás­ból sokat meríthettek munkájukhoz. S az értekezletnek ez volt a célja. -mj­-t

Next

/
Thumbnails
Contents