A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-24 (17) / 4. szám

ilyan munkastílusnak és munkamódszeeknek, amelyeknek következtében nem :örténik meg a központi bizottság határo:ataiban kitűzött feladatok lebontása, nint ahogy az a XIII. kongresszus után negtörtént. Ellenkezőleg, a lenini muncastílus, a demokratikus centralizmus elreinek következetes betartása megköveeli, hogy a párt legfelsőbb szerveinek ratározatait az alsóbb szinteken bontsák e a mindennapi gyakorlati élet szükségleeire s teljesítésüket mind eszmeileg, nind szervezésileg biztosítsák minden jáásban, kerületben, minden üzemben és rtunkahelyen. Teljesítésük érdekében a (ommunistákat ideológiailag fel kell vérezni és biztosítani, hogy minden kommuíista élenjáró harcosa legyen a határoza:ok teljesítésének munkahelyén és a társadalom életének minden területén. A dokumentum rámutat arra, hogy a szubektivizmussal kéz a kézben jár a nagyzási nánia, a feladatok és lehetőségek szubektív meghatározása, aminek semmi <öze sincs a marxista párt gazdaságpolitikához. A gyakorlat ugyanis azt mutatja, íogy semmi sem lehet ártalmasabb, mint slyan célok kitűzése, amelyek túlzott illúüókban ringatják a tömegeket, de ugyanakkor irreálisak, nincsenek összhangban a ehetőségekkel, és nem teljesítésük ternészetesen maga után vonja a tömegek lizaimának megrendülését a párt politikája és az állami szervek munkája iránt, fyen és hasonló irányzatok érvényesültek s pártban a XIII. kongresszus után. Ehhez kapcsolódik az a követelmény, hogy a párt gazdaságpolitikai célkitűzéseinek és általában a társadalom további fejlesztését célzó határozatoknak mindenkor a realitásokból, a társadalom adott konkrét lehetőségeiből kell kiindulniuk. Ezek meghatározásához az kell, hogy a kollektív szerv a lehetőségek tudományos elemzéséből kiindulva hozza meg döntéseit, mert ezeket semmilyen szubjektív elképzelés sem helyettesítheti. Ehhez kapcsolódik tehát az a követelmény, hogy a pártmunkában és a társadalom irányításában mindenkor be kell tartani a kollektív vezetés lenini elvét, azt. hogy minden probléma megoldása, a feladatok meghatározása a kollektív szervek vitájának eredménye legyen, mert csakis ez a munkastílus ad lehetőséget ahhoz, hogy maximálisan megközelítsük az objektív igazságct, és az ennek felismeréséhez vezető utat. A Tanulság rámutat továbbá arra, hogy a marxizmus megreformálása és a szocializmus likvidálására irányuló törekvéseknek törvényszerű kísérő jelensége a szovjetellenesség. mint ahogy azt az 1968— 69-es csehszlovákiai események, s ugyanígy a magyarországi ellenforradalom igazolták és a lengyelországi események is igazolják. Az opportunista meg a jobboldali antiszocialista törekvések egyik fö célja a jelenlegi helyzetben is az, hogy demagóg propagandával igyekezzenek bizalmatlanságot szítani a Szovjetunióval szemben, alábecsülni történelmi szerepét Közép-Kelet-Európa népeinek felszabadításában, a szocialista közösség országai is a Szovjetunió közötti gazdasági együttműködés jelentőségét. Hamis, ún. nemzeti érdekekre hivatkozva megpróbálják aláásni ezt az együttműködést és ezzel egyidejűleg az adott ország külpolitikai irányvonalát is megváltoztatni. Ebben a kérdésben minden ország revizionista és opportunista erői nyíltan egy platformon állnak azokkal az imperialista erőkkel, amelyeknek a mostani nemzetközi helyzetben a legfőbb céljuk az, hogy megbontsák a szocialista közösség országainak egységét, éket verjenek közéjük, és ebben az igyekezetükben legfőbb fegyverük a bizalmatlanság légkörének kialakítása. Mi tudjuk, miért teszik ezt. Hisz ugyanúgy, ahogy mi, ők is tudják, hogy a Szovjetunió a világbéke bástyája, a szocialista közösség államai függetlenségének és szuverenitásának legfőbb védelmezője és szavatolja. Ezen túlmenően a Szovjetunió az az ország, amely ma — a többi szocialista országgal együtt — gazdasági és katonai erejével a legfőbb akadálya az imperialista hatalmak világuralmi törekvéseinek. Ennek az erőnek a létezése hiúsította meg Magyarországon és hazánkban is az ellenforradalmat, ez az erő szavatolta Kuba függetlenségének megvédését, és adta meg a garanciát ahhoz, hogy sem Afganisztánban, sem Angolában, Etiópiában vagy Vietnamban nem sikerült az imperialistáknak visszaforgatniuk a történelem kerekét. Ezért a mai történelmi viszonyok közepette a Szovjetunió ellen irányul minden támadás egyszermind támadás a szocialista közösség többi országának érdekei, maga a szocializmus, a felszabadult és a még felszabadulásukért harcoló népek ellen. Ezt tükrözi a Tanulság című dokumentum is, amely elemzésével fontos mérföldkő pártunk történetében, iránytű, amelynek segítségével pártunk kivezette népünket a válságos időszak következtében előállt káoszból és zűrzavarból és megteremtette a népgazdaság dinamikus fejlődésének feltételeit és ezzel párhuzamosan az emberek szociális biztonságát. A dokumentum iránytű, amelynek alapján megtisztult Csehszlovákia Kommunista Pártja azoktól, akik a marxizmus—leninizmus elveivel, a szocializmus és a nép érdekeivel szemben cselekedtek. Megtisztult azoktól, akik nem álltak szilárdan a proletár és szocialista internacionalizmus talaján, és ezeken az alapokon megújítottuk pártunk egységét, eszmei és akcióegységét, valamint a párt vezető szerepét az egész társadalomban. Pártunk levonta a tanulságot a válságos időszak hibáiból, amelyek veszélybe sodorták a szocializmus ügyét hazánkban. Megjelölte a válság okait és annak módját, hogyan lehet és kell felszámolni ezeket a hibákat. De ugyanakkor azt is meg lehet belőle tanulni, hogy hogyan és milyen alapokon lehet sikeres harcot folytatni a pártban és a társadalomban a revizionista és a jobboldali ideológiák és gyakorlat ellen, ezért a dokumentum tanulságul szolgál az utánunk következő nemzedékek számára is a szocializmus építésében és a marxizmus—leninizmus alapelveinek védelmezésében. VARGA JÁNOS Gyökeres György felvétele Hétvégi levél Lapunkban is nemegyszer szó esett már arról, hogy a CSKP KB októberi ülése behatóan elemezte a most zárult hatodik ötéves tervidőszak gazdasági eredményeit. E mérlegvonás kapcsán megállapítást nyert, hogy a nyilvánvaló sikerek ellenére az elmúlt öt esztendőben a nemzeti jövedelem nem a tervezett mértékben gyarapodott. Ennek okát keresve pártunk központi bizottsága leszögezte, hogy a gazdaságirányítás eddig alkalmazott módszerei már több tekintetben is nem eléggé hatékonyak, ezért nem képesek maradéktalanul és kellő rugalmassággal fölszámolni a fejlődés ütemét zavaró nehézségeket. Szinte természetes, hogy a „hibakeresés" mellett — az elmúlt hetekben s hónapokban —, a legfelsőbb párt- és kormányszervek egyben a munkatermelékenység növeléséhez, illetve a hatékonyabb tervirányitáshoz szükséges feltételek megteremtésének lehetőségeit is megtárgyalták. Ezeknek az újszerű irányelveknek s intézkedéseknek lebontása azonban az egyes vállalatokra, üzemekre, munkahelyi kollektívákra vár, aminek megvalósulása aligha lesz zökkenőmentes folyamat ... Már csak azért sem, mert a szokásoknak nagy hatalmuk van az emberek egymás közötti viszonyaiban, a magánéletükben és a munkájukban. Elképzelhető tehát, milyen bonyodalmakat okozhat majd az igényesebb munkaszervezéssel vagy a termékszerkezet folyamatos korszerűsítésével járó munkahelyi fegyelemszilárditás, esetleg a munkaerő-átcsoportosítás. Mindkettő, de különösen az utóbbi érinteni fogja a munkahelyi kollektívák és a brigádmozgalom időről időre megújuló, de alapjaiban mintegy két és fél évtizede kialakult mechanizmusát. Előfordulhat ugyanis, hogy mind népgazdasági, mind vállalati érdekből családiasan baráti, összeszokott közösségeket kell átcsoportosítani, más munkakörre átképezni — és mint az életben minden változás, valószínűleg az efféle átirányítás is bizonyos feszültségekkel jár majd. Ezért fontos leszögezni, hogy ez a természetes emberi mentalitásból eredő és tulajdonképpen a megszokottság érzetét megbolygató feszültség azonban megelőzhető, vagy legalább tompítható, ha a dolgozók időt kapnak arra, hogy megismerkedjenek leendő körülményeikkel; ha az üzemvezetőség előre ismerteti a szocialista brigádokkal és az érintett dolgozókkal a termékszerkezet -váltás programját, illetve az ehhez kapcsolódó problémákat. A tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy ahol ezt a demokratikus módszert alkalmazzák, ott az emberek — újítási javaslataikkal és önkéntes felajánlásaikkal — alkotó részeseivé válnak ennek a gazdaságilag fontos átalakulási folyamatnak. Az ilyesmire azért is érdemes odafigyelni, mert a tervirányitás tökéletesítésének gyakorlati folyamatában a szocialista brigádmozgalomra minden eddiginél igényesebb feladatok várnak, amelyek próbára teszik majd a kollektívák tudatosságát és igyekezetét, lelkesedését és kezdeményezőkészségét. A korábbi évek tapasztalatai azt mutatják, hogy számos helyen — sajnos — túl általánosan, esetenként késve jelölik meg a versenycélokat, amelyekhez a brigádok nehezen tudnak konkrét vállalásokkal kapcsolódni. Pedig a jövőben minden eddiginél nagyobb szükség lesz rá, hogy a munkahelyi kollektívák rugalmasabban alkalmazkodjanak az évköZf változásokhoz; hogy az eddiginél gyorsabban alkalmazzák az üzemszervezési újításokat és felismerjék a komplex brigádok megalakításának szükségességét. A tökéletesített gazdaságirányítási rendszerre vonatkozó intézkedések értelmében a korábbiaknál több helyen lesz szükség a fizikai dolgozók, a műszaki és a gazdasági szakemberek együttes munkájára. A központi szervek erre vonatkozó határozatai leszögezik, hogy a körültekintően kidolgozott ötéves terv alapján kell összeállítani az éves terveket. Ezek valóra váltásában fontos szerep jut a munkaversenynek, ami a bonyolultabb s összetettebb gazdasági feladatok megvalósítását teszi lehetővé. A tervirányítás tökéletesítésének irányelvei nyíltan kimondják: a munkaversenynek nem az a célja, hogy ellensúlyozza a vezetés fogyatékosságait, a szervezetlenség okozta termelési lemaradásokat, hanem hogy a tudományos-műszaki fejlődés eredményeinek felhasználásával átlagon felüli eredményeket érjen el. Mivel azonban a munkaverseny zömmel a szocialista brigádmozgalom keretében zajlik és a dolgozók önkéntes kezdeményezésén alapul, feladatát csupán akkor tudja korszerűen ellátni, ha a munkaverseny résztvevői (tehát minden brigád s egyéb munkahelyi kollektíva) a saját munkaterületükön ismerik a személyi felelősségre épülő gazdasági célokat és tervkövetelményeket. Mindennek lényeges feltétele, hogy a brigádok a jövőben konkrétabb útmutatást kapjanak; és egyben azt is tapasztalják, hogy a jó munkáért — a termelési — gazdasági egységek s vállalatok növekvő önállósága értelmében — differenciáltabb bérezés jár. Aligha járunk messze az igazságtól, ha „zárótételként" leszögezzük: a szocialista brigádok, amelyektől a gazdasági vezetés eddig is sok segítséget kapott, a továbbiakban is meghatározó tényezői lesznek a gazdasági átalakulás, a tökéletesített gazdaságirányítási rendszer megvalósulási folyamatának. b'Uc7 tl DOKUMENTUM