A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-24 (17) / 4. szám

EU Következő számunk tartalmából: Miklósi Péter: BESTSELLER AZ ÜZLETFALON Lacza Tihamér: CSEREPEK Neumann János: SZÜLÉS -FÁJDALOM NÉLKÜL Ozogány Ernő: A KÁBELTÉVÉ KARRIERJE Címlapunkon Gyökeres György, a 24. oldalon Valter Bistika felvétele A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 890 44 Bratislava. Obchodná u. 7. Telefon: 332—865. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 893 36 Bratislava, ul. Cs. armády 35. Főszerkesztő: Varga János, Telefon: 334— 134, főszerkesztő-helyettes: Ozsvald Árpád. Telefon: 332—864. Grafikai szerkesztő: Král Péterné. Terjeszti a Posta Hídapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Üstredná expedicia tlace, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. Nyomja a Vychodoslovenské tlaciarne, n. p., Kosice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kcs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Index: 49211. Nyilvántartási szám: SÚTI 6/46. Az elmúlt év decemberében volt tíz esztendeje annak, hogy a CSKP Központi Bizottsága jóváhagyta a „Tanulság a XIII. kongresszus után a pártban és a társadalomban bekövetkezett válságból" című dokumentumot. Ennek szelleme és tartalma máig ható megállapításokat tartalmaz, tíz év távlatából sem veszített semmit időszerűségéből, de ellenkezőleg, a szocialista építőmunka, a mindennapi élet igazolta a dokumentumban foglalt elvek helyességét. Nemcsak saját tapasztalataink, de a nemzetközi munkásmozgalom tapasztalatai is aláhúzzák a dokumentum jelentőségét, életrevalóságát és hosszútávú érvényességét, nemcsak Csehszlovákia Kommunista Pártja, de más kommunista és munkáspártok számára is tanulságul szolgál. A dokumentumnak azért is olyan nagy a jelentősége, mert nemcsak a XIII. kongresszustól az 1968—69-es évekig terjedő válságos időszakot veszi elemzés alá, de minden sorából érezni, hogy pártunk sok évtizedes tapasztalataira támaszkodik, és ezekből a tapasztalatokból merítve fogalmazza meg a válságos időszakból leszűrt tanulságokat, a szocializmus építésének általános érvényű alapelveit, és nem utolsósorban helyére teszi a szocialista társadalomban érvényes értékrendet melyet az 1968—69-es években a párton belül és kívül a vezetéshez került jobboldal tudatosan meghamisított és bagatelizált. Ilyenek voltak: a munkásosztály és élcsapata vezető szerepének kérdése, a Szovjetunióhoz fűződő viszony, a tervgazdálkodás és a szocialista demokrácia kérdései, mely értékek helyes értelmezése és nem utolsósorban védelmezése meghatározói a szocialista társadalom fejlődésének és sikeres építésének. A válságos 1968—69-es és az ezeket megelőző évek vonatkozásában is mindez nagy tanulság volt nemcsak kommunista pártunk, de az egész társadalom számára, rámutatva, hogy milyen óriási károkat okozhat a szocialista társadalom számára, ha ezeket az értékeket revizionista opportunista szemszögből közelítik meg. Saját szemünkkel láttuk és győződhettünk meg róla, mennyi zűrzavart okozott társadalmunkban az a tény, hogy a jobboldali opportunisták és revizionisták a párt vezető szerepét a pluralizmussal, a munkásosztálynak a társadalomban betöltött vezető szerepét az ún. „elit" elmélettel, a Szovjetunióhoz való viszonyt a Nyugat felé való orientálódással, a szocialista demokrácia marxista osztályszempontú értelmezését pedig az „emberarcú" szocializmus és a „demokratikus szocializmus" légből kapott elméleteivel és jelszavával cserélték fel. Mennyi zűrzavart okozott a sajtószabadság antimarxista értelmezése, mely tudatosan mellőzte a sajtószabadság osztályszempontjait, azt, amit Lenin oly sokat hangsúlyozott. hogy a sajtó és a tömegtájékoztatási eszközök a politikai szervezkedés központjai, és mindenkor meghatározó, hogy ez a sajtó milyen politikai párt, milyen osztály vagy politikai áramlat szolgálatában áll. A tömegtájékoztatási eszközök ilymódon a válságos időszakban nem töltötték be a szocializmus építésében valódi szerepüket, ellenkezőleg a tömegek dezoríentálásának, a jobboldali opportunistáknak és végző fokon az antiszocialista erőknek szócsöveivé váltak. A Tanulság elsősorban rámutat arra, hogy a válság kialakulásának egyik legfőbb oka a párt egységének megbontása volt. A pártban frakciók keletkeztek, és a pártvezetés fokozatosan letért a lenini normák következetes betartásának és alkalmazásának útjáról, aminek következményei a válságos időszak végső szaka-TORTENELM szában úgy jelentkeztek, hogy már-már senki sem érezte kötelezve magát a központi bizottság határozatainak betartására, főleg akkor, ha ezek a határozatok arról szóltak, hogy valamit tenni kell a jobboldali és az antiszocialista erők megfékezése érdekébea A határozatok teljesítése helyett szinte divattá vált azok félremagyarázása és szubjektív nézetek hangoztatása. A Tanulságból tehát mindnyájunk számára a párton belül és azon kívül azt a következtetést kell levonni, hogy a párton belüli frakciók létezése nem egyeztethető össze a párttagsággal, mert megbontja a párt egységét, csökkenti. majd teljesen felszámolja a párt vezető szerepét. A dokumentum rámutat továbbá arra, hogy a párt egységének megbontása, a párton belüli frakciók létezése a párt ideológiai munkájának, a tagság ideológiai nevelésének gyengülésévei párosult, ami ugyancsak elősegítette a kommunisták tájékozottságának hiányát, csökkentette a párttagság és az egész párt harcképességét az opportunizmus és a revizionizmus, majd később az antiszocialista elméletek elleni harcban. Egyszerűen a párt központi bizottsága nem gondoskodott eléggé arról, hogy főleg a fiatal párttagok elsajátítsák és következetesen védelmezzék a marxizmus—leninizmus alapelveit. A párttagság ideológiai nevelésének gyengítése logikusan maga után vonta pártunknak a tömegek között végzett ideológiai munkája gyengülését, is és ez a tény fokozatosan egyre szélesebb teret adott a marxizmustól idegen ideológiák behatolásának s a szocializmus és a nép érdekeivel ellentétes közvélemény kialakításának. A Tanulságnak a párt vezető szerepére és az ideológiai munka fontosságára vonatkozó elemzése máig ható mély igazságot tartalmaz, amelyet igazol a szocializmus építésének sokéves gyakorlata, nemcsak hazánkban, de a többi szocialista országokban is. De nem utolsósorban igazolják ezeket a napjainkban Lengyelországban lejátszódó események is, ahol hasonló hibák vezettek a jelenlegi helyzethez. Ennek egyik fő jellemzője a lengyel párt vezető szerepének gyengülése, amit az antiszocialista erők arra használnak fel, hogy kialakítsák a maguk politikai centrumait a párttal szemben és a párt ellen. A Tanulság rámutat arra is, hogy a párt vezető szerepének gyengülése szorosan összefüggött azzal a ténnyel, hogy a XIII. kongresszus után a pártvezetésben egyre nagyobb teret kaptak a szubjektív nézetek, a nagyzási mánia s ezzel párhuzamosan az emberek gyanúsítgatása, mely jelenségek végső fokon negatívan befolyásolták a pártmunka stílusát, módszereit és az irányító munkát is. A Tanulságból azt a következtetést kell levonni, hogy a pártban nincs helye az